Egy kicsit nem figyelünk oda, aztán tessék, a Hublot-nál már a 10. születésnapját ünneplik az első, teljesen fekete Big Bangnek, pontosabban egy azzal elkezdődött és ma is folytatódó fekete sorozatnak.

A Big Bang tényleg nagyot szólt 2005-ben, amikor először megjelent a piacon, a robbanás szele pedig alaposan átrendezte a piacot. Az olasz dizájner Carlo Crocco által 1980-ban alapított Hublot addig csak amolyan megmosolygott „futottak még” óramárka volt. Minden megváltozott azonban, miután Crocco egyezségre jutott a zseniális Jean Claude Biverrel, s a céget 2004-től vezető Biver a Big Bang formájában letette a névjegyét. De még hogyan! A Big Bang már 2005 elején elnyerte a Geneva Watchmaking Grand Prix dizájn díját, s az év folyamán még annyi díjat nyert Bahreintől Japánig, amennyi sok más cégnek 100 év alatt is becsületére válna.

Hangos volt a siker, abban az évben szinte minden a Hublot-ról és a Big Bangről szólt. A rendkívül energikus Biver és vele a Hublot a dicsfényben fürdőzve sem állt le a fejlesztésekkel, 2006-ban pedig már megmutatkozott, hogy a ez a Big Bang egy hosszan elnyújtott robbanás lesz.

Ekkor, tehát alig egy évvel az első darab bemutatkozása után megjelent a Big Bang teljesen fekete verziója is. A Big Bang óráknak a valahol még Crocco-féle Hublot-darabok vonalait hordozó, de már újszerű, 14 részből álló, szendvicsfelépítésű tokja ezúttal fekete kerámiából készült. A természetes gumiból készült fekete óraszíj is szinte adott volt már, hiszen – ha ez nem is köztudott – éppen Crocco és a Hublot volt a világon az első aki ilyet mert szerelni az órájára. Nem mondhatni, hogy komoly sikere volt a gumiszíjas órának, amikor 1980-ban a bázeli vásáron Crocco bemutatkozott vele, de azóta már sok minden megváltozott. A vásárlók ízlése is persze, de kellet hozzá, hogy a 44,5 milliméterével egykor még óriásinak számító Big Bang elindítsa a lavinát.

Egy ekkora óra manapság már nem ritkaság, sőt a sportórák közt ez az átlagos méret, ahogy egy luxusóra gumiszíján sem csodálkozik ma már senki sem. A Hublot generálta tehát ezeket a változásokat, de nem érdemes elfelejteni, hogy a fekete órák elterjedését – mondjuk ki, divatját – is neki köszönhetjük.

Már a legelső, 2005-ös Big Bang órán is megjelent annak az új Hublot filozófiának az eredményei, amire azóta már sokszor rácsodálkozhattunk. Az „art of fusion” jegyében már a legelső modell óratokjának elemei is különféle anyagokból és más-más technológiákkal készültek. Titáncsavarok szorították közre aranylemezek közé zárt kevlar középrészt és a kerámia üvegrámát, hogy az acélkoronáról és -gombokról, meg a többi gumi- és zafírelemről ne is beszéljünk, s az anyagoknak ez a sokfélesége azóta már az Hublot névjegyévé vált.

Alaposan meglepte a várakozókat az 2006-os, első fekete Big Bang. A 2005-ös arany-kevlar-kerámia óra ugyanis rendkívül feltűnőnek számított a maga korában, erre egyetlen évvel később éppen ennek ellenkezőjével, egy fekete alapon fekete, amolyan lopakodó órával állt elő a cég. A meglepetésen túl a siker is óriási volt, a megdöbbenés mellett leginkább a lelkesedést lehet kiolvasni a korabeli cikkek hangjából.

Az óra tokjának két fő lemeze ezúttal fényesre polírozott kerámiából készült, melyek egy mattfényű darabot fognak közre, és ugyanígy csak a fényes és matt felületek játéka uralja a teljes órát is. Minden fekete még a számlapon is, de míg az matt, felette a mutatók, rajta a céglogó és az indexek fényesre polírozottak. Lehet persze kritizálni – elsősorban a rossz láthatóság okán – ezt a fekete alapon fekete elgondolást, de a piaci siker bizony megint a Hublot-t, illetve Bivert igazolta.

