Euró! Vagy ha tetszik, 1 millió forint. Olyan lélektani határ, amit sokan el sem tudnak képzelni, hogy valaha is karórára költik. Megint mások értékválasztása, illetve pénztárcája lekicsinylőn kacag e számukra jelentéktelen összeg hallatán. Minden relatív.

Mint általában, e tárgykörben is a két véglet között érdemes kutatni az igazságot. Az bizonyos, hogy a legtöbb ember életében mérföldkő, ha ekkora összeget el tud, és el is akar óravásárlásra költeni. Akár sok ez a tétel valakinek, akár kevés, ebben az árkategóriában karórát találni mondhatjuk, hogy nem egyszerű küldetés. A felkapott, a csapból is csöpögő, legendás márkanevek termékei csaknem kivétel nélkül jóval az 1 millió forintos „álomhatár” fölé céloznak. A használt piacon ugyan akad némi választék, mégis a szimbolikus, első „drága óra” talán legjobb, ha újonnan érkezik, ha első tulajdonosai lehetünk. Ehhez a fontos választáshoz nyújtunk most némi segítséget.

S ha már sikeres, híres gyártókról esett szó, azért akad olyan a világ egyik legnépszerűbb és legkedveltebb óramárkája személyében, mint az OMEGA, aki nem hagy minket magunkra, mikor ezt az „édes terhet nyögjük”, s az imént meghatározott ráfordításkeret mezsgyéjén szemezgetünk. Annak ellenére, sőt inkább épp azért, mert a „Holdra szállós” gyártót leginkább sportmodelljeiről ismerhetjük (Speedmaster, Seamaster), mi most az elegánsabb, konzervatívabb szériából emeltünk ki egyet.

Omega De Ville Prestige Co-Axial 39,5 mm

Stílusához igencsak illeszkedő mélykék aligátorbőr szíjon. Az acéltok méretét ekképp egyből le is leplezi e letisztult keretbe foglalt előkelő modell. A számlapon a szíjjal tökéletes összhangban álló mutatókat, római számokat és indexeket, na meg az OMEGA-jelet és némi, a szériára utaló feliratozást is találunk. Egyedül a dátumablak háttérszíne fehér. A megjelenésért felelős központi elem (a számlap), az acélos tok színével egyezőn szürkés. Díszítése selyemhatású, úgymond „opálos” textúrával (a gyártói leírás szerint). A magunk részéről leginkább valamiféle egyedi felületű textíliára gondoltunk kialakítása láttán. Akárhogy is, de valóban különlegesre sikeredett. Afféle részlet ez, ami kiemeli, felpezsdíti a látványt, de csak épp annyira, ami ez alapvetően visszafogott, az évszázados tradíciókat tovább örökítő karóra esetén a 21. században már elvárható. És semmiképp sem zilálja szét az összkép előkelő hangulatát.

Az óra ugyan mindössze 30 méter vízállóságot vállal, azaz kézmosás közben, ha megázik, gond nélkül túléli, de a zuhanyzást már nem biztos, hogy megkockáztatnánk benne. Persze nem is illene hozzá az efféle megpróbáltatás. Maga a széria elérhető több számlappal (fekete, textúrátlan szürke, egészen sötétszürke, fehér, tojáshéj, kék, különleges mintázatú élénkebb és matt kék), illetve elegáns hatású, apró szemekből összefont acélcsaton egyaránt. Mi több, a James Bond-féle Seamasterekről ismert NATO-szövetszíjon is. Ez utóbbi eme konkrét modellhez kék-szürke csíkos kombinációban rendelhető. A változatosság gyönyörködtet. Mégis, lévén ízig-vérig elegáns, öltönyös eseményekhez passzoló karóra, a bőrszíjas változat „az igazi”.

