Ahhoz képest, hogy honnan indultak, a Roger Dubuis Excalibur Twofold garantáltan gumiszobába juttatná tervezőjét. Persze racionális magyarázat azért van.
Roger Dubuis ma már biztosan nem adná áldását azokra az órákra, amelyekkel a nevét viselő márka előáll. Szerencsére emiatt nem kell aggódnia, ugyanis még 2017 őszen elhunyt. Utolsó éveiben elkeseredettségének hangot is adott. Érthető ez, elvégre előbb a Longines-nél, majd a Patek Philippe-nél órásmesterként évtizedeket töltött el, mielőtt 1995-ben megalapított nevét viselő márkáját.
Már az indulásnál is nagy hangsúlyt fektettek a formatervezésre, de természetesen a szerkezetek mesteri megvalósítására is legalább akkora gondot fordított. Mára a design lett kifejezetten hangsúlyos, ugyanakkor a kalibereket továbbra is rendkívüli igényességgel díszítik. Szinte az összes órájukat genfi pecsét minőségi előírásai szerint készítik.
Az idei újdonságuk egy újabb példa, hogy mennyire is a design felé tolódott el a hangsúly. A frissen vasalt hófehér inghez hasonlítható színű, 45 milliméter átmérőjű tokkal és szíjjal készülő órát aligha inghez és öltönyhöz fogják viselni. Ahhoz ugyanis a nem csak a szerkezet formai megjelenése, hanem színe is túlságosan nonkonformista. A RD01SQ két repülő tourbillonnal rendelkező csontvázasított szerkezetet már jó néhány más Excalibur-modellből ismerjük, ám a csillagot és a tourbillonokat körbevevő keret fehér színe új.
Ez is kvarc
Értelemszerűen nem szokványos megoldással van dolgunk, azért aligha adnak szabadalmat. A tok és a szerkezet egyes részeit borító réteg ugyanis gyakorlatilag kvarcrétegekből épül fel. A megvalósítás ugyanaz, mint a szénszálas tokoknál, azaz az egyes rétegeket epoxival illesztik össze. Az epoxihoz kevert fehér adja a tok színét. Az epoxi fajtájának kifejlesztéséért és a tok felépítéséért járt a szabadalom. Szerették ugyanis elérni, hogy a tok megőrizze rikítóan fehér színét, ám ehhez az expoinak erősen UV-állónak kellett lennie.
Szintén újítás, hogy a szerkezet elemeire vájatok nélkül tudták felvinni a lumineszcens festéket, s bizony a kaucsuk szíj is fénylik sötétben. Ez utóbbira először látunk példát az haute horlogerie-ben.
Roger Dubuis már induláskor, a 90-es években látta, hogy pusztán gyönyörűen díszített és ördögi komplikációkkal ellátott szerkezettel nem fog babérokat aratni. Szükség van formabontó designra. Ebben tehát hű maradt a márka önmagához. Ugyanakkor azóta egy-két versenytársa is akadt. Nem nehéz észrevenni, hogy a nyolc darabra limitált példányszámmal a Richard Mille orra alá próbálnak egy kis borsot törni.