A mindenféle márkájú „full black” órák lassan divattá váltak, később már túl sok is volt belőlük a kirakatokban, de szerencsére az Hublot mégsem hagyott fel különböző verzióinak készítésével. A Big Bang első sikeréveinek nyeresége lehetővé tette, hogy 2007-ben egy még nagyobbat dobjon Biver, az óra neve is így lett Bigger Bang. És tényleg nagyot szólt megint! Elhagyták végre a Valjoux-La Joux Perret-óraszerkezetet (Nem volt kár érte!), és egy valódi, a cég saját műhelyében készített tourbillonszerkezetet építettek a Bigger Bangbe, ezzel léptek a porondra. Ekkor kezdett talán idegesebb lenni a konkurencia, hiszen megmutatkozott, hogy a Hublot a dizájn terén szerzett előnyét talán már a high watchmaking területén is kamatoztatni tudja. Nem is tévedtek, ezzel a 2007-es fekete tourbillonnal még épp csak megvillantotta oroszlánkörmeit az Hublot, később azonban igazi nagyragadozó vált belőle.

Jól is megy ehhez az ijesztően hangzó, ragadozós hasonlathoz a komor fekete szín, de az Hublot soha nem ezt, hanem továbbra is a különleges, high-tech anyagok használatát, illetve azok merész kombinációinak alkalmazását hangsúlyozta, még a legfeketébb órái esetében is.

Lassan már ezt is kezdte megszokni a piac, amikor az Hublot megint robbantott, a detonáció a 2008-as Big Bang All Black King méretét 48 milliméteresre növelte. Egy ekkora fekete folt a csuklón más színek nélkül is vonzza a szemet, mérete okán korának biztosan az egyik legfeltűnőbb órája lett az All Black King. A viszonylag egyszerű, de 300 méterig vízálló Kingből csak 500 darab készült, ahogy a legtöbb fekete Hublot-óra is csak legfeljebb néhány száz példányban létezik.

2009-ben valahogyan kimaradt az évente szokásos fekete Hublot bemutatása, de 2010-ben bőségesen kárpótolta egyre csak növekvő számú rajongóseregét a cég. Ekkor mutatták be ugyanis az Unico-szerkezetet, ami már nem valami kis darabszámban készült szuperbonyolult különlegesség volt, hanem egy sorozatgyártásba került, saját fejlesztésű automata kronográf. Ez az újdonság került tehát a King Power Unico All Black-órába, ami megfelelően fekete is volt ahhoz, hogy ezen írásba bekerülhessen, és nem mellesleg 48 milliméteres, mert ha már 2008-ban elérték ezt a méretet, akkor miért ne. Ugye?

Az Unico az Hublot legkedvesebb gyermeke. Igazi 21. századi, modern kronográf, ami – amellett, hogy tényleg büszkék lehetnek rá – szép pénzt is hozhat. Az Hublot-nak ez a saját tervezésű mechanizmusa kerül azóta is az automata kronográfjaik majd’ mindegyikébe, amivel lezárultnak tekinthető az ETA-eredetű szerkezetek korszaka. Bár azokkal sem volt különösebb baja a márka vásárlóinak – mert kit is érdekel, hogy mi ketyeg benne, ha ez egy Hublot –, na de mégis! A jogos vagy csak irigységből fakadó kritikák is ki lettek lőve tehát az Unico-szerkezet bevezetésével, ráadásul hamarosan az is kiderült, hogy mennyire sokoldalú is ez az új mechanizmus. Ami – és ezt is meg kell említeni – egy 72 órás járástartalékú, robosztus felépítésű automata kronográf. Gátszerkezete, vagyis a horgony és a gátkerék is szilíciumból készül, e tekintetben felveszi tehát a versenyt bármelyik konkurensével. De azzal is, hogy egyetlen darab nehézfémből készült felhúzórotorja kenést nem igénylő kerámia golyóscsapágyon forog, hiszen ez szintén egyfajta ritkaság még napjainkban.