A pontosságért a Calibre 2500 Omega-szerkezet felel. Az automata mechanika igaz, rejtve marad a csak épphogy, érzéssel dekorált acél hátlap takarásában. 48 órás járástartaléka ugyan nem váltja meg a világot, de az árat tekintve megfelelő. Ráadásul ez a szerkezet volt az első, amelyik sorozatgyártásban is bevetette a George Daniels-féle Co-Axia-gátszerkezetet az 1999-ben aktuálisan épp megújuló De Ville-modellek testén. A sokat emlegetett és azóta majd minden OMEGA-szerkezetbe bekerült „alkatrészről” itt most mindössze annyit érdemes tudni, hogy nagyobb pontosságot és hosszabb szervizidőt biztosít, mint a hagyományos, szó szerint évszázadok óta „használatban lévő” ún. horgonygátszerkezet. Méghozzá elsősorban azért, mert kiiktatja, vagy legalább is jelentősen csökkenti azon mozgó alkatrészek súrlódásából fakadó pontatlanságot, melyek az óraszerkezet „eszét” adják. Az órát 1 032 000 forintért vihetjük haza, ha betérünk a hivatalos márkakereskedésbe.

Bell & Ross BR-03-92 Blue Steel

Sportos tevékenységekhez ellenben (elsőre) a Bell & Ross kínálatából csipegetünk, amely márka alapvetően a repülés megszállottjaihoz szól. Leginkább különféle légijárművek műszerfalaitól kölcsönöz ihletést. Igaz ez akkor is, ha a legfrissebb BR–05-sorozat tagjai szemlátomást valahonnan egészen máshonnan, s ez az újabb „próbálkozás” eredetisége minimum megkérdőjelezhető. A gyártó jelenleg az útkeresés ösvényét tapossa, azonban akár életünk a felhők közötti suhanás, akár csak valami olyasmit szeretnénk, ami különlegesebb, mint a nagy átlag, a BR–03-sorozat tagjai még mindig jó választásnak tűnnek. Köztük is a színjátszós, avagy színátmenetes és kék számlapos verzió, a BR-03-92 Blue Steel 2990 eurós (~990 000 forintos) áron lehet a csukló sztárja. Legalábbis, ha szeretjük a négyzetes óratokot, a kissé Panerait idéző indexeket és számokat, és persze a különlegesnek számító, a kék több árnyalatában fényeskedő számlapi képet.

A tok rozsdamentes acél, 42 milliméter „széles”. (Négyszögletes kialakítása mellett átmérőről nem érdemes beszélni.) A pontos idő megjelenítéséért automata mechanikus BR-CAL.302-szerkezet gondoskodik, ami lényegében Sellita SW300–1, svájci igavonó, másodperc- és dátumkomplikációval ellátva. Az óra 100 méteres vízállóságot vállal, ezzel összhangban lumineszcens festékkel is felvértezett. Alapfelszereltség a szintén kék borjúbőr szíj, vízhatlan belső oldali felülettel, de gumiszíjjal is rendelhető kék, fekete, zöld, de akár narancssárga színben.

MeisterSinger Salthora Meta X

A tradicionálisabb, mégis sportos megjelenést vegyítve aztán eljutunk a MeisterSinger német gyártó kínálatáig, akitől most szokatlan módon, de egy kifejezetten búvár- (jegyeket felvonultató) karórát kaphatunk 912 300 forintnak megfelelő ellenérték fejében. Vizes órának úgy általában nagyon jól áll a kék, ezért mi is mellette tesszük le a voksunk, bár a Salthora Meta X fekete számlappal is elérhető. Sőt! Létezik zöld mutatós, zöld feliratos változata is. Akárhogy is, a kék lünettás, kék számlapos, kék szegéllyel érkező szíjjal rendelhetővel nehezen tudunk hibázni.

