Amikor 2013-ban a Hamilton bemutatta első Face 2 Face-modelljét, alaposan meglepte mind a versenytársakat, mind a márka rajongóit. Nem is maga a forma volt az, ami csodálkozásra késztette az embereket, hiszen például a Ventura tokja van annyira különleges, hogy a Face 2 Face ovális formája ne „verje ki a biztosítékot”.

Ami meglepetést okozott, az a forgatható tok. Gyakorlatilag két számlapja lett az órának: az egyik oldalra került egy kronográf, a másikra egy hárommutatós szerkezet, méghozzá egymás mellé elhelyezve. Az új változat a Hamilton Jazzmaster Face 2 Face II, amelybe most csak egy kaliber, a H–41-es került. Ez az ETA 7750-es továbbfejlesztett változata, megnövelt pontossággal és járástartalékkal, és ahogy ez a Swatch-csoportnál szokás, a fejlesztést nem a Hamilton, hanem maga az ETA végezte. Ugyanakkor annyiban különleges a H–41-es, hogy a kronográf másodpercmutatóját megduplázták: a tok mindkét oldalára jutott belőle egy-egy. A hátoldalt ezzel teljes egészében a 1 percen belüli méréseknek szentelték, és hogy kedvünkre tegyenek, egyből három skálát is feltüntettek a „hátoldali” számlapon. A legkülső a teleméterskála, amely fény és az azt követő hangjelenség közötti eltelt időből a jelenség tőlünk kilométerben mért távolságára enged következtetni. Igazán elterjedt használatára az I. világháború tengeri ütközeteiben került sor, ma legfeljebb akkor vesszük hasznát, ha egy vihar irányáról, annak közeledéséről vagy távolodásáról szeretnénk tájékozódni.

Középre a tachiméter került, sebessségmérésnél (km/h) vehetjük hasznát, míg közvetlenül a zafír hátlapjára nyomtatott skálát pulzus mérésére használhatjuk. Például megmérhetjük, hogy mennyire változik meg a pulzusunk, amikor megtudjuk, mennyibe is kerül az új Face 2 Face: alig felénél többe, mint az első, és a 888 darab helyett 1999 példányban készül.