Valószínűleg nincs még egy annyira makacs karóramodell, mint az Omega Railmaster. Egyszerűen nem adja fel.
Ha az Omega legjellegzetesebb modelljeit kellene felsorolni, akkor a Speedmaster és a Seamaster garantáltan dobogósak lennének. Ami azt illeti, valószínűleg az első két helyet foglalnák el. A márka ismerői azt is tudják azonban, hogy a Speed- és Seamaster valójában egy triót kellene, hogy alkossanak. Ma visszamenőleg ezt a triót a professzionális családnak tekintjük, amit eredetileg 1957-ben mutattak be. Igen, a harmadik tag a Railmaster volt. Két társával ellentétben azonban a CK2914 referenciaszámú óra nem lett kifejezetten sikeres, még a hatvanas években kivezették.
Vissza 2003-ban tért, de a Seamaster Aqua Terra kollekcióban, azaz nem igazán találta a helyét. Ezen a 2017-es, 60. évfordulós modell sem segített, ami azonban nem tántorította el a márkát attól, hogy újabb próbát tegyen. Annyira azért még nem bátrak, hogy teljesen önálló kollekciót kapjon a Railmaster, így továbbra is a Seamasterek alatt találjuk, ezúttal a Heritage alkollekcióban. Persze a besorolás nem véletlen. A tok például gyakorlatilag megegyezik az Aqua Terra modellekkel, átmérője azonban meglepő lehet: mindössze 38 milliméter. Ezzel persze kiválóan illeszkedik az aktuális trendhez, azonban ennél mégis nagyobbnak hat. Ez részeben azzal is magyarázható, hogy viszonylag hosszú a tok. A fülek között kereken 45 millimétert mérhetünk, és ehhez 12,36 milliméteres magasság társul. Vastagnak mégsem tűnik, elvégre mind a lünetta, mind a hátlap erősen befele ívelt.
Múltidézés?
A számlap azonban természetesen már nem emlékeztet az Aqua Terra modellekre. Könnyen felismerhetőek a broad arrow mutatók is, bár eredetileg nem a perc-, hanem az óramutató kapta a háromszög formájú fejet. A sötét számlapos modell esetében a másodpercmutató is kapott lumineszcens festéket. A barna esetében egész egyszerűen azért hiányzik, mert kismásodperces kialakítás mellett döntöttek. Ha pedig már ennél a modellnél tartunk, térjünk kicsit vissza a múltba! Ha nagyon szigorúak akarunk lenni, akkor ezt nem igazán nevezhetnénk Railmasternek. Az eredeti központi másodpercmutatóval készült, ám 1958-ban megjelent egy kismásodperces modell. Megjelenésében követte a Railmastert, de hiányzott belőle a mágneses mezőkkel szembeni védelem. Éppen ezért akkoriban Ranchero néven dobták piacra, az aktuális barna Railmaster pedig joggal lehetne annak utóda.
Két okból azonban mégsem. Egyrészt ma valószínűleg nem hangzana jól a név, másrészt a marketing költségeket is meg kellene osztani, de legfontosabb, hogy a barna modell is pont ugyanakkora mértékben védett a mágneses mezők ellen, mint a fekete (antracit). Ez a jól ismert METAS minősítés, ami 15000 Gausst követel meg. Ez pedig egyrészt jóval több, mint az eredeti modell 1000 Gaussa, másrészt jelenleg nagyon kevés olyan hely van, ahol ez nem lenne elég. Értelemszerűen a két modell kalibere különbözik, méghozzá nagyobb mértékben, mint elsőre gondolnánk. A 8806-os (központi másodperc) és a 8804-es (kismásodperc) között ugyanis 5 óra különbség található, ami a járástartalékot illeti, méghozzá utóbbi javára. A kismásodperc így 60, míg a központi 55 órás járástartalékkal rendelkezik.
GADA
Talán ezért is kérnek kevesebbet a sötét számlapos változatért, azaz 5600 (szíj) illetve 6000 (csat) eurót, míg a barnáért 6300-t, illetve 6600-t kell fizetni. Ki is lehet a célközönség? Nyilván nem azok, akik 1957-ben voltak. Az óra jó választás lesz azoknak, akik alkalmi óravásárlók, azaz egy lehetőleg minél több élethelyzetben helytálló, robusztus de egyben elegáns időmérőt keresnek. Akinek egy búváróra harsányabb formavilága már sok, és egy kronográf „komplikációjával” sem akarnak megküzdeni, viszont a vízállóságról sem akarnak lemondani. Hiába Railmaster az modell neve, a nyomásállóság 15 bar (150 méter).
