Búvárórából rengeteget találunk a piacon, a Delma Quattro azonban néhány szokatlan tulajdonságával alaposan kilóg a sorból.
Ezek közül néhány egyből kitűnik. Ilyen például a tok átmérője. Manapság 44 milliméteres átmérővel nem igazán készítenek még búvárórákat sem. Főleg, hogy ehhez az átmérőhöz meglehetős vaskosság is tárul. A 15,3 milliméter bizony a sokak által csak májkrémes konzervként emlegetett, rendszerint 7750-essel (vagy klónjával) szerelt kronográfokéval vethető össze. Itt persze szó sincs kronográfról, egy „mezei” hárommutatós modellel van dolgunk.
Az átlagosnál magasabb nyomásállóság – 50 bar/500 m – tehető ezért egyrészt felelőssé, másrészt a meglehetősen szokatlan búvárlünetta. Egyrészt rendkívül széles, másrészt mindössze hat kitüremkedést találunk, amelybe ujjbegyeinket megtámaszthatjuk ahhoz, hogy a lünettát forgathassuk. Természetesen ezek is meglehetősen méretesek.
Összességében tehát egy meglehetősen robusztus időmérőhöz van szerencsénk, amihez már egyfajta extravagancia is szükségeltetik, ha azt inghez, zakóhoz akarjuk felvenni. Ezen az sem segít, hogy a számlap megjelenése viszonylag közel áll a koronás márka ismert búvárórájához.
Konténer
Ugyanakkor a fenti különcségek szinte alig vethetőek össze a „RBES” néven emlegetett megoldással. A betűket feloldva „Rapid Bracelet Exchange System” avagy gyors szíjcserét lehetővé tevő jellegzetességgel van dolgunk, de messze nem olyan módon, mint az a többi márkánál megszokhattuk. Ténylegesen ugyanis nem a szíjat cseréljük le, hanem a tokot tesszük be egy új foglalatba. Ehhez hasonló megoldások nem újak, sőt, még a divatórák kategóriájában is találunk rá példát (pl: Fortis Color), de búváróráknál egyáltalán nem megszokott. Főleg, hogy bajonettzárral vehetjük ki a tokot.
Talán nem véletlen, hogy viszonylag ritkán találkozni ezzel az ún. „konténer” megoldással, hiszen a költségeket ugyancsak megemeli. Talán éppen ezért is döntöttek úgy, hogy szerkezetnek megteszi a svájci óraipar ingavonója, az ETA 2824-es, pontosabban annak klónja, az SW-200. Saját szerkezet híján nyilván nagyon nem válogathattak, de például egy SW-300-sal tudtak volna faragni valamennyit a vastagságból.
Az is igaz persze, hogy ez az órát tényleg professzionális búvárkodáshoz szánják, így a héliumszelep sem hiányozhat róla. Más kérdés, hogy a 999 példány közül valószínűleg tény alig lesz néhány, amely nem hogy nagy mélységekbe, de még csak vízbe is jutna. Ebben a majd’ 2000 frankos ár is közrejátszik azért.
