A márka talán legismertebb kollekcióját gazdagítja szokatlan megjelenéssel az Omega Speedmaster Chronoscope.
Ugyan nem nyilvánosak azok az adatok, amelyek a forgalmat kollekcióra lebontva mutatnák meg az Omegánál – valójában még azt sem tudni, hogy a Swatch-csoport egyes márkái ténylegesen milyen arányt képviselnek a csoport forgalmából – de talán nem nyúlunk nagyon mellé, ha Speedmaster és Seamaster modelleket tekintjük a legkelendőbbeknek. Éppen ezért egy újabb Speedmaster megjelenése aligha keltene akkor hullámot, mint a tavaly év végi újdonság bemutatása. A kiváltó ok a „Chronoscope” megnevezés.
Nyilván nem kell mondani, hogy a Speedmaster modellek mind kronográfok, mondhatni nevükben hordozzák ennek a komplikációnak az órában való jelenlétét. Éppen ezért egy külön odabiggyesztett megnevezés arra, hogy ezzel a modellel időtartamot tudunk mérni, megérdemli, hogy minimum az egyik szemöldökünket kérdően felvonjuk. Arról nem is beszélve, hogy a Chronoscope név nem cseng ismeretlenül azoknak, akik jártasak a márka múltjában. Akár a zsebórák korszakáig is visszamehetünk, de bőven elég felidézni a legutóbbi, ilyen nevet viselő modellt, a De Ville Co-Axial Chronoscope-ot.
Elegáns név
A Chronoscope megnevezést manapság általában olyan kronográfokra használják, amelyeket valamiért többre tartanak kronográf-társaiknál. Hogy valóban többet nyújtanak-e, az persze már kérdéses, igaz azonban, hogy rendszerint múltidéző hangulat is társul a szóhoz. (Más kérdés, hogy ha a kronográf és a kronoszkóp szavak eredetét és az óraipar történetét együtt vizsgáljuk, akkor pont a kronográfnak (idő + írás) kellene múltidézőnek lennie a kronoszkópnak (idő + megfigyelés) pedig a korszerűnek. Ebbe azonban most ne menjünk bele.)
Ne is kerülgessük tovább a forró kását, bökjük ki, miért is kapta ezt a nevet az óra! A márkánál nem sűrűn fordul elő, hogy klasszikus kronográfokon legsűrűbben megjelenő három skála mindegyike megjelenjen a számlapon. A tachiméter esetében persze csak kiegészítő skáláról beszélhetünk, hiszen a „fő” skála helye természetesen a lünettán található. A legtöbb aktuális Speedmaster modellhez hasonlóan a lünetta ezúttal is anodizált (eloxált) alumínium, amiről joggal tartjuk, hogy nem a legkeményebb anyagok egyike. Egy karóránál általában pont a lünetta a sérüléseknek leginkább kitett alkatrész, így a karcok legelőször ott jelennek meg. Kivéve persze, ha a lünettát valahogy védik. Ennél a modellnél az óraüveg jócskán a lünetta síkja fölé emelkedik, ahogy azt már az Speedmaster Moonwatch Professional modellnél is láthattuk. Teszi ezt függőlegesen, így bizonyos szögekből nézve a lünetta olyan hatást kelt, mintha erősen a számlap fele lejtene.
Megszokott forma
Maradva a toknál, a Speedmasterek már megszokott formavilága köszön vissza. Az aszimmetrikus vonalvezetés (koronánál, nyomógomboknál szélesebb), a jellegzetes, letört formájú fülek mind ismerősek már. Új azonban a méret. A 43 milliméteres átmérő majdnem a mértani közepe a 42 milliméteres holdóráknak, illetve a többi Speedmaster 44,25 milliméterének. Ehhez az átmérőhöz társul 12,8 milliméteres vastagság, aminek köszönhetően optikailag talán ez a modell tekinthető a legkecsesebb Speedmasternek. Laposabb a fent említett, 1 milliméterrel keskenyebb holdóránál is.
Ez a vastagság („laposság”) egy pusztán hárommutatós búvárórának, nem hogy egy kronográfnak is dicsőségére válna, bár ezek a búvárórák jellemzően legalább 200 méterig (20 bar) vízállóak, a Speedmaster Chronoscope azonban ennek csak a negyedét „tudja” (5 bar, 50 méter). Szinte magától értetődik, hogy ilyen méret mellet kézi felhúzásúnak kell lennie a szerkezetnek, ami persze illeszkedik az óra hangulatához is, újat természetesen nem fejlesztettek. Minek is tennék, ha a kiindulási alapnak számító 9900 maga is korszerű.
