A Baselworld alkalmával, idén tavasszal már kézben tarthattuk, s az elmúlt napokban végre felügyelet nélkül is elvihettük néhány körre az egyre népszerűbb német márka legfrissebb újdonságainak egyikét. Íme, így tetszett a MeisterSinger Metris Bronze Line, az időtálló rituálé megtestesülése.
Csaknem kivétel nélkül mindenki, aki 2019 márciusában már élőben látta, imádta az egykezes MeisterSinger bronzba öntött újdonságait. Köztük is talán a Metris lett végül a legsikerültebb darab. A gyártótól szokatlan mértékben vízálló (200 méter), már–már búvár (a számlapi jelzések és a mutató lumineszcens festékkel töltött), s ehhez képest mégis rendkívül elegáns, konzervatívnak ható óra sikere előállítóját is meglepte. Hiszen az első körben legyártott darabok, már áprilisban mind egy szálig elkeltek. Hozzánk is már egy ezután elkészült példány került, így aligha lehetne most frissebb modell a macro objektív alatt.
Előzmények
Nyomtatott magazinunkban bővebben beszámoltunk a Bronze Line, avagy bronz széria tagjairól. Annak, aki szereti megadni a módját akár egy reggeli kávé, akár egy kora délutáni tea, vagy épp az esti, lazítós pohár bor társaságában, már nem lesz újdonság, hogy a Metris átmérője 38 mm, belül ETA 2824-2 svájci automata szerkezet teljesít, s hogy látszólag nem igazán hoz újat korábbi, hasonló nevű elődjeihez képest. Rendben, tavaly feketére hangolt a német MesterDalnok gyülekezet, idén bronzzal játszadozik. Nagy kaland. Gondolhatnánk. De a személyes tapasztalás valami egészen más.
Meglátni és megszeretni
A cég képviselőivel már Bázelben próbáltuk latolgatni, miért harsogja túl ez, a számok tükrében szinte alig észrevehető (38 mm), egyszerű kis óra a teljes kollekciót? S a megfejtés épp a bronz felhasználása, a tok kivitelezésének módja; avagy az ördög az apró részletekben rejlik. Amolyan Seiko-s módon ugyanis a tokfülek élei több ponton élesen letörtek. A váltakozó síkok részben kiváló tükörpolírozással kezeltek, míg máshol szálcsiszoltak, s az összjáték, ahogy a nagy múltú japán versenytárs, a Grand Seiko modelljeinek esetén, a Metris-t látva is szemet gyönyörködtető.
Effélét bronzból, aligha látni minden nap. A tükörpolírozott lünetta, a tokfülek, a koronavédő, a számlapra festett számokat és indexeket némileg nagyító zafírüveg, mind felelősek azért, hogy a 38 mm-es tok, bizony legalább 40-nek, ha nem nagyobbnak látszik csuklóra véve, miközben észrevétlen kényelemmel hordható, akár ingujj, akár zakó alatt.
Bronzba zárt lélek
Az anyaghasználathoz a MeisterSinger filozófiát is gyárt. Nem is ő lenne, ha ez elmaradna, hiszen az egész vállalkozás eleve egy rendkívül erős üzenet köré, vagy inkább arra épül. E gondolat nem hirdet kevesebbet, minthogy az óránkra vetett, egyetlen pillantásba sűrített időleolvasás, afféle rituálé kell legyen, mint a reggeli kávé magányos élvezete. Egy forró tea ölelése. A ropogós, friss újság, vagy épp az Óra Magazin olvasása. Egyfajta nyugodt, magányos, lopott pillanat. Melybe elmerülve, magunk mögött hagyhatjuk a rohanó napok zavaros gondjait. Ezt a percnyi megnyugvást, lazító áhítatot óhajtja megjeleníteni óráiban a MeisterSinger is az egyetlen mutatós kialakítással.