Az sem mellékes, hogy az Unico-szerkezet igen jól néz ki, különösen, hogy a nagyon fekete órákban alkalmazott kivitelének fő alkatrészei is feketében jelennek meg. A látvány hatását csak tovább fokozza, hogy a számlap sem igazán egy lap már. Az indexek feliratok és a legfontosabb jelek legtöbbször csak úgy lebegnek az Unico-szerkezet felett az Hublot 2010 óta készült kronográfjain.

Az egyik kivétel ez alól a 2011-es All Black Carbon, ami annyira szénszálasra sikeredett, hogy nem csak a tokja és az üvegrámája, de még a számlapja is szénszálszövetből készült. Az anyagok fúziójának Hublot által hangoztatott művészete itt csak a karbonszál és a zafírüveg, no meg persze a krokodilbőr óraszíj kapcsolatára szorítkozik. A szerkezete eltakaró karbonszámlap arról is árulkodik a hozzáértőnek, hogy talán nem is az Unico-szerkezettel van itt dolga. És tényleg, valószínűleg a 2011-ben még nem teljes kapacitással működő gyártósor miatt, ebbe az órába nem az Unico került.

2012-ben is készült teljesen fekete kerámiatokkal egy Big Bang az újra csak 48 milliméteres King Power Unico GMT. A sok feketébe ezen bezavar egy kis vörös is, de talán megbocsátható, hogy erről is idekerül egy kép. Az Unico-alapra itt nem kronográfmechanizmus, hanem egy nyomógombbal kezelhető, tárcsás zónaidőkijelző mechanizmust épített az Hublot, ami bizonyítja az alapszerkezet sokoldalú felhasználhatóságát. Csupán rossz vicc lehet azt állítani, hogy talán csak mert nem teljesen fekete, hanem van benne kis vörös is, amiért ez a GMT nem limitált számban készült, tehát talán még ma is megvásárolható.

A 2014-es év feketeségéről is érdemes szót ejteni, ekkor jelent meg egy új és igen ritka anyag a Hublot amúgy sem szegényes palettáján. Teljesen vagy legnagyobb részt fekete órákban bővelkedett az az évi kínálat, de a Classic Tourbillon Fusion Firmament kiemelkedett mind közül. A klasszikus Hublot formát követő óratok a Big Bangekétől kissé eltérő ugyan, de így is 45 milliméteres. Anyaga kerámia és kompozit műgyanta, benne pedig a cég 251 alkatrészből épített, kézi felhúzású, 5 napos járástartalékú óraszerkezete ketyeg. Ja, és a szerkezet szkeletált, ja, és tourbillon! De aki ezen sem akar meglepődni, annak ott van az óra számlapja, ami ozmiumkristályból készült, ami, hát elég ritka egy anyag. Pontosabban annyira ritka az ozmium, hogy az Hublot adatai szerint a legritkább fém a Földön. Erre az Hublot-különlegességre azért jutott belőle egy kicsi, és nem is akármilyen, hanem mindjárt kristályosított formában, hiszen ozmiumot venni amúgy csak pénz kérdése lett volna. Így azonban számlapot formázó kristályalakban előállítani igazi kihívás volt még az Hublot-nak is, de annyira, hogy a 3000 Celsius-fok körüli olvadáspontú fém szépséges kristályait végül egy külső, metallurgiai kutatásokkal foglakozó svájci cég alakította ki. A ritkasági rangsorban elfoglalt első helye talán vitatható, de az tényleg bizonyított, hogy az ozmium a legnagyobb sűrűségű, vagyis legnehezebb természetes anyag a Földön, ahogy az is, hogy nem foglakozik vele senki, hiszen ráadásul megmunkálhatatlanul kemény is. Az ozmium számlap mégis megszületett, ami tényleg egy nagy világszám, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy valóban gyönyörű.

