Ha valakinek a márka neve ismerősen cseng, két dolgot biztosan tud róla: csillagászati ár és high-tech a javából. A Richard Mille RM 53-01 esetében mindkettőt egy kicsit túltolták.
A Richard Mille az a márka, amely rendszerint a Föld felső néhány százalékába tartozó emberekkel szeret együtt dolgozni, nekik órát készíteni. Így például vehetünk egy Richard Mille órát céges Airbusunkhoz, ha már Richard Mille úr és az Airbus egyik aligazgatója amúgy is kebelbarátok. És akkor ott vannak az élsportolók, mint például Rafael Nadal, akinek szintén fejlesztett órát Mille úr. Tette ezt azzal a feltétellel, hogy az órát hordani is kell, méghozzá tenisz meccsek alatt is. Nyilván nem kell mondani, hogy az ütések alatti rázkódás nem éppen az a környezet, amelyben egy mechanikus óra jól érzi magát, és az sem árt, ha az óra könnyű, és nem zavarja viselője csuklóját.
Miután ezt a kihívást sikerült kipipálni az RM 027-tel (és annak további változataival) egy új célt keresett magának. Ez most a lovaspóló. Érthető okokból itthon ennek a sportnak nincs hagyománya, így talán senki nem szégyelli el magát, ha az argentin Pablo Mac Donough nevével nem tud mit kezdeni. Ő a névadója és “nagykövete” a Richard Mille RM 53-01 órának, amely nagy valószínűséggel még azt is túléli, ha a lovaspóló labdájával kapják telibe.
Erről a teljes egészében szénszálból készült tok gondoskodik, amely már önmagában is egy erős anyag. Ezt növeli a tok oldalfalának kialakítása, amely egyrészt négy oszlopszerű kitüremkedésnek, illetve az arra merőleges lamellás kialakításnak köszönhető. A legkényesebb pont nyilván az üveg. Míg a másik, lovaspólóhoz kötődő márka, a Jaeger-LeCoultre a Reverso órájával ezt úgy oldotta meg, hogy igénybevétel előtt az óra tokját egyszerűen fel lehetett fordítani, így az üveg a csukló felé fordult, addig a Richard Mille az autóipartól lesett el egy trükköt. Az üveg két vékony zafírból tevődik össze, a kettő között pedig egy vékony polivinil réteget találunk. Az autók szélvédőjéről is ismerős lehet ez az eljárás. Az üveg így ha el is törik, nem fog szilánkokra esni. Biztos, ami biztos alapon az ütésteszthez használt inga 45 kilogrammos fejéhez egy féméket rögzítettek. Az üveg nyilván pókhálósra repedt, de szilánk egy sem került a szerkezetbe.
Richard Mille RM 53-01 – Azért a stílusos bemutatásról is gondoskodtak
A pólózás alatt jelentkező másik erőhatás, ahogy a tenisznél, az ütéseknél keletkezik. Itt azonban az ütő és a labda jóval merevebb, mint a tenisznél, azaz a fellépő erők jóval nagyobbak. Ezek pedig a szerkezetre hatnak nem éppen előnyösen. A szokásos ütésbiztosítás itt már csődöt mond, és persze a tourbillonra is gondolni kell, elvégre nincs Richard Mille óra tourbillon nélkül. A szerkezetet ezért 0,27 mm átmérőjű acélsodronyokkal felfüggesztve tartják a helyén. Az óra szerkezete így legfeljebb 5000 g pillanatnyi erőhatásnak is ellen tud állni. Ez persze egy számított érték. Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy az átlag ember 9 g hatására szinte egy pillanat alatt elájul, 12 g körül pedig leszakadnak belső szerveink. Nem hinném, hogy bárki is ténylegesen kíváncsi lenne arra, hogy mondjuk 4000 g körül mi történik az emberi testtel.
A szokásos Richard Mille formájú tok ezúttal 44,5 x 49,94 milliméteres, tehát nem lehet majd nem észrevenni a csuklón. Sűrűn azért nem fogunk belefutni, mivel csak 30 darab készül belőle, ami valószínűleg mind el is fog kelni. Annak ellenére, hogy 900.000 dollárért adják.
[ape-gallery 2028]
