A márka mindig is törekedett a minimalizmusra, amit azonban az Ochs und Junior settimana raw modellel műveltek talán túl sok a jóból.
Az óraipar nagyágyúi közül kétségkívül Ludwig Oechslin érdemelhetné ki a meg nem értett zseni címét. Nélküle az Ulysse Nardin mai arculata teljes mértékben elképzelhetetlen volna. Nem véletlen, hogy ő az egyetlen, aki a Le Locle-i márka manufaktúra kaliberét, az UN-118-t is használhatja.
Ugyanakkor a mostani újdonságukban nem ezt a kaliber találjuk, hanem a svájci óraipar egészének alapkaliberét, pontosabban annak klónját, az Sellita SW-200-t. Hogy ezt visszalépésnek kell-e értékelni, abban annyira nem lehetünk biztosak. Oechslin az Ulysse Nardinnal való együttműködést megelőző időkben is szívesen dolgozott az ETA-2824-es kaliberrel, olyan képességekkel látva el, amit kevesen gondoltak volna kivitelezhetőnek. Például 3 további alkatrésszel ellátva éves naptárral látta el, ha pedig öt másikkal egészítette ki, akkor olyan holdfázissal, amely kb. 3,5 millió év alatt gyűjt össze egy napnyi eltérést.
![Ochs und Junior settimana raw - két méretben, 36 mm és 40 mm tokkal](https://www.oramagazin.hu/wp-content/uploads/2021/11/ochs-und-junior-settimana-raw-karora-luxusra-soldat-duo.jpg)
Ennél azonban sokkal minimalistább, ha úgy tetszik egyenesen fapados a számlap. Miután kikerül a CNC-ből csupán egy nikkel-fürdőt kap, és már építik is be a tokba. Más kérdés, hogy valószínűleg sokan a letisztultság netovábbjának tartják majd egészen addig, amíg ki nem derül, hogy valójában mit is látnak. A számlapon kívül nem sokat, hiszen sem indexek, sem számjegyek, de még márkajelzés, vagy egyéb felirat sincs a számlapon. Pusztán hét lyuk és egy körív. A lyukak a napokat jelképezik, míg a körív pusztán dizájnelem.
Ennek ellenére persze a márka megkéri az árát ennek a modellnek is. Mérettől függetlenül (36 mm vagy 40 mm) egységesen 2400 frankkal leszünk szegényebbek.