Manapság minden arról szól, ami friss, ami új, ami „ütős”. Hajsza folyik az első helyért, és azért is, hogy ki ad róla hírt legelébb. Civilizációnk kerekeit kétségtelen eme attitűd gördíti előre, miközben sosem feledhetjük honnan jöttünk, s kik is vagyunk. Ezt a leckét oldja meg, lenyűgöző kivitelezéssel az Audemars Piguet Musée Atelier.
Tárlatvezetés
Az Audemars Piguet 2020-ban megnyílt, történetmesélő múzeuma, feltárja előttünk nem csak a gyártó, de a székhelyéül szolgáló vidék, Le Brassus „falu”, illetve a svájci órakészítés meghatározó völgyének számító Vallée de Joux több száz éves történelmét. Eközben pedig bepillantást enged a jelenbe, s játékos formában tanítja meg, miként is működnek a komplikált, mechanikus óraszerkezetek.
Megannyi izgalmas és érdekes históriát regélő dokumentáció! Legendásnak is nevezhető zseb és karóra. Oktató robot, díszített folyosók és termek, melyek közt itt – ott órásmesterek műhelyeibe (Atelier) botlik a látogató, hogy – igaz leginkább csak üvegfalakon át –, de a szó szoros értelmében rálátást nyerjen, hogyan is készültek azok a mechanikus, időmérő remekművek, melyek a világ egyik meghatározó, elismert óramárkájává tették azt a vállalkozást, amit ma úgy ismerünk: Audemars Piguet.
Royal Oak
10 emberből 9, de legalábbis 8 biztosan a Royal Oak modellekre asszociál, ha 1.) ismeri, ha más nem, fényképekről az Audemars Piguet (AP) svájci óragyártót, és 2.) rágondol, hall róla, olvas róla, bármiféle képanyagot lát, ami vele kapcsolatos.
A sors fintora? Vagy épp egy zseniális momentum, a gyártó nem rövid, testvérek között is 145 éves történetében (1875), hogy lényegében egyetlen formavilág hoz számukra kiemelkedő hírnevet, elismerést, ünneplést, rajongást és – nem mellesleg – kiugró anyagi javakat.
Piac
2020 valószínűleg számottevő visszaesést mutat, ám 2019-ben a teljes svájci óraexport 20,5 milliárd CHF, azaz több mint 6.600 milliárd (!) forintnak megfelelő forgalmat jelentett (és ez csak az export, a hazai eladásokat nem szerepelteti), aminek több, mint 70%-a három meghatározó gyártó bankszámláján realizálódott: Rolex, Patek Philippe, Audemars Piguet.
Ahhoz kétség sem fér, hogy ennek az összegnek a nagyobb része az arany koronát viselő, zöld óriás zsebébe vándorol, ám még így is hatalmas pénzösszegen osztozhat (és ez csak 1 év árbevétele) a második és harmadik helyezett, jóval inkább manufaktúra-szerű legenda, annak a bizonyos órás „Szent-háromság” két tagja. (A harmadik egyébként a Vacheron Constantin).
Mind a Patek Philippe, mind az AP órák (egy jól meghatározható kategóriája) iránt elképesztő a kereslet, holott közel sem a megfizethető kategória szereplői. Egyes termékeikre 5-7, akár 9 év is a hivatalos „várólista”, miközben a legkívántabb modellek ára dupla annyiért, vagy még attól is drágábban cserél gazdát a használt piacokon, mint amennyiért (elméletileg) a márkaboltban megvásárolhatók (lennének).
Ez a rendkívüli siker és népszerűség az AP esetében lényegében egyetlen, bár kétségtelen sokféleképpen bemutatott formavilág, a Gérald Genta által tervezett Royal Oak körül összpontosul, annak köszönhető és kizárólag az tartja fenn, idestova 50 éve.
Holott az Audemars Piguet kiemelkedő értékei a legkevésbé szólnak egy acél sportmodell különféle variációiról! Még akkor is igaz ez az állítás, ha a Royal Oak egyébként, a maga valóságába, minden szempontból tökéletes.
