Enyhén szólva is váratlan húzással lepte meg a Montblanc nemcsak a márka barátait, hanem talán a szakmát is. Látványos a bronztokos órák térnyerése, de arra senki nem számított, hogy az alapvetően előkelő stílust képviselő Montblanc lesz a következő márka, amely ilyen modellel jelentkezik. Ahogy a Montblanc 1858 Automatic Dual Time név is jelzi, mindezt mindezt ráadásul az 1858 nevű kollekcióban teszi. Ez ugyanis a Montblanc által felvásárolt Minerva manufaktúrára utal.
A Montblanc nem olvasztotta magába a Minervát, nem tüntette el a fél évszázaddal ezelőtt kiváló kronográfkalibereiről ismert márkát, hanem igyekezett megőrizni önállóságát, és nagy múltú névhez méltó formavilágot is alkotott. Feltehetőleg pont a múltidézés miatt került az 1858 kollekcióba a bronztok, és ha a számlapon nincs is utalás a Minervára, a hátlapon nem feledkeztek meg róla: a rendelkezésre álló felület nagy részére a Minerva manufaktúra képmását gravírozták. A bronzhoz illően az 1858 Automatic Dual Time steampunkos külsőt kapott, mind a mutatók, mind a számlap számjegyeinek tipográfiája egy letűnt korszakot idéznek. Ez ugyanakkor nem mondható el a méretről: a 44 milliméter, különösen egy összegzőktől mentes számlappal, nagynak tűnik, még akkor is, ha a fekete egy keveset azért enyhít ezen. Azt is látni kell, hogy a három modellből, egy kronográfból, egy második időzónásból és egy kétmutatósból álló kollekcióban csupán a kronográf kapott teljes egészében bronztokot. A másik kettő esetében mindössze a korona és az üvegráma készült ebből az anyagból, míg a tok a szokásos rozsdamentes acél. Így is bőven marad azonban felület, ahol az idő (és a légnedvesség) egyedivé varázsolhatja időmérőnket.
Kevésbé egyedi azonban a két időzónás modell szerkezete. Ugyan az MB 29.19-es megjelölést viseli, a kaliber valójában a Sellita SW200-as szerkezete. Igaz azonban, hogy a Montblanc maga fejlesztette a komplikációt, és valóban ki is tettek magukért. Az óramutató úgy állítható, hogy az nincs befolyással az időmérésre, azaz a perc és másodpercmutatók az állítás alatt zavartalanul járnak tovább. Szintén tetszetős, hogy a dátumkijelzés is szinkronizált, azaz szükség esetén hátrafelé is képes váltani, ha éppen visszafele kellene állítani az óramutató. Ha éppen nem lenne szükségünk egy második időzóna kijelzésére, akkor a mutatóját könnyedén elrejthetjük az óramutató alatt, méretben ugyanis megegyeznek. Ilyenkor csak a napszak kijelzés árulkodik arról, hogy az óra többre képes, mint amire első látásra véljük.
A Montblanc órarészlegét is megviselte az utóbbi néhány év, nem véletlenül került élére az a személy, aki egy évtizeddel korábban a Jaeger-LeCoultre-t emelte vissza méltó helyére. Az új 1858-as modellek, így a Montblanc 1858 Automatic Dual Time is immár az ő irányítása alatt születettek, de még bizonyára szükség van néhány évre ahhoz, hogy az új irány hatásait látni lehessen.
