Másolni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, bizony úgy érdemes. Mint írtuk már korábban, nem zárkózunk el, ha elég bátor egy márka, és küld nekünk bemutató darabot. Megmérjük, s megítéljük legjobb tudásunk szerint. Tettük ezt nemrég a képeken is látható aranyos öltönyórával. Íme, a MILÉNEAL OCEAN BLUE QUARTZ ROSE GOLD.
A kissé átfogalmazott József Attila idézet természetesen nem csak úgy passzióból jutott az eszünkbe. A MILÉNEAL cég „The Prestige Series” modellcsaládjába tartozó karórák bizony erősen emlékeztetnek más, svájci márkák kínálatára. Sőt, legyünk tényleg őszinték! Egyenesen a H. Moser & Cie. ENDEAVOUR CENTRE SECONDS AUTOMATIC pofátlan koppintásának tűnnek.
Aztán, ha hátrébb lépünk egyet, és elengedjük ezt az alpesi felsőbbrendűség attitűd álláspontot, ideje szembe néznünk a tényekkel. Ami jó és működik, mi több, sikeres, azt bizony előbb-utóbb lemásolják. Emlékezzünk a nem is olyan régmúlt „újdonságára” a Maurice Lacroix-tól! Az AIKON modelleket talán a kelleténél jobban is megihlette az Audemars Piguet Royal Oak formája. Legalább is, ami a külcsínt illeti. A 40 éve piacon lévő svájci márkától mindez rendben van? A tejfogú szingapúri gyártótól akkor miért ne lenne?
Állásfoglalás!
A magunk részéről támogatjuk azt, ha valaki kisebb költségvetésből oldja meg az óravásárlást, de eközben nem a hamisítvány, avagy a replika bűnszövetkezetek háját hizlalja. Helyette inkább választ egy a legendás, ám valóban luxusáron kínált modelleket utánzó hommage-t. Akkor is, ha annak gyártója olyan cég, mint a Miléneal, amely mindössze 2017 óta kacérkodik az karórák világával. És igen, az alkatrészek zömét Kínából rendeli. S ne feledjük, ezzel szintén nincs egyedül, nem hogy a microbrand-ek, de a nagyobb szereplők között sem.
Ami viszont a fentiektől sokkal meghatározóbb, az a végtermék minősége. E téren nem helyezkedhetünk oly rugalmas álláspontra, mint a dizájn esetén. S olvasóink talán már sejthetik, hogy ha nem ütné meg a mércét az itt mutogatott tesztalany, bizony ezek a sorok sem íródtak volna meg. Azt kell mondanunk azonban, hogy bár nyilván nem mérhető az első bekezdésben írt svájci példaképhez, az árcédulán szereplő 95 USD, azaz nagyjából 27.000 Ft (!) vételárhoz képest, bőven túlteljesíti prekoncepcióink legjavát.
Van benne anyag!
A tok 40 mm, rozsdamentes acél, rózsaarany-szerű színét valamiféle elektrokémiai eljárással nyeri. Ahogy mondani szoktuk, van anyag benne, s mind a súlyán, mind a tapintásán érezni is. Nem jön ez árfekvésben gyakran megszokott olcsóság élmény, sőt. A lünetta magasfényű polírozást kapott, a gyártó szerint kézzel befejezve, ami akár igaz is lehet. Hasonlóan fényes a tok hátulja is, miközben oldalt, illetve a tokfülek szálcsiszolt felülettel érkeznek. Miként az összképhez passzoló tüske csat egyaránt. Szintén apró finomság ez utóbbi felszerelésen a márkanév feltűntetése, illetve a koronán elhelyezett logó, avagy egy „M” betű is.
A tok felületkezelése, igen érdekes módon, mintha bronz anyaghasználatot imitálna. Legalábbis, ahol többször hozzáértünk, ott halvány, de azért mégis váratlan, patinaszerű jegyeket produkált az óra hátlapja felőli oldalon. Elképzelhető, hogy itt vékonyabbra sikerült a bevonat, s ez efféle reakcióra képes a valamennyire mindig nedves emberi bőrrel érintkezve. Maga a hátlap egyébként fémszínű acél lap. Menetes, nem csavarok rögzítik, és szépen, bár minimalista módon díszített.
Fumé Dial
A leginkább érdekes színátmenetes, mélykék számlap megint csak egészen jól sikerült. Nyersebb, avagy szemcsésebb hatású, mint a svájci csúcskategóriától megszokott. No de újfent vessünk egy pillantást a két világ közt tátongó ár-szakadék mélyébe, s máris elszáll minden okunk az elégedetlenségre. Az aranyszínű mutatók és a rakott indexek elfogadható minőségűre sikerültek. Kidolgozásuk majdnem precíz. Az utóbbi 12 darab oszlopocska kellő mértékben kiemelkedik a kék számlap síkjából, ráadásul szinte egyformán ragasztották fel. Szinte, hiszen a 12 órát jelölő mintha magasabb ám rövidebb lenne, s az alsó vége balra billen. De minél tovább nézzük, annál inkább úgy tűnik, hogy a 9 – 10 – 11 és 12 óra osztása mind rövidebbek picit, mint az őket megelőzők. Az irány jó, de van még hova fejlődnie az összeszerelő és/vagy gyártó részlegnek.
A gyári bőrszíj valódinak, belül marha, kívül aligátornak mondott, s ezzel nem is szállunk vitába. A célnak, illetve az árazásnak megfelelő. Belül e konkrét példányban svájci RONDA kvarc zizeg, bár a modell kapható japán MYOTA automatával is. Ez utóbbinak jobban örültünk volna, de nem lehet mindig, minden a kedvünk szerint. A dobozban találtunk egy külön csomagolt, fonott fém, avagy MESH csatot is, rózsaarany színű kivitelben. Minősége megfelelő.
