Talán nincs még egy olyan márka az óraiparban, amelynek neve ennyire összeforrt volna a kerámiával. Évtizedek óta “ebben utaznak”, és minden évben sikerül látványos formatervekkel is előállni. Persze a Radot sem kerülhette el a retró trend, így ilyen stílusú darabokat is bőven találunk az aktuális kollekcióban, ugyanakkor szerencsére továbbra is jut forrás különutas megoldásokra. Ezek egyike a Rado HyperChrome Ultra Light, amelynek tömege éppen csak túllépi az 50 grammot. Olvass tovább
Neve alapján ugyan elvileg a víz lenne az óra eleme, elvégre a latin pro mare jelentése „a tengerért”, mégis egy alapvetően outdoor és iroda hibriddel van dolgunk. Ráadásul nem is csupán egy modellről, hanem rögtön egy egész kollekcióról beszélhetünk a ProMare kapcsán, amely egyelőre egy-egy, férfiaknak és nőknek szánt hárommutatós modellből és természetesen a Mühle-Glashütte ProMare Chronograph karórából, azaz egy kronográfból áll. Olvass tovább
A márka nevét nyilván mindenki ismeri, de viszonylag kevesen vannak azzal is tisztában, hogy ilyen névvel órákra is szert tehetünk. Természetesen nem holmi licencben gyártott tömegtermékre kell gondolni, amihez a Louis Vuitton csak a nevét adja. Viszonylag kis mennyiségben készülnek az időmérők, és a táskákhoz hasonlóan az árukat is megkérik. Cserében látványos és valóban egyedi formaterveket kapunk. A közelmúltból ilyen például a tambour tokforma és a Louis Vuitton Voyager GMT sem éppen mindennapi. Megnevezni is nehéz, hogy ezt a se nem kör, se nem tonneau alakú formát minek is hívjuk. Egy biztos: felismerni nagyon könnyű lesz. Olvass tovább
A motorizáció hajnalán az óraipar segítette ki a rengeteg induló repülőgép- és gépkocsigyártó vállalkozást számlapokkal. A magasságmérőktől a sebességmérőkig a számlapok mind az óraiparból jöttek. Erre a korszakra emlékeznek a márkánál a Junghans Meister Driver Chronoscope modellel, illetve a Driver-kollekcióval, még ha a formanyelv nem is a korai XX. századot, hanem inkább az 1930-as, 1940-es éveket idézi. Olvass tovább
Míg Bázelben a márkák zöme inkább a jól bevált sikerdarabokon végzett ráncfelvarrást, addig pont a belépőszegmensben volt jellemzőbb az újítás szándéka. Jó példa erre a Roamer of Switzerland, amely márka lassan, de biztosan kezdi utolérni az évtizedekkel ezelőtti kvarcválságot megelőző egykori dicsőségét. Jól jelzik ezt olyan összetett modellek, mint a például a Superior Business Multifunction, illetve hogy az aktuális trendeknek megfelelően a női kollekcióra – ahol a klasszikusok mellett kerámiamodelleket is felvonultatnak – is legalább akkor figyelmet fordítanak, mint a férfira. A Roamer of Switzerland – Swiss Matic Swinging Heart összhangban a hosszú ideje tartó irányzattal, büszkén hirdeti magáról, hogy szíve mechanikus. Olvass tovább
Ritkaságszámba megy, ha hazánk neve is felmerül a svájci óraiparban. A márkát ismerők bizonyára tisztában vannak vele, hogy érdemes itt körbenézniük, ha tradicionális külsejű svájci órát szeretnének, de nem feltétlenül akarják az ezzel járó prémiumot is kifizetni. Sokáig a Frédérique Constant készítette a legelérhetőbb árazású tourbillont (jelenleg a TAG Heueré a cím), 2016-ban pedig öröknaptáras órájukkal okoztak meglepetést. Hogy tetszik-e valakinek vagy sem, az egy viszonylagos kérdés, tény ugyanakkor, hogy a svájci mechanikus karórák piacán ennél jobban árazott öröknaptáras karórát nem találni. Külön figyelemre méltó, hogy ezeket az eredményeket a márka még önállóan, független vállalkozásként érte el, nem pedig valamelyik csoport tagjaként. Olvass tovább
A Montblanc név hallatán még mindig sokaknak a hegy (bár azt külön írjuk, azaz Mont Blanc) vagy a tollak jutnak eszébe, és viszonylag keveseknek az órák. Pedig a tollaival méltán hírnevet szerzett márka már húsz éve készít időmérőket. Egyebek mellett ez is ok lehetett arra, hogy a Jaeger-LeCoultre-ba újra életet lehelő, mi több a márkának szárnyakat adó vezérigazgatót, Jerome Lambert-t a Richemont-csoport a Montblanc órarészlegének felfuttatására kérte fel. Mint mindenütt, a építkezést stabil alapra kell helyezni, egy óramárkánál pedig ez egy stabil alapkollekciót jelent. Olvass tovább
