Tesztlaborunk ezúttal egy igazi legenda olyan különleges példányára tehette rá a „kezét”, aminek nem csak a pedigréje, de a teljes neve is igen „bőséges”. Különleges anyaghasználat, a Hold sötét oldala, retró stílus, mégis modern szerkezet. Kezdjük is, íme, egy OMEGA SPEEDMASTER MOONWATCH!
Vissza a Holdra!
Majd 2024-ben, a legújabb tervek szerint. Persze azért nagyon ne éljük bele magunkat, hiszen volt már, hogy a NASA predikció 2014-re holdbázisról álmodott, és lássuk be közelébe sem került az emberiség. Ellenben az Omega az elmúlt években folyamatosan a „Holdra száll”. Erre példa jelen tesztalanyunk is, melynek következzék végre a becses neve:
Omega Speedmaster Moonwatch Co-Axial Chronograph 44.25 MM Dark Side of the Moon Vintage Black.
A „Speedy”, minek neve csaknem olyan hosszú, mint az égi kisérőnkig vezető út. Az 1960-as évek hatalmas vállalkozásának boldog beteljesüléséről, az 50. évforduló alkalmából, 2019-ben bővebben is írtunk.
Tavaly (nem csak) az Omega tett meg mindent, hogy az összes lehetséges bőrt lehúzza a közte és a NASA, illetve az „amerikai űrkutatás” között köttetett házasság szerelemgyermekéről, avagy a Speedmaster szériáról, annak ellenére, hogy e sportos kronográfnak eredetileg vajmi kevés köze volt a repkedéshez.
História
Kétségtelen, hogy legtöbbünk az űrutazással társítja, sőt kifejezetten a Holdra szálláshoz köti, ennek ellenére továbbra sem „Moonmaster” vagy épp „Spacemaster” a modellcsalád neve. Miért is lenne, hiszen az 1957-ben bemutatott karóra az (amatőr) versenyautózáshoz kapcsolódik igazán, legalább is, ami az eredetét illeti.
A 10 évvel később, illetve mára legendává érett sportmodell első példányának bemutatása óta több mint 260 variációban került ki a gyárból, s tekintve, hogy maguk a karórák általános elterjedése is épp csak, hogy egyetlen évszázados múltra tekinthet vissza, a 63 esztendős „stopperes” Omega bizony már történelmi darab.
Talán a sok különleges és/vagy korlátozott számban elérhető kiadás egyeseknél be is tette már a kaput. Néha jóból is megárt a sok. Ám különösen a különleges anyaghasználatot kedvelőknek mindenképp a figyelmébe ajánljuk a nálunk járt ketyegőt.
Kerámia
Az óragyártás régi-új csodafegyvere, mely az elmúlt 3-4 évet (óratok és lünetta fronton legalább is) meglehetősen tematizálta, ám lassacskán mintha háttérbe szorulna. Persze az is lehet, hogy egyszerűen idén (még) nem láttunk túl sok komolyan vehető újdonságot az igazán körülrajongott márkáktól, akik, ha mégis mutattak valamit, az jellemzően az acél sportmodellek iránti szűnni nem akaró érdeklődés tengerén próbál nem zátonyra futni, s elérni a siker szigetét.
Ehhez képest a „röviden” csak Dark Side of the Moon Vintage Black Speedmaster egyetlen blokkból esztergált, 44,25 mm-es tokátmérővel duzzadó kerámia tokkal, szintén kerámia számlappal, nyomógombokkal és felhúzókarral (korona) szolgál rá abszolút mértékben a sötét oldalra mutogató elnevezésére. Nem is csoda, hiszen ez az óra (bár jelenleg is gyártja a márka) nem az idei „acél-hullám” gyermeke.
Fekete órákat kedvelők jöjjenek közelebb
Ez a matt fekete kerámia, amellett, hogy aligha karcolható meg (könnyen), nem fényesedik ki, szín– és árnyalattartó (talán örökké), ekképp ideális a sötét karórák kedvelőinek. Mindennek tetejébe még különösen szépen megmunkált is, hiszen a szálcsiszolt felületek, illetve a pengeéles élek, a váltakozó síkátmenetei a hasonlón komplexebb, de acélból vagy más fémből készült óratokokkal is bármikor versenyre kelnek.
Azt írtuk matt fekete, de mégis, adott fényviszonyok mellett képes igazán megkapó selyemfénybe burkolni magát.
Azért csak óvatosan!
Annak ellenére, hogy a Speedmaster a nem vizes sportórák kvázi archetípusa, csak óvatos ficánkolást enged, épp a különleges anyaghasználat okán. A virtuálisan karcálló anyag, amennyire kemény, annyira rideg, ezért a már (viszonylag!) kisebb ütéstől, leejtéstől is törik. S akkor aztán jöhetnek a könnycseppek, hiszen az egyetlen blokkból való kialakításnak „hála” szó sem eshet javításról, vagy alkatrész cseréről.
Az óra ugyan nem papír, de amennyire jobb kerülni vele a vizet (50 méterig vízállónak mondja ugyan magát, de mint tudjuk, az legfeljebb egy zuhanyzás erejéig „jó”), legalább annyira érdemes nem ezt viselve megnyerni a kispályás teremfoci bajnokságot.