A MeisterSinger-márkát olvasóink már igen jól ismerhetik. Ha mégis most fut bele először a kedves nagyérdemű, azt mindenképp érdemes tudni róla, hogy az egymutatós időmegjelenítés elkötelezett képviselője. Mögöttes filozófiájuk szerint az óránkra vetett egyetlen pillantásba sűrített időleolvasás olyan rituálé kell legyen, mint a reggeli kávé higgadt, elnyújtott élvezete. Egyfajta nyugodt, magányos, lopott pillanat, melybe elmerülve, magunk mögött hagyhatjuk a rohanó napok zavaros gondjait. Ezt a percnyi megnyugvást, lazító áhítatot óhajtja megjeleníteni az egyetlen mutatós kialakítással, ahelyett hogy felzaklatná figyelmünk holmi zakatoló másodpercmutató sürgető táncával. Mindössze egyetlen, de határozott kar mered csak nagyjából oda, ahol a folyton forgásban lévő, soha meg nem álló malomkerekek épp őrlik a jelent. Nem kell se több, se kevesebb. Ahogy a középkori óratornyok tették évszázadokon át, még mielőtt elragadta volna életünk széteső szekerét a 20. század mohón vágtázó, zabolátlan vasparipája.

Az igen komoly mondanivaló megtestesülése többnyire valamilyen letisztult, elegáns, egykaros kialakítás. Nem így a Salthora Meta X esetén, ahol az ETA 2824–2 (vagy Sellita SW200–1) automata szerkezet egyetlen mutatója a percekért felel, míg a gyártó saját „ugróóra”-modulja az egész órák tárcsás, parány (de azért jól látható) „kémlelőnyíláson át” történő megjelenítéséért. A számlap ezzel párhuzamosan 60 percnek megfeleltetett indexek és számok köre (az egyetlen mutató tehát az aktuálisan pontos percet jelöli), míg a kék hátterű ablakban egymás után ugrálnak sorra az egész órák 1-től 12-ig.

A sportos modell egyetlen irányba forgatható, szintén 60 osztással „dekorált”, recézett szélű lünettája mondhatni „meghackeli” a MeisterSinger-élményt, ami ennek ellenére mégis „jól áll” az órának. A rozsdamentes acéltok átmérője 43 mm és 200 méterig vízálló. A felhúzókar természetesen ehhez mérten csavaros, s a kategóriában kötelező „világító” festék sem maradhat el a szükséges és elégséges helyeken.

TAG Heuer Carrera Automatic Chronograph

3000 eurós költségkeretünket figyelembe véve kronográf karórát elsőre a TAG Heuer Carrera-szériából választunk, méghozzá az örök klasszikusnak ható CALIBRE 16-os kaliberrel. A magunk részéről a perforált (lyukacsos) bőrszíjon érkező változatot javaljuk, amit 1 069 000 forintos áron vihetünk haza, esetleg rendelhetjük házhoz. Ám természetesen elérhető fémcsaton, illetve gumiszíjon is. A tok 41 milliméteres átmérővel ideális a versenyautózáshoz kötődő, sportos hangulathoz, s örömünkre a tachymeterskálát hordozó, fix állású lünetta már kerámiából készül, így a karcolódástól sem kell tartanunk.

A belső érték, a Calibre 16 automata mechanikus szerkezet úgy is ismeretes, mint ETA (Valjoux) 7750, s rendkívül tekintélyes múlttal büszkélkedhet. Az órásvilág egyik legtöbbet használt, legkedveltebb szerkezete. Pályafutása 1973-ban vette kezdetét (legalább is ekkor került először óratokba), s azóta olyan márkák is szerelték, mint az IWC, a Panerai vagy az Hublot. Természetesen mindez korántsem jelenti azt, hogy a ma 1 millió forintért megvásárolt karóra egy alapvetően elavult, 47 éves technológiával dolgozik. A jól bevált szerkezet több alkalommal esett át jelentősebb ráncfelvarráson, illetve folyamatosan finomítják a korszak adta lehetőségeknek megfelelően. A mögöttes, fél évszázados tudás és tapasztalat ugyanakkor garantálja, hogy megbízható, jól kiforrott, strapabíró és nem mellesleg megfizethető mechanikus szerkezetet kapjunk a pénzünkért.