Az a márka, amely úttörője volt a kerámia óraipari használatának, és sokszor egészen merész formatervekkel állt elő, sem kerülhette el a retrólázat. A Rado HyperChrome 1616 nevében a szám szerencsére nem évszámra utal, hanem egy korábbi modellre az 1960-as évek formatervével. Konkrétan az egykori Cape Horn-kollekció egyik, 1971-ben bemutatott időmérője született újjá, természetesen modern anyagokban és korszerű szerkezettel. Olvass tovább
Ha egy már létező technológia fejlesztése során mérföldkőhöz érnek, napjaink digitális világában bevett szokásnak megfelelően verziószámot váltanak. Jelzés értékű ugyanakkor, ha egy négy évtized alatt egyre tökéletesebbé tett fejlesztés pont a 40. évforduló alkalmából újra az 1-es sorszámot kapja. Ez azonban csak a másodlagos jelentése az új Citizen-modell nevének. Az egyes itt az elsőbbséget jelképezi, ez ugyanis jelenleg minden Eco-Drive-technológiával szerelt modell királya. Mivel érdemli ki ezt a címet a Citizen Eco-Drive One? A méretével. Olvass tovább
A Swatch-csoport talán legszélesebb körben ismert márkája 2016-ban igazán kitett magáért; áttekinteni is szinte lehetetlen volt mennyi újdonságot mutatott be. A Tissot saját és az óragyártás egyik bölcsőjének nevét viselő Le Locle kollekcióval tiszteleg az ipar múltja előtt, és rendszerint itt mutatkoznak be a kisebb komplikációkkal szerelt mechanikus modellek is. A női modellek jelenléte ebben a kollekcióban is megerősödött, de valószínűleg a Tissot Le Locle Régulateur lesz az az óra, amely leginkább megdobogtatja majd a vásárlók szívét – az órabarátokét egész biztosan. A regulátor elrendezés természetesen nem új az órapiacon. A mechanikus karórák reneszánszával egyidejűleg, több évtizeddel ezelőtt, még 1987-ben jelent meg. Ugyanakkor igazi ritkaságnak számított és csak lassan terjedt el. Mondani sem kell, hogy bizony szinte mindegyik márka felárat számolt fel az ilyen modellekért. Olvass tovább
Akihez egy kicsit is közel állnak a karórák, tudják, hogy búvárórának igazán csak az a modell nevezheti magát, amely eleget tesz az ISO 6425 szabványban leírt követelményeknek. Eredetileg hasonlóan professzionális felhasználásra készültek a pilótaórák, amelyeket „Flieger”-eknek is szokás nevezni. Persze mind a búvárórákról, mind a fliegerekről elmondható, hogy természetükhöz illó közegbe csak a legkevesebbikük jut majd, mégis egészen tavaly októberig nem voltak konkrét szabványszerű előírások a fliegerstílusú órákkal kapcsolatosan érvényben. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem léteztek ilyen előírások, egyedüli gond velük, hogy azokat még a Reichsluftfahrtsministerium, azaz a Harmadik Birodalom Birodalmi Légügyi Minisztériuma fogalmazta meg. Ennek marketingértéke érhető okokból erősen korlátozott. Egyebek mellett ez is időszerűvé tette egy új szabvány létrehozását, amelynek kezdeményezője a funkcionális óráiról ismert frankfurti székhelyű Sinn. Olvass tovább
Csontvázasított órák esetén legtöbbünknek művészien kivitelezett cirádás vésetek, és szinte kivétel nélkül klasszikus formavilág jut eszünkbe. Ha nagyon akarna, nyilván az Oris is tudna ilyen stílusú órát készíteni, de a márkát ismerők talán nem véletlenül várnak ennél egy kicsit többet a hölsteini székhelyű cégtől, és így az Oris Artix Skeleton modelltől is. Emlékezzünk csak arra, milyen zseniális húzással készítették el évekkel ezelőtt saját mélységmérős búvárórájukat, amely funkcióban ugyanazt nyújtja, mint a versenytársak modelljei, csak töredék annyiért valósították meg, és ezt az árelőnyt a vásárlóknak is továbbadták. Olvass tovább
