Az újkori óratörténelem talán leghasznosabb komplikációja jelenik meg a Glashütte Original PanoMaticCalendar modellben.
Ne is titkolózzunk tovább, a „Calendar” megnevezés jelen esetben nem pusztán holmi naptár, hanem éves naptár komplikációt takar. Mint tudjuk, az öröknaptárral ellentétben az éves naptár évente egyszer, március elsején kell állítanunk – természetesen folyamatos járást feltételezve. Ezért az „apró kellemetlenségért” cserébe lényegesen olcsóbban férünk hozzá egy ilyen modellhez, mint öröknaptáras társához.
A komplikációt a Patek Philippe hívta életre még 1996-ban, és azóta számos versenytársánál is megjelent. Népszerűségre viszonylag gyorsan szert tett, hiszen kiváló alkupozícióban állt. Ennek ellenére a Glashütte Originalnál egész mostanáig kellett arra várni, hogy a komplikáció megjelenhessen.
Pano
Ennek egyik lehetséges oka a márka legnépszerűbb, és így a bevezetésre kijelölt kollekció, a „Pano” dizájnjában keresendő. Egy jól megszerkesztett, az arányokra különösen érzékeny aszimmetrikus számlapon ugyanis lényegesen nehezebb elhelyezni többlet indikációkat. Olyannyira igaz ez, hogy a ennél a modellnél például csupán a hónapok és a dátum olvasható le, a hét napjairól le kell mondanunk. Ezt az árat azonban bátran fizessük meg, hiszen így sikerült megtartani a tipikus „Pano”-külsőt, egész pontosan annak is a holdfázisos változatát.
A megoldás kulcsát a hónapok kijelzésének az aszimmetrikus megjelenéshez való igazítása jelentette. Digitálisan történik ez, így egy háromtól hat óráig terjedő köríven olvashatjuk le. Előnye még a többi, így a segédszámlapos vagy ablak típusú megjelenéseken túl, hogy diszkrét tud maradni, így jóformán egyáltalán nem zavarja meg a már többször említett „Pano” számlapi képet.
92-es kaliber
Persze egy új szerkezetre (92-es kaliber) is szükség volt ehhez, amely a márkától megszokott módon szintén aszimmetrikus felépítésű. Legalábbis ami a rotor illeti. Így ugyanis mindig szem előtt maradhat a billegő és szimmetrikusan elhelyezett két szabályzókulcsa, hogy azok környezetét díszítő, aranyozott vésettről ne is beszéljünk. A 100 órányi járástartalék bőven elegendő ahhoz, hogy pénteken letegyük az órát, majd hétfőn felvéve járva találjuk. Ezt már csak azért is érdemes értékelni, mert a holdfázis 122 évente gyűjt össze egy napnyi eltérést, így annak állítgatásával sem kell különösebben foglalkozni, mondhatni garantált a folyamatos működés.
A „Pano” kollekció mindig is szerette megmutatni magát, más szóval kell neki tér, hogy a dizájn érvényesülni tudjon. Hiába csökkennek a tokok átmérői, itt ez talán hiba lenne. Ennek tükrében a 42 milliméteres átmérő azért nem nevezhető nagynak, bár manapság elegáns óráknál egyértelmű odatartozik. Súlya is van, hiszen a két változat nemesfémben, aranyban és platinában mutatkozik be. Utóbbi ráadásul 150 példányra limitált is. Ezt tükrözi az ár is. A limitáltért 40400 eurót kérnek, míg az aranyért 27600-t. Ugyanakkor nagyon csodálkoznánk, ha néhány év elteltével ne jelenne meg acél változat is, bár ebben az esetben is jóval 10000 euró fölötti árral kell majd feltehetőleg számolni.