Lazítsunk
A tesztüzem alatt egyébként az órát hetekig viseltük, s valóban sem a gyerek, sem a kutya, semmilyen hétköznapi tevékenység nem tudott karcot ejteni rajta. Az, aki tud vigyázni arra, hogy ne üsse falhoz, vagy ne verje földhöz, ellenben nem igazán kedveli a mindennapos hordásból elkerülhetetlenül adódó akár apróbb, akár nagyobb karcokat, annak ideális e kerámia „Speedy” (vagy bármilyen más, kerámia tokos karóra).
2013
Visszakanyarodva még kicsit az efféle, nem szokványos Speedmasterek eredetét kuttva, a kaland 2013-ban vette kezdetét, s a közönség igen nagy lelkesedéssel fogadta az újdonságokat. Annyira, hogy 2015-ben 5 új kerámia modell is bemutatkozott a Dark Side of the Moon (illetve Grey Side of the Moon) családban, köztük a nálunk járt Vintage Black kiadás, amely egyébként jelenleg is az aktuális kínálat része (a tesztelt példány a 2018. évből való).
Megjelenés
Mint fő attrakció, bizony hozza az ígért hangulatot. Ehhez rendkívül sokat hozzátesz a „szőrős” hatású, barna bőrszíj (belső felületén fekete bőr, piros varrás, a végeken részben kerámia, részben titán nagykapcsos, nyitást segítő fülekkel erősített zárral), illetve a megsárgult hatást imitáló (avagy antik hatású) számlapi indexek, feliratok, mutatók és számok. Ez utóbbi, direkt ehhez az órához, mesterségesen kikevert lumineszcens festék (állítólag, mire a hagyományos, Omega által használt kence hasonló patinát gyűjt, az legalább 25 év), bőven jutott a lünttára is, ami fix, azaz nem forgatható, ellenben felírták rá, hogy „TACHYMÈTRE”.
A kronográffal és a lünetta jelöléseinek segítségével sebességet tudunk mérni. Az indítás gomb megnyomását követően megtett 1 kilométer elteltével, azt újra benyomva pont ott állítjuk meg a kronográf, középső tengelyre helyezett nagy és fekete másodpercmutatóját, ahol leolvashatjuk mekkora sebességgel is haladtunk.
Szerkezet
Az Omega saját (azaz in-house), manufaktúrális 9300-as szerkezete.
Meg kell mondani az őszintét:
A legtöbb „Holdóra” kézi húzású, csaknem 50 éves technológiát (némileg felfrissítve) hordozó, csekély járástartalékkal felvértezett szerkezete, igaz, hogy közelebb áll az „eredeti” hangulathoz és valóban szépen kidolgozott, ám, így 2020-ban minimum megkérdőjelezhető. Akkor különösen, ha nem elvakult Holdra szállós óra rajongóként kívánja meg a Speedmaster-t az ember, ellenben egy dögös, nem búvár, sportmodellre fáj a foga. Ezen a ponton az automata húzású, 9300-as kaliber a jobb opció.
60 órás járástartalék, masszív kialakítás, és ami igen fontos, rendkívül pontos!
Méréseink szerint
Napi 1 másodperc eltérésnél is kevesebb „pontatlansággal” tette a dolgát, akár melegben, akár hidegben, akár járművezetés közben rázkódva, akár a kutyával rohangálva.
Értelemszerűen sem a vízállóság (ismétlés: 50 méter), sem a szintén nem vízbarát bőrszíj okán nem tettük ki olyan strapának, mint általában egy búvár sportórát. Ellenben a hosszú, mindennapos viselés, ráadásul napi szinten a kronográf akár 3-6 óra hosszig való járatása mellett is már–már meglepően pontosan, részrehajlás nélkül írhatjuk, hogy tökéletesen teljesített.
Holott a szerkezet már nem mai „csirke”! 2011-ben prezentálta a gyártó, persze, ami bevált, azon felesleges változtatni.
Részletek
A gazdag járástartalék mellett olyan nyalánkságokkal is felvértezett, mint függőleges tengelykapcsolás, szilícium hajszálrugó és ko-axiális gátszerkezet. Ezeknek hála egyrészt kevéssé hat rá károsan a bármilyen elektromágneses közeg, másrészt a kronográf elindításakor annak másodpercmutatója nem ugrik előre picit, ahogy az a legtöbb stopperes működtetése során megfigyelhető. Már ha ez bármikor is feltűnt vagy zavart bárkit is.
Oszlopkerékkel is ellátták, amitől elvileg kényelmesebb (puhább) a gombok nyomkodása, bár ez meglehetősen relatív és mulatságos kontextusba kerül, mihelyst kipróbál az ember egy UNICO mechanikával felszerelt Hublot kronót.
Befejezés
Érdemes még szót ejteni az Omega féle 9300-as szerkezet díszítettségéről is, ami bár nem száll ringbe az iparág legendásan szép hátsóval rendelkező szereplőivel, mégis mutatósan és igényesen megvalósított, ügyelve a finom részletek alapos kidolgozottságára. Mindez bármikor megcsodálható, a hátlapi zafírüveg borításon át.