Musée Atelier
A mechanikus órák világa, az órakészítés művészete felerészt parány alkatrészek, több száz darabos sokaságának működő, funkcióval bíró, örökbecsű rendszerbe, azaz teljes egészében egyé építéséről, felerészt a lüktető, ketyegő, zakatoló, csengő, bongó, szinte élő, mechanikus szívét magába foglaló óratok (illetve a hozzá kapcsolt kiegészítők: szíj, felhúzó korona, lünetta, számlap, mutatók, stb.) kifinomult megmunkálásáról és kialakításáról szól.
Évszázadok óta.
Ennek állít élő emléket, hatalmas szobrot, az Audemars Piguet Musée Atelier, s közben igazi ínyencségekkel is kecsegtet.
Belépőjegy
Mielőtt belépnénk a lenyűgöző, mindenhol üvegfalú, spirálalakban kibontakozó épületbe, csodáljuk meg annak leleményes, egyben művészi kialakítását.
A köríves elrendezésű üvegfalak nemcsak teret adnak a múzeum kiállító termeinek, de össze is kötik azt az Audemars Piguet legősibb épületével, ahol 1875-ben Jules Louis Audemars és Edward Auguste Piguet megkezdték máig virágzó együttműködésüket. Az épület maga 1868-ban épület.
A múlt és a jelen kapcsolódik imígyen össze, hiszen a 12 centiméter vastag, 7 rétegű, ívelt üveglapok, és az általuk égben tartott, 470 tonnás, termőfölddel és növénytakaróval borított, acél tetőszerkezet éppen úgy a jelen kor modern vívmányai, miként a kiállítás során megtekinthető Royal Oak szekció. A múzeum e „falatnyi” részében, a valaha készült összes Royal Oak (Off-Shore és CONCEPT), azaz 89 különböző modell megtekinthető, miközben a hangsúly sokkal inkább a gyártó múltbeli sikereire helyeződik.
Komplikáció
Mi teszi az órásmestert „naggyá”? A fenti „órakészítés művészete” kifejezéshez adott definíció egyik fele szerint a kimagasló, mechanikus óraszerkezet.
A 19. század óta, (ahogy lényegében ma is) a pontos időmérésen túlmutató, adott esetben több, mint 600 apró alkatrészből megalkotott, komplikált, már-már utánozhatatlan szerkezetcsodák létrehozását jelenti. A múzeumban kiállított több mint 300 darab időmérő nagyobbrészt a 145 éves gyártó órásmestereinek világraszóló tudásáról henceg, illetve előttük tiszteleg, miközben a már említett műhelyekben bizony valódi munka folyik.
Az antik AP (jellemzően zseb)órák restaurálását végző szakemberek „műhelyei” ugyanis – részben – beépültek a látogatók által is bejárható útvonal termei közé, hogy a jegyet váltók saját szemükkel láthassák, ahogy szó szerint kézzel, százéves szerszámokkal és módszerekkel készülnek a pótolandó alkatrészek, s áll végül újra egésszé egy nagyapáink korú óraműremek.
Percütő
Hang-súly az „ütős” komplikációkkal felvértezett, antik időmérőkre kerül leginkább. Külön, privát jellegű szobában megtekinthető, s ami fontosabb, meg is hallgatható a legelső olyan AP zsebóra, ami gombnyomásra elüti az órát és a percet, de olyan nyalánkságok is, mint egy pénzérme nagyságú ütős zsebóra (mindösszesen 24 mm átmérő), sőt konkrétan egy pénzérmének álcázott ún. érmeóra is (cirka 1970). Mondanunk sem kell, hogy ez utóbbi rendkívül vékony és mellesleg abszolút csontvázas kialakítású.
Hogy a világ legkeskenyebb karórájának titulált, női karórájáról már ne is beszéljünk, amely egyébként a „szomszédban” található Jaeger-LeCoultre-tal való versengés eredménye (1927).
