Az egyik legszebb korú svájci márka, az 1791. évtől eredeztetett GIRARD-PERREGAUX sportmodelljeit tekintve inkább követő, mint újító. E tény tökéletes bizonyítéka, maga a teljes Laureato kollekció, s egyik legfrissebb példánya, a GIRARD-PERREGAUX Laureato Absolute Light!
Visszatekintés
Már a márka gyökerei is efféle „idegen földben” leltek talajra, hiszen a fenti, 229 évnyi históriát lényegében megvásárolta. Most, hogy nem igazán pezseg az újdonságok pezsgőtablettája az óraipar feneketlen poharában, helye lehet a múltba merengésnek.
A GIRARD-PERREGAUX (GP) márkanév a fenti dátumhoz mérten jóval később, 1856-ban fogant, Constant Girard és Marie Perregaux gyermekeként. Született azonban egy 12 éves korában árván maradt fiatalember, bizonyos Jean-Francois Bautte, Genfben, 1772-ben, kinek élete, felfutó szakaszában igazi sikertörténet.
Első saját (maga által, de vásárolt alkatrészekből összerakott) zsebóráját 1791-ben készítette el, miközben kitanulta az órásmesterség minden csínyát, olyan sikerrel, hogy 1795-ben már 180 alkalmazottat foglalkoztató óragyára, további 120 otthonról besegítő (home office ugye már akkor is!) munkása, valamint több butikja működött Genfben, Párizsban vagy épp Firenzében-ban. Vásárlói közt olyan neveket találunk, mint Honoré de Balzac, Alexandre Dumas vagy épp a brit korona talán leghíresebb uralkodónője, Viktória királynő.
Az üzlet tehát dübörgött, a kapcsolat azonban a GP és Bautte között jóval később, 1906-ban vésetett kőbe, amikor is az előbbi megvásárolta az utóbbi vállalkozást. Persze ma már az egész „csomag” a Kering Csoport tulajdona, 2011 óta.
Laureato
Ez a történet 1972-ben kezdődik, sőt részben 1969-ben. A mához közelebb eső évben bemutatkozott a Gerald Genta tervezte Audemars Piguet Royal Oak, de előtte 3 évvel robbantotta a piacot a Seiko Astron és az ő kvarc szabályozású szerkezete, ’69 karácsonyán. Az AP ugyan nem aratott hangos kezdeti sikert, sőt! Ellenben annál harsányabban zeng róla megannyi dicshimnusz azóta is, s részben a Seiko által generált kvarcválságról is írtunk már sok rosszat, néha jót, s kétségtelen, hogy 50 év távlatából bizony a gombelemekkel táplált karórák múltja is sikertörténet, melyből mára a mechanikus világ is jól profitált.
Persze ez már egy másik történet…
A fenti kettő, mondhatni úttörő „jelenség” visszhangja lett aztán a GIRARD-PERREGAUX Laureato 1975-ben.
Megjelenésében kétségtelenül az Audemras féle ikon sikerein felbuzdulva készült el, belső „értékeit” nézve azonban már a Seiko verte hullámokat lovagolta. Az AP mechanikus meghajtása helyett ugyanis, az 1971-ben bemutatott GP-350 kvarc szerkezettel szerelték, s ezzel az elsők között állt be a kvarcosok sorába, a svájci óragyártás öregfiúja.
Érdekesség viszont, hogy a Laureato 1 évvel megelőzte az 1976-ban bemutatott, szintén Genta tervezte Patek Philippe Nautilust. Mindenki döntse el maga, de ez utóbbi, azóta szintén ikonikussá lett modellcsalád első darabjaihoz sokkal inkább hasonlít a GP acélos sport karórája, mint a 3 évvel idősebb, mindenkit megelőző AP féle „ősatyához”. Még érdekesebb, hogy a Laureatot nem Genta tervezte. A GP – hacsak passzívan is – de kihasználja a design közötti hasonlóságból adódó előnyöket. Magyarul nem cselekszik, hogy megcáfolja ezt a bevett tévedést.
A Laureato-story margójára: Az elnevezés egy olasz importőrtől származik, aki a Dustin Hoffman főszereplésével 1967-ben a mozikba került Diploma előtt c. film olasz nevéből („IL LAUREATO” – magyarul ~a diplomás) merített ihletet, a legenda szerint.
2016
Akárhogy is, a GIRARD-PERREGAUX végül felhagyott e sorozattal. Négy éve, 2016-ban azonban újra felélesztette, látva mennyire éhesek a vásárlók (mind a mai napig) a drága, acélba öntött, acélszíjon érkező, alapvetően egyszerű megjelenésű, kevéssé komplikált, de luxusórákra.
A kieső időt azóta is parádés tempóban dolgozza le a GP, hiszen jelenleg (az első évben csak korlátozott darabszámban bemutatott modelleken felül) 56 féle Laureato-t kínál, s láthatóan a vásárlók minden igényét megkísérli kielégíteni. Csontvázas (mechanikus) szerkezet, drágakövekkel kirakott lünetta vagy számlap, tourbillon, kronográf, öröknaptár, nemesfémtok, s mindenféle egzotikus anyagok.
Zafír
Ez utóbbi világ legnagyobb mágusa kétségtelen az Hublot. Kerámia, karbon-kompozit anyagok, egzotikus fémötvözetek, minden mennyiségben. Na és persze színben.
S ha épp az átlátszó, színtelen megoldásokon a sor, ott is élen jár. Nem csoda ezrét, ha a szóban forgó Laureato Absolute Light 44 mm-es, átlátszó zafír tokja, csontvázas szerkezete és integrált gumiszíja láttán már egyáltalán nem az AP vagy a Patek, sokkal inkább az „ősrobbanás” jut az eszünkbe.
A GP tehát megint követ, ám azt igencsak magas szinten teszi.
A zafír tok, lünetta és hátlap megmunkálása – ami, mint tudjuk rendkívül nehéz – hibátlanra sikeredett, s a formavilág tökéletesen illeszkedik a Laureato család örökségéhez.
A nagyobb részt titán alkatrészekből megépített automata, manufaktúra szerkezet GP01800-1143 névre hallgat, 54 órás járástartalékkal rendelkezik. Valóban úgy is néz ki, ahogy egy mesterien megtervezett és elkészített, csontvázas, svájci mechanikus szerkezetnek illik.
Mennyi? Nem harminc…
Ellenben 88 példány erejéig készül az új, „abszolút” könnyű és átlátszó Laureato, s potom 85.000 CHF, azaz 28 millió forintnak megfelelő ellentételezésért megszerezhető (+áfa +vám).
Nem hangzik túl jutányosnak, kétségtelen, ám összevetve a hasonló “csomagolású” Hublot Tourbillon Power Reserve 5 Days Orlinski Sapphire 135.000 eurós (~47 millió forintos) árával, jóval kedvezőbb, még akkor is, ha ez utóbbi tudhatóan komplikáltabb egyéniség. Végül abban is biztosak lehetünk, hogy a Patek Philippe-től hasonlót aligha látunk, s ha az AP majd elkészíti a maga átlátszó ikonját, az is inkább a 100.000 frankos ár sáv felé céloz majd, aligha alá.