Nem kívánja megosztani, felzaklatni figyelmünk, a zakatoló másodpercmutatók sürgető táncával. Nem érdekes, mennyire precízen mutatják más gyártók percmutatói a pontos időt. Itt most, mindössze egyetlen, de határozott kar mered csak nagyjából oda, ahol a folyton forgásban lévő, soha meg nem álló malomkerekek épp őrölik a jelent. Nem kell se több, se kevesebb. Ahogy a középkori, ódon, szépen díszített és becsben tartott óratornyok tették évszázadokon át, még mielőtt elragadta életünk zötykölődő szekerét a 20. század mohón vágtázó, zabolátlan vas paripája.
Anyag a múltból
S hogy ezt a hatást tovább erősítse, illetve a múlt nemes anyagait újra felfedezve modern világunk igényeit is kielégítse, nyúlt idén a bronzhoz. Maga az ötvözet több mint 5000 éve ismert. Legalább is a tudomány mai állása szerint. Az ősi civilizációk már Krisztus előtt 6000 évvel képesek voltak rezet olvasztani a Termékeny Félholdnak is nevezett vidéken. S el kellett, hogy teljen, csaknem 3000 év, mire a Sumérok ónnal ötvözve felismerték, mennyivel hatékonyabban lehet a másikat kupán vágni egy efféle, azaz bronzból készült karddal. Ezt követőn aztán megannyi más, használati tárgy is készült belőle, míg fel nem váltotta a vas és annak ötvözete, az acél.
Az német márka mondanivalója tehát igen jól egybecseng a mondhatni ősi anyaghasználattal, miközben az materiális értékekkel is bír. Egyrészt rendkívül jól ellenáll a rozsdásodásnak. Másrészt erősen védett az elektromágneses terekkel szemben is, mely mint tudjuk, a mechanikus órák egyik első számú ellensége. Igaz, néha allergiás reakciót, bőrirritációt okoz. Ezért is készül a Metris és valamennyi bronz MeisterSinger hátlapja acélból, hiszen bőrünkkel az órának csak azon része érintkezik huzamosabb ideig.
Cserébe viszont a tok anyagának felülete, viselőjének szokásaitól nagyban befolyásolt mértékben, de más és más módon öregszik, ahogy mondják, „patinásodik”. Mint tudjuk, a 21. századi ember karórája már legalább felerészt divatcikk, ékszer, kiegészítő viselet, mint ténylegesen a pontos idő számontartására használt eszköz. Ilyenformán a minden egyes darab esetén egyedi megjelenést ígérő anyaghasználat is felértékelődik.
Patina
Persze egyből felmerül a kérdés, hogy mi tévő legyen az, akinek a null kilométeres, rózsaarany vagy vörösaranyra hajazó kivitel tetszik, és nem szeretné ezt mattabb, barnább, sötétebb formában látni? A kérdést a gyártó is jogosnak véli, hiszen az óra mellé csomagolt dokumentáció egyrészt arról próbál meggyőzni, milyen szép és egyedi lesz a patina, ami majd Metris-ünkön idővel fejlődik. De, ha mindezt mégsem szeretnénk, valamely ékszer tisztítására, polírozására használt tisztítókendővel a fejlődő patinát mi magunk is bármikor, percek alatt eltávolíthatjuk. Visszaállítva ezzel az itt is közölt képeken látható állapotot. Mindez csupán ízlés kérdése.
Összegezve
Ami az órára pillantva nem látszik, az az 1990 eurós listaár, ami talán nem a legolcsóbb, ugyanakkor a modell több szempontból valóban rendkívül egyedi, s ki tudja meddig tartja gyártásban a cég. Hiszen bronzból óratokot előállítani jóval drágább mulatság, mint acélból megtenni ugyanezt. A számlap alá rejtett szerkezet svájci gyártójához mérten pontos, bár ezzel az egykezes kialakításnak hála, aligha kell foglalkoznunk. Teljesen mindegy mennyi másodpercet késik vagy siet naponta, hiszen úgysem fogunk tudomást szerezni róla. S bizony többek között éppen erről szól ez a nem mindennapi óra.