A 2005 óta lényegében változatlan dizájnnal készülő Tag Heuer Carrera Calibre 16, illetve az azt hajtó szerkezet azonban valószínűleg nem lesz már sokáig velünk. 2020-ban elvileg eljött a pillanat, amikor a svájci kereskedelmi kamara döntése nyomán az ETA nem adhat (el) óraszerkezeteket többé külsős, azaz cégcsoporton (Swatch Groupon kívüli) gyártóknak, márkáknak. S azt is tudjuk, hogy az anyacég egykori „atyaistene”, az idősebb Hayek már jóval korábban vágyta ezt az állapotot. Valahol érthető is mindez, hiszen miért adjon, ráadásul meglehetősen jó mechanikát a vetélytársaknak? Hadd küzdjenek meg azok szépen a saját démonjaikkal, s ha nem képesek megfelelő szerkezetet előállítani, nem is biztos, hogy helyük van a piacon.

Az ETA-szerkezetekről tehát (előbb-utóbb) a Tag Heuer is kénytelen lemondani, hiszen jelenleg az LVMH-csoport tagja. Kétségbe esnünk azért mégsem kell, hiszen a legendás Calibre 16 helyét a Calibre 1887 (Seiko 6S78-alapokon építkezve), illetve a Calibre 1969 (elméletileg már 100%-ban saját fejlesztésű) szerkezetek vehetik át. S ha mindez kevésnek bizonyulna, még mindig ott a Sellita SW500. Az viszont bizonyos, hogy (az első kettővel szerelt) új modellek már tekintélyesebb (értsd: drágább) árcédulával kerülnek a polcokra, így talán itt az utolsó alkalom, hogy beruházzunk egy még ár/érték arányban igencsak jónak mondható, 12 órás, dátumot is mutató, kronográfos Tag Heuerbe.

FORTIS Aeromaster Professional Chronograph

Szintén kronográf, ám inkább a pilótaórák hagyományos külsejét idéző modellt választottunk a svájci FORTIS „hangárjából”. Az Aeromaster Professional Chronograph SKU.656.18.10 LP.10 „hívójelű” (referenciaszámú) modell különlegessége, hogy az „erő sötét oldalának” szolgálatában áll, legalábbis ami színvilágát illeti. (S ha már egy kis „Csillagok háborúja”, a FORTIS 2018 óta egészen konkrétan a Mars bolygóra készül! Lehet rajta mosolyogni, de ha egyszer odaér!)

Kiszemelt karóránk tapsra is főleg azon vásárlóktól számíthat, akik abszolút fekete hangulatra ácsingóznak, méghozzá megbízható, kronográfos, automata szerkezettel felszerelve. A hivatalos árcédula ugyan kissé meglódult (3190 CHF), azonban hazánkban 1 millió forint alatti összegért még megvásárolható. Ezzel együtt maga a gyártó is arra biztat, hogy dobjuk csak szépen a kosárba, és már szállítják is, egyesen az üzemből. Természetesen a vám- és áfakötelezettségünk az adóhatóság ennek örömére majd legalább ilyen könnyeden állapítja meg, ezért elképzelhető, hogy jobban járunk, ha valamelyik hivatalos, hazai kiskereskedőtől vásároljuk meg a kiszemelt modellt.

Bármelyik úton is kerül hozzánk, a 42 milliméteres átmérővel érkező, acéltokos óra PVD- (Physical Vapor Deposition) bevonattal teszi világunk sötétebbé. (A marsi „tesztekhez” szánt modell szintén PVD-kezeléssel készült.) A magyarra tükörfordítással csak nehezen „átültethető” kifejezés mögött olyan technológia áll, melynek során vékony, filmszerű réteggel vonják be a – jellemzően fémanyagú – tárgyakat. Az eljárás annyiban más, mint az egyszerű festés, hogy itt a bevonóanyagot magas hőfokra hevítve szilárd vagy folyékony halmazállapotból gőzzé alakítják, ami aztán kicsapódik a bevonandó felületen újra megszilárdulva ott. Ennek hála, jóval szorosabb kémiai kötés alakul ki a bevonatot adó molekulák között, illetve jobban kötődik a kezelt felülethez is. Legalábbis a hasonló rétegvastagságú, bármilyen más festékhez mérten, hiszen a PVD előnye, hogy a bevont test méreteit, súlyát lényegében nem növeli. A kialakult filmréteg mindössze néhány mikron vastagságú.

