Szokatlan páros a bronz és a csontvázasítás, a Raymond Weil Bronze Freelancer Skeleton Calibre RW1212 modellen azonban működik.
A márka nem igazán hallati hangját, legfeljebb a könnyűzene díjátadó eseményei alkalmából adnak hírt magukról. (ŐK például a BAFTA támogatói). Ennek ellenére meglehetősen gazdag és szerteágazó kollekciót tudnak felmutatni, és pusztán az egykori Baselworldon lévő pavilonjuk méretéből ítélve vevőik mégis bőven vannak.
Könnyű a csontvázasítás
Belépőmárkaként persze nem mindig egyszerű igazán egyedi modellel megjelenni, hiszen a termékfejlesztés árát nehéz megjeleníteni ebben a szegmensben. Szerencsére a technika fejlődése, illetve a változó ízlés most nekik is kedvez. Előbbi alatt a számítógépes tervezés általános elterjedése értendő, amely a csontvázasított órák esetében kifejezetten áldásnak számít. Nem csak arról van szó, hogy eleve úgy lehet megtervezni a szerkezetet, hogy az csontvázasítva jól nézzen ki, hanem az egyes hidakra, csapokra és kerekekre ható erő is kiszámolható.
A csontvázasítást hagyományosan ugyanis kész szerkezetekből végezték, az elhagyni kívánt részeket fűrészelésével, reszelésével távolították el. Itt nyilván a mester tudásán, de inkább tapasztalatán alapult, hogy mennyi anyagot kellett meghagynia az adott szerkezeti elem merevségének megőrzése érdekében. Az ízlés változás alatt pedig az indusztriális design megjelenése értendő. Nincs szükség a hagyományos cirádás díszítésre, egyszerű felületek is megteszik.
Saját kaliber
Ehhez adódik még a saját, RW1212 kaliber, amelyet a Sellita gyárt a márka számára. Úgy is fogalmazhatunk, hogy nyomokba ETA 2824-est (vagy Sellita SW-200-t) tartalmaz, de igen mélyreható változtatásokat eszközöltek, valóban megérdemelt az önálló megnevezés. (A billegő például a számlap felőli oldalra került – hogy csak a legszembetűnőbbet nevezzük meg.) Szintén a Sellita volt az, amely a csontvázasítást elvégezte.
A tok természetesen már saját, és a bronzból készült koronának, de elsősorban a lünettának köszönhetően jelentősen különbözik a többi, hárommutatós Freelancer modelltől. A többnyire klasszikus külsőt egy kifejezetten modern, vagy ha stílusosak akarunk lenni, akkor avantgárd váltja. A tok átmérője a Freelancer modellek többségéhez hasonlóan maradt 42 milliméter, a magasság pedig mindössze 10,6 milliméter. Egy hárommutatós óránál ez teljes mértékben elfogadható. Ennél is többet nyújt azonban a korona és a tok. Előbbi csavarzáras, utóbbi pedig 10 bar (100 m) nyomásállóságot biztosít. Egy inkább megjelenésével magára figyelmet felhívó órától ez kifejezetten jó teljesítmény.
Ugyan belépőkategóriásnak neveztük a márkát, ez az óra nem oda tartozik. Listaárat egyelőre nem közöltek, de ha a korábbi csontvázasított RW1212-es modellek áraiból indulunk ki, akkor minimum az egy millió forintot alulról súroló összeggel kell számolnunk.