Aztán itt van ez a 2016-os év, aminek lassan már a vége felé járunk, és miért kéne épp ennek elmúlnia egy nagyon nagyon fekete Hublot-óra nélkül? Nem múlhat el így, és nem is múlik, hiszen itt van a Big Bang Meca–10, annak is az 500 példányban készített All Black-verziója, és bizony van mit nézni rajta, bár ez is csak fekete. Részben polírozott, más részeiben matt fényű, 45 milliméteres cirkóniumkerámia tokba bújtatták az újdonságot. Az egész óra is az persze, de mégis a szerkezet adja meg az egész újdonságértékét, ilyen ugyanis nem volt még az Hublot kínálatában. Egy 10 napos járástartalékú, kézi felhúzású szerkezet a Meca–10, láttunk már ilyesmit, de mégis érdemel egy kis plusz figyelmet. 233 alkatrészből áll ez a mechanizmus, ami szokatlanul sok egy kézi felhúzású óraszerkezetnél. Még akkor is sok, ha a járástartalék kijelzéséhez szükséges alkatrészeket, vagy ha a két rugóházat és a hozzájuk tartozó erőátviteli elemeket is hozzá számítjuk. Vagy-vagy, így együtt a két funkció már majdnem érthetővé teszi az alkatrészek magas számát, de még mindig csak majdnem. A magyarázat páratlanul ötletes, ahogyan a konstrukció alapötlete maga is az. Az ember játékosságára apellál itt az Hublot, arra ami gyermekkorban még biztosan mindenkiben megvolt. Meg arra a kíváncsiságra, amivel mindent meg akartunk érteni, mindent ami mozog, hogy hogyan és miért. Aztán fadarabokból vagy éppen építőjátékokból próbálta újraépíteni magának a gépet a kis ember, s a lényeg, hogy örömét lelte mid a megfigyelésben, mind később az képzelt újraépítésben is.

A Meca–10 óraszerkezetének nagy része olyan, hogy látva azt akárki – egy felnőtt gyerek legalábbis – biztosan megértse. Nagyító alatt figyelve a működő órát csak egyszerű alkatrészek mozgását látja az ember, amik tisztán, érthető módon kapcsolódnak és dolgoznak együtt. Felhúzás közben meg azt, hogy hogyan kap újra erőre a mikrogépezet, hogyan forognak a kerekek, a tárcsák és mozognak a karok. A Big Bang Meca–10 kvázi közérthető óraszerkezetével a gyerekkori építőjátékok örömét kívánja újra ébreszteni bennünk az Hublot, ami, ha igaz – és miért ne lenne az –, egy nagyon kedves dolog tőle. Ott lakik ugyanis az emberben – ha el felejtette is már – az a játékosság mindig, még ha nem is könnyű előcsalogatni.

A gyermeki játékosságot felébreszteni képes Meca–10 mellett, de cseppet sem mellékesen, hanem épp az All Black-koncepció 10. születésnapját megünneplendő egy másik különlegesség is készült ebben a 2016-os évben, a Big Bang Unico Saphire All Black. Ez a szintén csak 500 példányban készülő remekmű úgy fekete minden részletében, hogy a tokja valójában teljesen átlátszó. Enyhén füstszínűre színezett zafirkristályból készült ugyanis, csupán a részeit összetartó csavarok és a nyomógombok készültek titánból, persze fekete színben azok is. A teljes feketeséghez az átlátszó kristálytok miatt az is szükséges volt, hogy az így láthatóvá vált Unico-óraszerkezet is javarészt fekete legyen, de az Hublot-nak ez sem jelentett gondot.

Egy teljes egészében zafírtokos karóra ma már nem egyedülálló különlegesség, de továbbra is nagyon drága ritkaság, és Jean Claude Biver azt is képes megmagyarázni, hogy miért is költöttek annyi pénzt a kifejlesztésébe. Ahogy mondta, a minden fényt elnyelő fekete és a fényt éppen hogy nem elnyelő, hanem akadálytalanul átengedő átlátszóság kettősségével akarta még láthatatlanabbá tenni ezt az órát. A képek azt bizonyítják, hogy az óra láthatatlanná tétele bár majdnem, de szerencsére mégsem egészen sikerült neki, maradt még épp elég látnivaló a Big Bang Unico Saphire All Blacken így is.

A Cikk a Prémium Óra 2017 kiadványban jelent meg.