A Patek Philippe 5226G bizony egy Calatrava, de nagyon messze van attól, amit eddig ez alatt értettünk.
A Calatrava ugyanis sokak szemében az öltönyórák archetípusa. A dolog egészen odáig fajult, hogy a tengerentúlon gyakran már a Calatrava szót alatt az öltönyórát mint az óraipar egyik „műfaját” értik. Persze tudjuk, hogy ott szívesen használnak márkanevet egy-egy általános tárgy vagy fogalom megnevezésére, de ennek ellenére is furcsán hat amikor valaki Calatravának nevezi pl. a Tissot-ját.
Ugyanakkor azt is el kell ismerni, hogy a Calatrava-kollekcióra valóban ráfért már a frissítés. Ha pedig ezt már meg kell lépni, akkor nem árt, ha egy fiatalabb korosztályt is sikerül megszólítani. A módosítások zöme pedig ebbe az irányba mutat. Egy sokkal dinamikusabb, kevésbé elegáns megjelenésű modell lett az 5226G, azonban az eleganciát azért igyekeztek megtartani. Ez egyrészt a kidolgozottság mértékben érhető tetten, illetve az anyaghasználatban. A 40 milliméter átmérőjű tok ugyanis hiába csillog ezüstösen, nem acél, hanem fehérarany.
A leglátványosabb eleme azonban a tok oldalán végigfutó Clous de Paris díszítés, amivel rendszerint inkább számlapokon szoktunk találkozni. Érdemes megfigyelni, hogy a díszítés a fülek mögött is fut, azaz a fülek ténylegesen nem a tokközéphez csatlakoznak, hanem a hátlap nyúlványai. Más szóval adott volt a lehetőség arra, hogy merészebb formatervvel jelentkezzenek, de az már kétségkívül a tipikus Calatrava külső elvesztésével járt volna.
A számlap ereje
Ennél azonban sokkal szembeötlőbb a számlap. A sötét tónus, méretes, szerelt számokkal kiegészülve már-már katonai órákhoz hasonló külsőt kölcsönöz az időmérőnek. Persze a részletek azért itt is arról árulkodnak, hogy nem „frontszolgálatra” szánták az órát. A számlap nem csupán durván szemcsézett felületű, hanem a jelenleg oly népszerű színátmenetes hatást is megkapta. A számok pedig szintén fehéraranyból készültek, és ahogy említettük szereltek. Katonai órán természetesen egyik sem jellemző.
Ahogy az aranyból készült rotor sem. Ez látja el energiával a 26-330-as kaliber, amely – most kapaszkodjunk meg – már másodpercstoppal is rendelkezik. Az előd, a 324-es, amely két évtizednél is hosszabb ideje szolgál, nem tudja ezt a „trükköt”. Ne legyünk azonban igazságtalanok! Az új kaliber számos apró módosítást is kapott ezen felül, aminek köszönhetően -2/+3 másodperces pontosságot tud nyújtani. Sajnos a járástartalék 40 óra körül maradt, ami nem éppen izmos. Vigasztalódni azonban a díszítéssel lehet, ami valóban méltó a márka presztízséhez.
Sajnos ez mondható el a 40000 eurós árról is. Ez főleg annak tükrében tűnik soknak, hogy a konkurensek modelljei, mint például a Vacheron Constantin Patrimony vagy az A. Lange & Söhne Saxonia automata modelljei a fenti összeg kb. kétharmadáért kaphatóak.