A kiállítás „csúcsa” egyébként kétségtelenül az eredeti pompájában restaurált, 1899-ben Louis Eliseé Piguet által készített arany zsebóra, a „The Universal” mely még ma is a világ egyik legkomplikáltabb óraszerkezete. A 19. században pedig az órakészítés abszolút tetőpontját testesítette meg.
Helyreállítása 4 évbe telt. Az efféle „ultrakomplikált” óraszerkezetek azok, amik valójában a legkiválóbb órásmesterek közé emelte az Audemars Piguet-t.
Játszani is engedd!
A sok komplikált antik, vagy épp már újabb óracsodát követően, a tárlat olyan szobákon át vezet, ahol e fent említett, rendkívül összetett technikai csodák (makettjei) darabokra szedve, és alaposan felnagyítva, de működő formában kiállítva a szemünkkel és a kezünkkel is megtapasztalható.
A múzeum nagy gondot fordít rá, hogy az órakészítésben abszolút járatlan érdeklődők számára is érthetően mutassa be, hogyan is működik egy mechanikus óraszerkezet. Az alapvető részegységek (energiatárolás és annak továbbítása) át, egészen a már sokat emlegetett „bonyodalmakig”.
S mi több, szintén üvegfalon keresztül, de megcsodálható az is, ahogy a modern AP csúcskategóriás órákat összeállítják az órásmesterek, ugyanis néhányuk (6 órásmester) műhelye szintén megtalálható a múzeum üvegfalai között.
Olyan szobákat is találni, ahol korabeli szerszámokkal és „műszerekkel” felszerelt órás asztalok (egyelőre nem „működnek”, de egyébként már berendezve) várják majd azon érdeklődőket, akik szívesen kipróbálnák milyen érzés, illetve sikerül–e nekik szétszedni, vagy összerakni egy-egy antik AP zsebórát.
Írva vagyon
Egy titokzatos helyiségben aztán, ahova nem feltétlen juthat be minden látogató, találni egy páncélszekrényt. Talán nem közismert tény, de az Audemars Piguet valamennyi elkészült óráját feljegyzi, méghozzá a mai napig 1882 óta (a legelső efféle könyv, amely 1875 és 1882 között íródott elveszett). Ezekben a naplókban, papírra, kézzel, tollal minden egyes AP időmérő nyomot hagy, ami igencsak romantikus, megragadó gondolat.
A gyártó manufaktúra jellegéről tanúskodik e szoba és a titkos „szekrény”, ahol az első 100 év „óratermése” elfért 9 db, nem túl vaskos albumban (a 10. ugye nincs meg), igaz az ezt követő 45 év már 45 „kötetes”. Érdekesség, hogy 1882. évben mindössze 13 db AP óra készült, ebből 9 percütős, s az egyik megrendelője a már említette Vacheron Constantin volt. Látható, hogy miként mostanában – bár ma már inkább csak titokban – de bő 100 évvel ezelőtt is igencsak szoros kapcsolat és együttműködés fűzte össze az óraipar szereplőit.
Oltás után
Miként tudható, jelenleg nem igazán ildomos, s nem is utazhatunk szabadon szerte a világban, mint ahogy azt a korábbi években megszokhattuk. Megváltást – úgy fest – a védőoltás hozhat, talán már néhány hónapon belül.
Ez esetben óraszeretőknek a fent röviden bemutatott múzeum igazán izgalmas látványosság és javasolt desztináció lehet. Mihelyst annak meglátogatására biztonságos körülmények nyílnak. Annál is inkább, hiszen a „megboldogult” bázeli kiállítás helyére lépő, 2021. április első felére tervezett genfi show, a legutóbbi bejelentés szerint sajnos elmarad.
Az Audemars Piguet Musée Atelier felkeresése előtt azonban fontos, hogy a lenti hivatkozásra kattintva, a múzeum weboldalán időpontot foglaljunk, ellenkező esetben legfeljebb kívülről tekinthetjük meg a sok izgalmas titkot és érdekes látványosságot ígérő üvegcsiga komplexumot.
