A német óragyártás kékvérű márkája megint hozza a tökéletest, pedig az A. Lange & Söhne 1815 Rattrapante valójában nem is új.
De azért annyira koros sem. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy maga a márka is szigorúan véve alig harminc éves. Persze azért azt tegyük hozzá, hogy erről elsősorban Németország keleti felének második világháború utáni orosz megszállása, és az azt követő „áldásos” gazdasági berendezkedés tehet. A hagyományokat azonban sikerült újjáéleszteni, ahogy Glashütte is ismét a német óraipar fellegvára lett.
A kronográf pedig a nem csupán származása, hanem tényleges teljesítménye miatt is méltán zászlóshajónak tekintett A. Lange & Söhne egyik kedvenc komplikációja. Főleg, ha még uszálymutatóval is kiegészítik azt. Elvégre dupla (másodperc – perc) uszálymutatós kronográf kimondottan ritka és tripla (másodperc – perc – óra) csak nekik van.
Amiért nem számít újdonságnak a modell, az a két évvel ezelőtti bemutatásának köszönhető. Akkor ünnepelte ugyanis alapításának 175. évfordulóját a glashüttei óraipar. Az alkalomra természetesen elővették saját, ritkán használt aranyötvözetüket, a Honiggoldot (szó szerint: mézarany), ami persze egy újabb ok volt arra, hogy limitálják a példányszámot. Egész pontosan százra, ami mind el is fogyott.
Kell az uszálymutató
Hogy ne maradjon ilyen komplikáció nélkül a kollekció továbbra is limitált, de emelt mennyiségben (200 db) jelent meg az utód modell, ezúttal platinában. Ahogy azt az 1815 kollekciótól megszokhattuk, de kimondottan klasszikus, de egyben sallangoktól mentes, kizárólag a funkcióra összpontosító modellt kapunk. Ennek megfelelően tulajdonképpen első pillantásra nem is tűnik föl, hogy mivel is van dolgunk. A márkánál ugyanis az uszálymutatós komplikációt többre tartják a tourbillonnál. Persze a 41,2 milliméteres tok bal felső oldalán lévő nyomógomb gyanakvásra ad okot, ami persze a számlapon látható egyéb komplikáció híján rögtön elárulja, hogy a kronográfhoz tartozik.
Bár a számlap, illetve az óra megjelenésének egésze visszafogott, ez aligha mondható el az L101.2-es kaliberről. Az is kifejezetten klasszikus, már a mi a díszítés fajtáit illeti. Bár maga a szerkezet megegyezik a két évvel ezelőtti „mézarany” modellével, a díszítésben eltér. Míg az arany változat szemcsefúvott jellegű felületeket kapott, addig a platina a hagyományos glashüttei csíkokban díszeleg. Értelemszerűen a kézi felhúzású kaliber oszlopkerekes vezérlésű, és egyben azon igen kevesek közé tartozik, amelyek billegőjének hajszálrugója a márka sajátja.
Mindezek mellett az a tény, hogy a számlap ezüstből, nem pedig rézből készül, már csak elenyésző szempont lehetett az ár megállapításánál. Konkrét összeg nem ismert, de a két évvel ezelőtti arany változat listaára kereken 130000 euró volt. Ebből, az elmúlt két év órapiaci fejleményeiből, illetve a megnövelt példányszámból kiindulva valószínűleg egy legalább 10 százalékos felárral számolhatunk.