Ezen előnyös tulajdonságok azonban némileg hátrányossá is fajulhatnak. A bevonat ugyanis nem kifejezetten karcálló, viszonylag könnyedén felsérthető. A karcos PVD ráadásul nem javítható, szemben a kezeletlen acél-„borítással”, amit polírozással hamar „tisztába lehet tenni”. Annak viszont, aki a mérleg másik serpenyőjében ott találja a fekete óratokok iránti belső vágyát és késztetést érez a megszerzésükre, a PVD-bevonat biztosít ár-érték arányban jó minőséget és megfizethető kínálatot. Ne feledjük, egy kvázi sérthetetlen (legalább is „virtuálisan megkarcolhatatlan”) karóra a most meghatározott árhatár háromszorosába kerül minimum, akármelyik gyártóról legyen is szó! Nem is beszélve a kronográf komplikációról.

A mi FORTIS-modellünk esetében (is) a már emlegetett ETA Valjoux 7750. A számlap rakott, nagy méretű számokkal és indexekkel, no és persze bőséges lumineszcens festékadaggal szolgál rá a pilótaóra-megnevezésre. A dátumablak mellett az aktuális nap nevének angol rövidítését is megmutatja. A kronogárf 12 órányi időt képes számontartani külön segédszámlapon, 6 óránál kifejtve, míg 12 óra alá került percgyűjtő 30 percnek megfelelő osztással készült a könnyebb, illetve pontosabb leolvashatóság érdekében. A FORTIS ráadásul egy egész éven át tartó játékot is kieszelt a 2020. évre, melynek hozománya egy új, majd a nyertes által szabadon választható ingyen (ajándék) óra lehet. Részletekért érdemes felkeresni a gyártó weboldalát, esetleg az Instagram-profiljukat.

Breitling Superocean Automatic 42

Végül érkezzen egy sportos búvár, de olyan márkától, amely elsősorban nem az efféle modelljeiről híres. A Breitling modellje még épp belefér a keretünkbe a maga 1 137 500 forintos árcédulájával. Választásunk ráadásul a narancssárga számlapos kivitelre esett, hiszen egyrészt ez a kombináció kínálja a legjobb leolvashatóságot mélytengeri közegben (az óra 500 méterig vállal vízállóságot!), másrészt semmiképp sem hétköznapi, sokkal inkább feltűnő és harsány hangulatú megjelenést kölcsönöz.

S ha már megjelenés, az óra rendkívül egyszerűre veszi a „figurát”. Már-már hatalmas, fehér, éjjel „vakítón” világító indexek és számok, testes mutatók. Dátumablakot is kapunk, de szinte beolvad, vagy inkább elvész az óriás számlapi elemek között. A belső lünettára feliratozott 60 perces skála eközben igazi „mélységet” ad, ami a számlapi képet illeti. A lünetta a gumiszíjjal összhangban fekete és természetesen egyetlen irányba forgatható.

A tok 42 milliméteres, rozsdamentes acél, a korona csavarzáras. Odabent a Breitling 17 nevű automata mechanika szorgoskodik, ami lényegében egy ETA 2824, bár a vele „járó” 38 órás tartalék kissé csekély, különösen azon tény tükrében, hogy e konkrét modell 2019-es „újdonság”.

Ami hiányozhat, az a héliumszelep (mégis csak komoly búvár), illetve a kerámia- vagy bármilyen más, a karcokat jobban elhárító lünettabetét. Ami viszont nem adhat okot fanyalgásra, az a kínálat változatossága, hiszen – ha mégsem tetszene a narancs – választható kék, fehér, fekete, citromsárga és zöld számlappal, akár DLC-bevonattal (ami jóval ellenállóbb felületkezelést takar, mint a korábban kifejtett PVD), 36 mm-től egészen 46 milliméteres tokátmérőig, kaucsuk-, acél- vagy épp textilszíjon is. Természetesen a „nagyobb” modellek esetén már számolnunk kell vele, hogy nem csak „éppen hogy” haladjuk meg a kezdéskor kikötött 3000 eurós ráfordítási küszöböt.

A cikk az Óra magazin 123. számában jelent meg.