Még alig indult el az év, máris egy “nagyágyúval” találjuk szembe magunkat. A Maurice Lacroix Masterpiece Triple Retrograde meglehetősen erős kezdés.
Az utóbbi néhány évben persze szinte minden az Aikonról szólt a márkánál, ami érthető is. Addig kell ütni a vasat, amíg meleg. Arról nem is beszélve, hogy az Aikon mentette meg a márkát megszűnés veszélyétől. Ugyanakkor még abban a nehéz időszakban sem mondtak le arról, hogy egy magasabb kategóriában is töretlenül képviseltessék magukat. Ezt a szerepet tölti be a Masterpiece-kollekció.
A retrográd komplikációk a Masterpiece-modelleknél nem újdonság. Szintén ismerősként köszönhetjük a számlap képi világát is. Valójában egy korábbi modellel, a Masterpiece Double Retrograde-del szinte teljesen azonos is. A különbség mindössze annyi, hogy a számlap jobb felén a járástartalék helyét a hét napjainak megjelenítése vette át. A dátum alulra, egy második időzóna idejének kijelzésére is használható 24 órás skála felülre, a kismásodperc pedig balra került. Az utóbbi kivételével mindegyik retrográd mutatót kapott.
Áttekinthető
Annak ellenére, hogy az összes funkciót mutatóval jelzik ki, a számlap mégis áttekinthető. Ennek ára azonban a manapság már talán inkább nagynak nevezhető 43 milliméteres tok. Sokat segít azonban számlap felületének kialakítása is. A skálák nem csupán színben, hanem szintben is elkülönülnek a számlap hátterétől. Sőt, a skálák által körbezárt mezők eltérő díszítést (clous de Paris) is kaptak. Azt azonban el kell ismerni, hogy a retrográd Masterpiece-modellek közül (Retrograde Calendar, Double Retrograde, Moon Retrograde) talán pont ennél az óránál sikerült legkevésbé kiegyensúlyozottá tenni a számlapot. Nyilván valamennyire aszimmetrikus, elvégre az aszimmetria nemcsak a Masterpiece-modelleknél, hanem a márkánál is meghatározó (ha nem is egyeduralkodó) formatervezési elem. Persze az adott óra számlapja csak a másik három elődmodelljéhez viszonyítva tűnik kevésbé harmonikusnak, ha azoktól eltekintünk, akkor már inkább szőrszálhasogatásnak nevezhető az egyensúly hiányának kifogásolása.
Ami a szerkezetet illeti, úgy nem kertelnek, kerek-perec bevallják, hogy egy Sellita SW-200-as adja az alapot. Ez kapta meg a márka által fejlesztett, ML291 névre hallgató modult. Ennek egyenes következménye, hogy a retrográd funkciókat süllyesztett nyomógombokkal kell kezelnünk. A második időzóna esetében ez kényelmetlen lehet. Folyamatos működést feltételezve, a dátumnál évente ötször kell majd babrálni, ami azért elviselhető.
Már csak azért is, mert tripla retrográd mutatóval rendelkező karórából meglehetősen kevés van a piacon. Ehhez képest pedig az 5500 eurós ár azért egyáltalán nem olyan vészes. Felfoghatjuk ezt a modellt amolyan evolúciós lépésnek is. A következő logikus szint ugyanis a teljes naptár lenne (hónap, dátum, nap), természetesen retrográd mutatókkal megjelenítve. Ha pedig esetleg egy retrográd éves naptárral (évente egy beavatkozást igénylő teljes dátum) – akár modulos felépítéssel is – jelentkeznének, az ennél összehasonlíthatatlanul hangosabban szólna.
