Múltja miatt inkább sportos időmérők gyártójaként tartják számon, a Tutima Patria Dual Time azonban a márka szebb oldalát mutatja.
Persze sokaknak ez nem újdonság, hiszen az idén tíz éves Patria kollekció pont ezt az oldalt hivatott megmutatni, Kifejezetten klasszikus megjelenésű, kiskomplikációkkal ellátott felhozatallal van dolgunk. Már ha nem vesszük figyelembe a Patria kollekciót jóformán útjára indító percütőt, amely egyben Glashütte első percütős karórája is volt.
Ebből a szempontból a két időzóna idejét is megjeleníteni képes modell sem hoz újat. Amiben szemmel láthatóan kitűnik a versenytársak közül, az a külleme. Gyakorlatilag egy klasszikus, kismásodperces számlapot kapunk, és pusztán annak skálázása, illetve egy másik mutató feltűnése árulja el, hogy többről van ott szó.
Letisztult
A leolvashatóságot szem előtt tartva a második időzónához tartozó mutató kékített, így egy szempillantás alatt leolvasható a kívánt információ. Igaz, a skála 12 óráig terjed csak, napszak kijelzésünk sincs, így nem árt észben tartani, hogy éppen délelőtt, vagy este 10 óra van. Visszakanyarodva még a leolvashatósághoz, látható, hogy segédszámlap átmérője majdnem azonos a számlap sugarával, azaz ugyancsak méretes. Mindezt úgy, hogy maga a tok sem kicsi: átmérője 43 milliméter.
A márka ezidáig látványosan nem követi a csökkenő átmérők trendjét. Részben, mert a piacuk nem Ázsiában fekszik, részben pedig kalibereik miatt. Azok egy kivételével mindegyik kollekcióban többé-kevésbé sajátok, így azok mérete egyben a tokok méretét is megszabja. Így is a legkisebb és egyben belépőkollekciójuk (Sky) átmérője 41 milliméter, és ebben találjuk a „mezei” Sellitát.
Szép, hagyományos
Nem úgy ebben a két időzónás modellben. A 619-es kaliberük a kismásodperces 617-esük módosított változata és egyben olyan képességgel is rendelkezik, amellyel a legtöbb gmt komplikációs óra nem. Képes a nem egész, azaz fél vagy háromnegyed órás eltérésű zónák idejének megjelenítésére is. Felépítését és díszítését tekintve a glashüttei hagyományokat követi, azaz a 65 járástartalékú szerkezetet hátulról háromnegyedes híd borítja, amit glashüttei csíkokkal díszítettek. Szintén figyelemre méltó a billegő, amely kiegyenlítő és szabályzócsavarokat kapott, hogy a Breguet véggörbéjű hajszálrugóról, illetve az arany chatonos foglalásokról ne is beszéljünk.
Ilyen nyalánkságok hallatán persze könnyű feltételezni, hogy magas árral van dolgunk. A 19200 eurós listaár valóban nem kevés, de ár/érték tekintetében kifejezetten baráti. Főleg, hogy az acél változatért fele ennyit sem kérnek.