Mint tudjuk, a Mido előszeretettel merít ihletet mindenki által ismert épületekről. A Colosseumtól a Nagy Falig terjed a felhozatal, idén pedig az Erzsébet-torony, közismertebb nevén a Big Ben került sorra. A Mido Big Ben Limited Edition azonban egészen rendhagyó módon született. Még a 2015-ös Bázeli vásár alatt indították útnak azt a versenyt, amely keretében három tervező, Eric Giroud, Lorenzo Vallone és Sébastien Perret mérte össze tudását. A feladat adott volt: a Big Ben szolgáljon a Mido új modelljének alapjául. Olvass tovább
Nehéz manapság olyan téma köré karórát építeni, amely valamilyen műszaki-mérnöki vívmányhoz kapcsolódik, funkcionális is és mindez észszerű anyagi ráfordítással is kivitelezhető. Autózáshoz, autóversenyzés, motorsporthoz kapcsolódó órákkal, vagy a tipikus fekete-fehér pilótaórákkal (fliegerekkel) már lassan Dunát lehet rekeszteni, hogy a búvárórák tömegéről ne is beszéljünk. Nincs tehát könnyű dolga annak, aki ilyen stílusban gondolkodik, de a fenti témák egyikét sem akarja feldolgozni. Ha belegondolunk, a vasútnak is hatalmas tábora van, és a világon egyáltalán nem általános az itthonihoz hasonló inkább negatív megítélés. Nyilván ebben a táborban rejlő potenciálban látott fantáziát a Longines is, amikor a Heritage-kollekció részeként elkészítette a Longines Railroad modellt. Olvass tovább
Amikor 2013-ban a Hamilton bemutatta első Face 2 Face-modelljét, alaposan meglepte mind a versenytársakat, mind a márka rajongóit. Nem is maga a forma volt az, ami csodálkozásra késztette az embereket, hiszen például a Ventura tokja van annyira különleges, hogy a Face 2 Face ovális formája ne „verje ki a biztosítékot”. Olvass tovább
Amennyire fiatal, annyira kékvérű is az Ateliers deMonaco, a Frédérique Constant haute horlogerie órákat készítő márkája. Önálló cégről van szó, amelynek születését egy szerkezet elkészülte adta: a független, genfi Frédérique Constant mögött álló órásmester egy percismétlővel állt elő, amely azonban már legfelül sem fért bele a márka termékpalettájába. Szükség volt egy új névre, amely kis mennyiségben készít szűk ügyfélkörnek pazar időmérőket. Ez lett az Ateliers deMonaco. Az éves „termelés” jelenleg alulról súrolja a 200 darabot, az időmérők árára rá sem illik kérdezni, csak fizetni szabad, az ügyfélkörben pedig meglepően magas az európai főnemesség aránya. Így talán nem is annyira meglepő, hogy az egyik változat számlapjának színe élénk kék. Olvass tovább
Egy kis túlzással kijelenthetjük, hogy ma már a tourbillon „kommersz” komplikáció. A feltalálása óta egészen az 1990-es évek elejéig eltelt két évszázadig olyan ritkának számított, mint a fehér holló, ehhez képest ma már úton-útfélen belebotlunk. Már középmárkák kollekciójában is jelen van. Ha ezen a területen az haute horlogerie szereplői újat szeretnének mutatni, akkor valami hasonlót kell letenni az asztalra, mint az Arnold & Son UTTE Skeleton. Olvass tovább
Sportóra a javából az Alpina új kronográfja, amely valójában azonban a 2015-ben bemutatott kronográf feketített változata. Ahogy a jó hosszú Alpina Full Black Alpiner 4 Manufacture Flyback Chronograph névből is kivehető, az órába manufaktúra kalibert építettek, méghozzá a AL-760-ast. Szép teljesítmény lenne egy középkategóriás márkától, ha alig egy évtizeddel piacra lépése után saját manufaktúra szerkezetettel tudna előállni. Az Alpina esetében persze tudni kell, hogy a Frédérique Constant áll mögött, az pedig már elég erős ahhoz, hogy saját kalibereket fejlesszen. Ez persze semmit nem von le az AL-760-as értékéből, sőt, talán még egyfajta biztosítékként is szolgál, hiszen a Frédérique Constantnak nem ez az első manufaktúra szerkezete. Olvass tovább
Az Officine Panerai meghatározó szerepet játszott abban, hogy a 2000-es évek első évtizedében egyre népszerűbbek lettek a nagy átmérőjű karórák. Emellett pedig sokáig mindössze két fő kollekcióval, a Luminorral és a Radiomirrel volt képes már-már fanatikusnak nevezhető rajongói közösséget építeni. Hogy trendfordulóról beszélhetünk-e, vagy egyszerűen még szélesebb vásárlói kört szeretnének megszólítani az idő majd eldönti, de tény, hogy az Officine Panerai Radiomir 1940 3 Days Automatic Acciaio (PAM00655) nem nagy, és a korábbi évtizedek megszokott stílusjegye, az úgynevezett szendvicsszámlap is hiányzik. Olvass tovább
