Az Hermès Arceau Le Temps Voyageur ötletességével kétségkívül egészen eredeti módon értelmezi a világóra komplikációt.
Meglepődni nem is nagyon kell ezen. Jó ideje arról ismerhetjük a márkát, hogy nem a szokásos szemszögből közelítik meg az óraipart. Ahhoz mindenesetre kétség sem férhet, hogy jelentős mennyiségű tudatosság is van ebben. A luxustermékeknél (is) megszokott módon a hitelesség fontos tényező, és ehhez következetesen ragaszkodnak is.
Az Hermès esetében ez a lovaglás. Lószerszámok készítőjeként, azaz tulajdonképpen bőrművesként természetesen saját örökségüket igyekeznek megjeleníteni időmérőiken is. Legjellegzetesebb jele ennek az Arceau modellek kengyel alakú tokja, amelyhez foghatóval csak elvétve találkozhatunk. Nálunk viszont egy egész kollekció épít erre. Saját díszítést használnak a hidakon, amely a márkalogó stilizált „H” betűje. Az egyik legjellegzetesebb ismertetőjegyük pedig a meglehetősen különc vonalvezetésű számjegyek.
Mégsem átlagos
Ezek után már szinte hétköznapinak tekinthető világóra komplikációval ellátott újdonságuk. A két változatban (41 mm és 38 mm) érkező darabról szinte az elsőre lesül, hogy világóra. Másodszorra odapillantva azonban megpróbáljuk értelmezni a számlapon látható mintát, mert az sehogy sem akar az általunk ismert Föld bolygóra hasonlítani. Magyarázat erre, hogy ez bizony egy olyan bolygót ábrázol, amelyet az Hermès képzelt el, a kontinenseket pedig a lovassport különböző szakágairól neveztek el.
Ehhez képest ha nem is általánosan elterjedt, de mégiscsak ismert megoldása az, ahogy a viszonyítási alapként szolgáló otthoni időt megjelenítik. Erre egy 24 óra skálázású tárcsa szolgál, amelynek értékét a számlap tetején olvashatjuk le. Értelemszerűen a helyi idő leolvasását pedig egy kis méretű számlapont tehetjük meg. Ez egyben az óra attrakciója. Nem maga a kis számlap, hanem képessége. Annak óramutatóját egy órás léptékekben állíthatjuk a tok bal oldalán lévő nyomógomb segítségével. Ekkor azonban nem csupán az óramutató lép egyet, hanem a kis méretű számlap is. Összesen 24 pozíciót vehet fel a számlapon, így jelenítve meg 24 időzónát. Természetesen az egész órák törtjével rendelkező időzónákkal ne tud mit kezdeni.
Eddig a városok neveit tartalmazó gyűrű mozgatása volt a jellemző megoldás, amit meglehetősen egyszerű megvalósítani. Ennek fordítottjához már Jean-François Mojon órásmesterre volt szükség, akinek ez szinte ujjgyakorlat volt csak. (Az aktuálisan legösszetettebb IWC, a Portugieser Sidérale Scafusia is az ő nevéhez fűződik, és ezt a címet már egy évtizednél hosszabb ideje tartja munkája.)
Többek között ennek is köszönhető, hogy a két újdonság viszonylag borsos árat kapott. A 38 mm rozsdamentes acél kivitelért 18000 eurót, a platina hátlappal rendelkező, ADLC eljárással feketére színezett titán tokos változatért pedig 23000 eurót kérnek. Egy egyszerű világóráért ez sok lenne, viszont ahol valami összehasonlítható játék is történik a számlapon, ott már-már egészen baráti. A döntéssel sietni nem kell, az órák várhatóan a karácsony előtti időszakban kerülnek csak a polcokra.
