Még hogy az óraipar nehéz időket él! Ehhez képest a címszereplő pilóta óra rendelkezésre álló darabjait mindössze kettő nap alatt elkapkodták! Bronz tok. Sokszor és sokat láttunk már. Igaz svájci, de nem épp csúcskategóriás szerkezet, 1000 EUR feletti ár, és mégis! Lássuk, miről maradtunk le, íme a Hanhart PIONEER One Bronze limitált kiadás!
Korlátozott számban
Nyomtatott magazinunk aktuális lapszámában hosszasan megemlékezünk a német óragyártás múltjáról és jelenéről, hiszen (bizonyos szempontból legalább is) épp jeles dátumot, 175 évnyi sikert ünnepelhet.
A fent említett, immár a 128. lapszámunkban (azért ez sem „kisszám”) a talán kevéssé közismert német márka, a Hanhart múltjáról és újdonságairól is esik szó. Igaz bőven maradt még bennünk róla mondanivaló.
A második világháború alatt, mint kronográf pilótaóragyártó jeleskedő cég aktuális kínálata lényegében kizárólag e vitatható, bár órás szempontból kétségtelen sikeres időszakra mutogat. Nem teszi ezt másképp a most épp bronz tokkal szerelt Hanhart PIONEER One sem, mindössze 150 egységben legyártva.
Amíg a készlet tart
Az egészen pontosan egyetlen hétvége volt, kicsit több, mint két nap, amikor is a Hanhart PIONEER One Bronze százötven példányát szó szerint elkapkodták a kibertér virtuális polcairól.
Holott azt se mondhatná az ember fia, hogy kifejezetten olcsó lett volna, hiszen az 1.190 eurós ár (430.000 HUF) már nem az az összeg, amit egy mámoros péntek este csak úgy, a telefonunk böködve behúzunk pikk-pakk a kosárba.
Ehhez képest mégis hirtelen gyorsasággal futott ki e termék, persze valahol érthető, hiszen pofás darab. Jobban belegondolva aztán széttárjuk a kezünk, hiszen annyira azért nem forró a pite.
Műszaki tartalom
Automata húzású, mechanikus szerkezettel szerelt, 42 milliméteres átmérőre kiszabott, bronzból formált „testét”, olcsó, avagy „letisztult”, egyszerű marhabőrdarab tartja csuklón. Melyen épp csak mutatóba látni egy-egy „cseppnyi” varrást. Ezt a stílust egyébként meglepően előszeretettel társítják, különösen a német óragyártók bronzból készült óráikhoz már jó ideje.
A márka védjegyeként is felfogható lünetta, rajta a vörös jelzés, mely a 12 óra pozíciót festi ki, illetve az igen vékony, ámbár kellően lefelé ívelt tokfülek, s pilóta óra lévén mégsem túlságosan nagy felhúzókorona a helyén. Ezek mind bronzból. Ami mint tudjuk az idő előrehaladtával, viselője habitusától is függő formában és mértékben, de megváltoztatja majd a színét, fényét és stílusát, de nagyjából ennyit tesz hozzá, vagy épp vesz el az óra értékéből (nézőpont kérdése).
Belül kifejezetten egyszerűnek mondható, nem teljesítményéről híres, igaz svájci, de nagyon belépő szintű szerkezet ketyeg, a jól ismert Sellita SW 200, a maga már-már nagyon kevés, 38 órányi járástartalékával, és Hanhart feliratos felhúzósúllyal (rotor) a hátán. Ez utóbbinak egyébként vajmi kevés értelme van, hiszen eltakarja őt az acél hátlap dekorált „feneke”.
H-átlap
Ha már egyből a „végén” kezdtük a látványelemek sorjázását, az óra „mondanivalója” – ha van neki – egy cifra H-betű körül keringőzik. A H, de inkább „h” a márka első ízben (elsősorban a koronán domborműként) használt „logója”, márkajelzése, még az 1940-es évekből. A gót h betű most (is) a koronán, illetve a hátlapon jelenik meg. Ez utóbbi acélból készül, hiszen a bronz egyrészt akad, akinél allergiás reakciókat produkál, másrészt mindenképp zöld színű nyomot hagy az emberi bőrön (is), viselés közben. És ennyi.
Számlap
Elölről nézve a bronzhoz igencsak illeszkedő, mélyzöld számlapon sorakoznak a nagyra nőtt számok, ahogy az „pilótáéknál” már lenni szokott. Legalább is az egész órákat adó jelölések esetén. Mögöttük jóval szerényebb attitűddel, ám mégis látható méretben kifejtve sorakozik a percskála, rajta számozás a felirat, 5 percenként, ahogy azt a jó leolvashatóság érdekében megjeleníteni érdemes.
A számlap három gyűrűből áll. A „belső kör” méregzöld árnyalattal hordozza mindössze a Hanhart írást, illetve középpontjából ágaskodik az óra-, a perc- és a másodpercmutató. E bázist öleli körül aztán egy világosabb árnyalatú pázsit, az egész óráknak teret adva, hogy zárásként a külső gyűrű ismét egy árnyalattal sötétebb színben, de határozott körívvel elválasztva viselje a perceket.
A bronzhoz különösen jól megy a zöld, ezt a Panerai legendásan sikeressé vált, kvázi elérhetetlen bronz Luminor modellje óta mindenki tudhatja. A Hanhart sem vall kudarcot e színkombinációval, amit kifejezetten feldob a vörös oszlop a recézett lünettán, illetve a másodpercmutató már-már vérvörös hegye.
Végszó
Az óra 100 méterig vízálló, vagyis ha víz felett zuhan le a repülő, a jól úszó pilóta akár még ezt is átvészelheti, azért a bőrszíjért pedig aligha kár, ami az órához jár… Az órákat jelölő indexek, illetve az óra- és percmutató lumineszcens festékkel is kellően telített, így akár a vízben, akár az éjszakai repülés sötétjében sem hagy minket egyedül.
Mindent egybegyúrva az Hanhart PIONEER One Bronze nem rossz, kifejezetten mutatós, bár műszaki tartalmát tekintve aligha hoz bárkit is lázba. Ettől függetlenül kétségtelen, hogy napokon belül akadt 150 lelkes rajongó, akik kifizették érte a természetesen nem eget rengető, de azért mégsem jelentéktelen összeget, ez pedig két dolgot mindenképp jelent.
Egyrészt amíg a mai, válság verte időkben is ilyen szép számban akad, akinek ennyire fontos az órák, illetve egy konkrét óramárka iránti szeretete, aligha kerül igazán mély bajba az órásipar.
Másrészt a bronz óratok, s a múltidézés továbbra is szinte mindent elsöprő mértékben menő (legalább is ez utóbbi biztosan), így akinek új ötlete nincs, vagy nem meri, hogy legyen, ámde némi múltja van, egy ideig még bizonyára jól megél belőle.
Dacára, hogy lassan itt a tavasz, elképzelhető, hogy 2021 sem az az év lesz, ami elhozza az igazán érdekes újdonságokat. Bárcsak ne legyen igazunk!