Az Oris Artelier kollekció tagjaként a Calibre 111 sokakat szemöldökük felvonására késztetett. Először is azért, mert az Oris rendszerint beszállítók szerkezeteit módosítgatja és építi be óráiba, így kínálva versenyképes árakat. Az Oris Artelier Calibre 111-be viszont a márka saját szerkezete került, és ez persze azt is jelenti, hogy ára jelentősen felülmúlja az eddig megszokottat. Ugyanakkor aligha férhet kétség ahhoz, hogy ezzel a lépéssel az Oris újabb híveket is szerzett magának. Olvass tovább
Kettős évfordulóról is beszélhetünk a modell kapcsán. A márka alapításának centenáriumára, 2006-ban vezették be a 4810-es kollekciót, és ami a pénzügyi részét illeti, az elmúlt évtizedben ez a kollekció vált a legsikeresebbé. Bőven eljött tehát az ideje annak, hogy tíz évvel később igazítsanak egy keveset az óra vonalain és egyéb jellemzőin. Persze a kollekció talán legjellegzetesebb vonásához, a számlapon hullámként tovaterjedő Montblanc logó gilosált mintájához nem nyúltak: ez ugyanolyan lenyűgöző, mint 11 évvel ezelőtt volt, és egy kis gyakorlással a leolvashatóságot sem zavarja. Sokat módosítottak azonban a tokon. Olvass tovább
Az IWC szokásos rotációs modellfrissítési rendszerében 2016-ban a Pilot’s Watch kollekció volt soron. Ilyen stílusú óráknál a kompromisszum nélküli leolvasás és persze a fokozott terhelhetőség a két fő szempont, aminek egyenes következménye a meglehetősen méretes tok. Ennek eleget is tettek, így 48, sőt, 55 milliméteres változatokat is találunk a kollekcióban. Ez utóbbi persze utalás az IWC által egykor a birodalmi Németország légereje számára készített modellekre, és sokkal inkább gyűjtői értékkel bír. Kényelmesen viselni a férfiak közül is valószínűleg csak megtermettek tudják. Ennek tükrében már-már visszásnak hathat az IWC Pilot’s Watch Automatic 36, amely már a nevéből is elárulja, hogy mindössze 36 milliméter átmérőjű, ami a fekete számlapnak köszönhetően még kisebbnek is tűnik. Olvass tovább
A 2016. évi SIHH-en első ízben vehettek részt független és mennyiséget tekintve szinte elhanyagolható kis márkák. A kilenc kiválasztott közül az egyik a H. Moser & Cie, amely kulturális szempontból talán az óraipar számára legfontosabb modellt alkotta meg: a Swiss Alp Watchot. A kifinomult formaterveiről és végtelenül igényes manufaktúra szerkezeteiről ismert márka gyakorlatilag “beintett” az okosóráknak. Tegyük azért hozzá, hogy könnyen teheti ezt. A svájci óraipar belépő kategóriás modelleket előállító szereplői talán még okkal is tartanak ettől a trendtől. Vannak, akik saját okosórájukkal álltak elő, és vannak, akik szemet hunynak a jelenség fölött, és bizakodnak. Például abban, hogy az okosórák amolyan “kapudrogként” végül meghozzák a “rendes” óra vásárlásához való kedvet is. Olvass tovább
A Richemont-csoport aranytojást tojó tyúkja, a Cartier sem hazudtolta meg magát 2016-ban. Nemcsak új modelleket, hanem mindjárt egy teljesen új kollekciót mutatott be. Azért is említésre méltó ez a teljesítmény, mert tavaly is pontosan ugyanezzel a mutatvánnyal állt elő a francia gyökerű márka. Míg akkor a Clé de Cartier debütált, addig 2016-ban a Drive de Cartier mutatkozott be. Szemben a tavalyi Clével, a Drive határozottan férfiakat szólít meg, és a Cartier közelmúltjában ez már a második ilyen új kollekció (a Calibre de Cartier kezdte a sort). Olvass tovább
Talán nem is kell órakedvelőnek lenni ahhoz, hogy tudjuk, az Omega szállította azokat a kronográfokat, amelyeket az Apollo-küldetések során használtak. Egyetlen gond van csak velük: mindegyik kivétel nélkül az űrügynökség, és nem az űrhajósok tulajdona. A Holdat megjárt Omegák pedig mind valamilyen intézmény kiállítási anyagában találhatóak. Így az egyetlen időmérő, amely a Holdon is volt, és emellett magántulajdonban is van, és ráadásul egy jó történet is kapcsolódik hozzá, egy Bulova-kronográf, amelyet két éve bocsátottak árverésre. Olvass tovább
