A Chopard és az olasz Zagato harmadik közös projektje, a Zagato Lab One Concept nem egy klasszikus értelemben vett karóra.
Ahogyan az autóiparban egy tanulmányautó nem feltétlenül a közvetlen jövőt, hanem a technológiai és formai lehetőségek irányát mutatja, úgy a Zagato Lab One Concept is ebben a szellemben született. A Chopard számára ez a modell a korábban bemutatott Mille Miglia Lab One gondolatmenetét viszi tovább, immár a Zagato dizájnnyelvével ötvözve.
A projekt mögött persze felsejlik a Chopard társtulajdonosa. Karl-Friedrich Scheufele az óráké mellett a veteránautózás világában is otthonosan mozog, garázsában rejlő kincsekre valószínűleg nem egy múzeumnak fájna a foga. Nem mellesleg a Mille Miglia, azaz a Chopard belépőmodelljei is ennek a másik szenvedélynek köszönhetik létüket. Értelemszerűen a márka órásmesterei és az olasz karosszériaművész, a Zagato formatervezői közösen dolgoztak azon, hogy az autóépítésben alkalmazott térvázas szerkezet elveit egy csuklóra szánt tárgyban is megjelenítsék.
Térvázas szerkezet, nem burkolat
A Zagato Lab One Concept egyik legfontosabb sajátossága a térvázas felépítés, amely közvetlenül a versenyautók alvázkonstrukciójából merít. A szerkezetet csövek hálózata tartja, amelyek csökkentik a tömeget, szétterítik a mechanikai terhelést és javítják az ütésállóságot. Az óránál ez az elv persze nem marad rejtve, hanem vizuális elemmé válik. A hagyományos fülek helyett flexibilis füleket kapunk, amelyek kb. 45 fokban képesek elfordulni, így az óra szinte tökéletesen fekszik fel csuklóra. Az már csak a sors iróniája, hogy akár a zsebórák-karórák korszakhatárán elterjedt forrasztott fülek modern utódjának is tekinthetjük.
A korona kialakítása is autóipari ihletésű: formája a differenciálmű fogaskerekeit idézi, fején pedig egy gravírozott kormánykerék-motívum jelenik meg.
Funkcionális anyagválasztás
A tok, a szerkezet fő elemei és a hidak keramizált titánból készülnek. Ez az anyag egy elektroplazmás oxidációs eljárással nyeri el végső tulajdonságait, amelynek eredményeként a keménysége majdnem eléri az 1000 Vickerst. (Kezeletlen 316L rozsdamentes acélé 155 HV.) Természetesen a karcállóság összevethető a kerámiával, de nem annyira rideg, és persze rendkívül alacsony a tömeg. A teljes óra szíjjal együtt mindössze 43,2 grammot nyom, és így ez jelenleg a Chopard legkönnyebb titánból készült órája. Az antracit árnyalatú felület nem dekorációs elem, hanem magának az anyagnak a színe, ami jelenleg tiszta szerencse. Egyrészt nem fog oxidálódni, azaz nincs szükség bevonatra, másrészt minden szempontból illik az óra arculatához (high-tech, indusztriális, motorsport). Harmadrészt pedig manapság igen elterjedt ez olyan szerkezeteknél, amelyek nem hagyományos díszítést kaptak.
Számlap soha nem is volt
A számlap fogalma itt szinte értelmét veszti. A csapágylemez tölti be a számlap szerepét, amelyet a Zagato jellegzetes „Z” logója díszít. Indexeket, számokat ne is keressünk, legfeljebb az üzemanyagszint jelzőkre emlékeztető járástartalék skáláján találni ilyesmit. A tokot elöl és hátul egyaránt zafírüveg zárja le, amely a számlap felőli oldalon a tok oldalfalával egy síkban fut, azaz lünettája nincs az órának. Cserébe torzításmentes betekintést kapunk elől és hátul is.
Könnyűsúlyú tourbillon
Az óra lelke a L.U.C 04.04-L kézi felhúzású kaliber, amely a Chopard korábbi, még 2010-ben bemutatott Engine One szerkezeteinek szellemi örököse. Klasszikus, 60 másodperces tourbillont kapunk 60 órás járástartalékkal. Ami nem „klasszikus” az a kronométer tanúsítvány, amely ambivalens módon tourbillonoknál messze nem olyan elterjedt, mint az egyébként hinnénk. A hajszálrugó Phillips véggörbéjű, a tourbillon ketrece pedig a tömegcsökkentést jegyében alumíniumból készült.
Kapható tanulmány
Bár az óra nevében is szerepel a tanulmány, és látható módon technológiai bemutató darab, mégis piacra kerül. Igaz, mindössze 19 példányban, utalva a Zagato alapításának évére (1919). Tollas gyűjtőknek kiváló darab ez, hiszen egyetlen óra listaára 130000 frank.