Gyakorlatilag annyi történt, hogy először is átnevezték, 9908 az új név, megfosztották a rotortól, és kapott egy teljes szerkezetet fedő hidat. Ez persze azt is jelenti, hogy szemben a már többször emlegetett holdóra 3861-es szerkezetével itt bizony gyakorlatilag semmit sem látunk a kaliberből. Ami a paramétereket illeti, úgy a már évek óta megszokott tulajdonságok itt sem hiányoznak, ahogy azt a számlapon lévő Co-Axial Master Chronometer felirat is hirdeti. A legfontosabb jellemzők a 0 /+5 másodperces pontosság, és a piacon továbbra is extrém magas ellenálló képesség mágneses térerőkkel szemben. (Ne legyintsünk erre, napjainkban ez már szempont, lásd indukciós tűzhely és társai.) Ehhez jön még a 60 órás járástartalék, amelyhez két rugóház tárolja az energiát. Szemben a 3861-sel a 9908-as azonban oszlopkerekes és függőleges kapcsolású, ezt pedig határozottan lehet érezni is használatakor.
Funkciók
Ha pedig már működésbe hoztuk a kronográfot, lássuk mit és hol is olvashatunk le. Ahogy említettük, klasszikus kronográfokon általában megtalálható három skála közül mindegyik szerepel a számlapon. Ennek ellenére mégsem beszélhetünk arról, hogy különösebben zsúfolt lenne, bár egy szokványos Speedy külsejéhez viszonyítva azért természetesen mozgalmasabb. Ugyanakkor egyrészt már a kronogárfok aranykora előtt kitalálták annak módját, hogyan is jeleníthetik meg a skálákat. Másrészt az Omega lemondott egy összegzőről, egész pontosan az óraösszegzőről, ezért csak két segédszámlapnak, a kismásodpercnek és egy összegzőnek kell osztoznia a számlapon. A kettő vízszintesen tagolja a számlapot, azaz pont olyan elrendezésben, amit múltidézőnek, klasszikusnak tekintünk. Értelemszerűen ez lényegesen jobban illeszkedik is a skálákhoz. Ennek ellenére a kronográf órák mérésére is alkalmas, hiszen az összegzőjén két mutató, egy óra- és egy percmutató osztozik. Gyakorlatilag egy óra az órában megoldással van dolgunk.
Ennek ellenére természetesen a skálák használatához szinte csak a kronográf másodpercmutatójára van szükségünk. Egyedüli kivétel a tachiméter skála, pontosabban annak számlapon lévő része. A lünettán a megszokott módon 60 egységig (pl. km/h) skálázták, de a számlapon egészen 20 egységig folytatódik a skála, azaz legfeljebb három percnyi időtartamhoz társítható értékeket olvashatunk le. A teleméter skála hang és fényjelenség függvényéből mutatja meg a távolságot, pl. villámlás fény- és az utána következő hanghatásból állapítható meg a távolság. Szomorú aktualitása a dolognak, hogy bő egy évszázaddal ezelőtt sokszor ágyúzásoknál is hasznát vették.
A harmadik skála egészségügyi vonatkozású, pulzust mérhetünk vele. Viszonylag egyszerű a használata: a kronográf futása alatt 30 szívverést, lüktetést kell számolnunk, majd a harmincadiknál megállítani a mérést, és leolvasni a mutatott értéket. Ennél a konkrét modellnél az a benyomás alakult ki, hogy gyengébb látással rendelkezőknek bizony erős fényre lesz szüksége. Az ezüst számlap és a kék feliratok ugyanis az ő esetükben nem alkotnak elég erős kontrasztot. Persze lényegesen elegánsabb is, mint például a fekete-piros páros.
Csat
Ha pedig már eleganciát említünk, ne felejtsük el megemlíteni a csatot sem. Majdnem ugyanazt a csatot (pusztán szélességben tér el) kapjunk, mint az eddig már jó néhányszor emlegetett holdóránál, azaz a zár fele közeledve meglehetősen látványosan összeszűkül a csat.
Konkrétan fogalmazva 21-ről 16 milliméterre csökken. A kényelmes viseletről gondoskodik a zárba rejtett megoldással, amellyel néhány milliméterrel meghosszabbítható a csat. Meglehetősen nagy erő kell ennek állításához, azaz elsőre talán nem gondoljuk kellően kifinomultnak. Jobban belegondolva azonban belátható, hogy itt bizony kimondottan ajánlott a nagyobb erőkifejtés, hiszen senki nem szeretné, hogy magától „csúszkáljon” a csuklón az óra, azaz véletlenül magától „nyúlna” meg a csat.
Ami az árat illeti, úgy kicsit mélyebben kell a zsebünkbe nyúlna. A 8600 frankos listaár magasabb, mint a Moonwatch esetében, amit persze egy teljesen más szerkezetnek is betudhatunk. Tény ugyanakkor, hogy akár Speedyk új alkollekciójának első darabjaival lehet dolgunk, amennyiben az elegáns Speedmasterek sikeresek lesznek a piacon.
