Carl F. Bucherer Manero Peripheral Perpetual Calendar

Végre a Carl F. Bucherer Manero Peripheral Perpetual Calendar modellnél is megtörtént a váltás, de teljesen elégedettek nem lehetünk.

Bár a munkát nyilván egy-két évvel korábban kezdték, mégis érdekes évben született meg a kereskedőház márkájának legújabb darabja. A világ legjelentősebb órakereskedője, a Bucherer idén, nyár végén került a Rolex tulajdonába. A családi vállalkozás feje is alig egy hónapja hunyt el, gyermekei nem voltak.

A kereskedőház saját óramárkájának így talán búcsúdarabként is felfogható az öröknaptáras modelljük, amely végre megkapta a márka védjegyének is számító periférikus rotort. Ugyan nem a Carl F. Bucherer találta fel, de ők voltak az elsők az A1000-es kaliberrel, akik sorozatban és megbízható minőségben gyártani is tudták. A periférikus rotorral több legyet is lehet ütni egy csapással. Nem kell ügyelni a felhúzásra, (mint például a kézi húzásúaknál), ám a szerkezet egésze is látható marad. A mikrorotorok gyenge pontját is kiküszöbölni. Azoknál is látható a teljes szerkezet, ám méretük miatt kicsi a tehetetlenségük, ezért a felhúzás nem olyan hatékony.

Carl F. Bucherer Manero Peripheral Perpetual Calendar - automata, a rotor mégsem zavar
Carl F. Bucherer Manero Peripheral Perpetual Calendar – automata, a rotor mégsem zavar

Utolsó volt

Érdekesség, hogy az öröknaptár az utolsó komplikáció a Manero-kollekcióban, amelyben a márka manufaktúra kalibere a periférikus rotorral együtt megjelenik. Eddig ezt a feladatot ugyanis egy „mezei” ETA 2892-es modullal kiegészítve látta el. A modul továbbra is maradt, azt a Dubois Dépraz szállítja, ami persze kötöttségekkel is jár. Ez egészen világosan észlelhető a számlap megjelenésén.

Hagyományos módon segédszámlapokat kapunk, amelyen a dátumot, hónapot, napot és a holdfázist is leolvashatjuk. A szökőéveket a hónapok segédszámlapjában elhelyezett apró ablakocskában olvashatjuk le. Ennek ellenére a számlap megjelenése mégsem nevezhető klasszikusnak, inkább a minimalista stílushoz közelít. Erről árulkodik a feliratok elhelyezése is, amely meglehetősen szokatlan helyen leltek otthonra, ám a mégis úgy hatnak, mintha mindig is ott lett volna a helyük. Szintén nem lehet gond a részletekkel, kezdve a szerelt indexektől egészen a számlap felületének különböző díszítéséig. A megjelenéssel talán csak akkor van probléma, ha távolról látjuk az órát, így ugyanis inkább divatórákra emlékeztet.

Főleg akkor gyanakodhatunk erre, ha a bíbor színű változatba futnánk bele. Ennek nagy veszélye azonban nem lesz, hiszen csupán nyolc darab készül abból. A fekete, zöld és barna színű változatokra ez a korlátozás nem vonatkozik. Színváltozatoktól függetlenül az ár egységesen 41000 euró, amiben nagy szerepet játszik a 41,6 milliméteres tok anyaga is, hiszen az 18 karátos vörösarany.

Carl F. Bucherer