Vásározás jövője, vagy kényszerű megoldás volt-e az online megtartott genfi vásár, a Watches and Wonders 2021?
Azt kétséget kizáróan kijelenthetjük, hogy szemben a tavalyi év botladozásaival (szerencsétlenkedésével), idén gördülékenyen sikerült megrendezni az eseményt. Néhány apróbb malőr persze azért becsúszott, de ehhez fogható bakik a jól bejáratott “offline” vásárok világában is előfordultak. Sok minden szól amellett, hogy akár a jövőben is megmaradhat a vásárrendezésnek ez a módja.
Egyelőre nagyon úgy néz ki, hogy a kiállítók az igazi nyertesei az esemény ilyen módon való lebonyolításának. Nyilván az online Watches and Wonders 2021 összehasonlíthatatlanul olcsóbb, de más szempontok is közrejátszanak. Az alkalmazottak, de a magasabb beosztásúak, sőt egyes márkáknál maguk a vezetők sem hajszolják magukat végkimerülésig, az egész esemény kényelmesen, munkaidőben lebonyolítható. A bemutatók hossza előre megszabott, ahogy a kérdéseket is csak egy adott időtartamig lehet feltenni. Senkit nem kell kitessékelni a tárgyalóból, arra hivatkozva, hogy jön a következő csoport/képviselő/ügyfél. Elég bejelenteni, hogy lejárt az idő majd bontani a kapcsolatot.
Az érem másik oldala…
…persze már nem annyira fényes. Az idő rövidsége miatt az önfényezésen túli, tényleges információk elérhetősége szűkösebbé vált. Arról nem is beszélve, hogy óriási a különbség egy órát képernyőn látni, illetve kézbe venni. Persze ez utóbbi is csak a szakmabelieknek adatott meg. Ugyanakkor a vásár látogatói ha kézbe nem is, de legalább fizikai valójában láthatták a márkák termékeit. Pont ők azok, akik ráadásul idén végképp kimaradtak, hiszen a online vásár elsősorban a szakmának szólt.
Nem véletlen, hogy a Watches and Wonders 2021 számára bizony komoly gondot jelent az egyszeri vásárló elérése. Ők ugyanis azok, akik a vásárlók zömét kiteszik. A közösségi média mindent elsodró hírfolyamában jó esetben is csak néhány másodperc jut egy-egy márkára. Talán nem véletlen, hogy a lezárások ellenére sem növekedett annyira az online értékesítés mértéke, mint arra 2020-ban számítottak. Sok résztvevő márka elmondása szerint tíz százalék körül jár az online-értékesítés részaránya. Könnyen lehet, hogy idővel, ahogy újabb generációk lépnek a piacra, ez az arány változni fog, de egyelőre igenis igény van arra, hogy fizikai valójában lássák az a megvásárolni kívánt terméket. Arról nem is beszélve, hogy legyen valaki, aki azt el is adja nekik. Ez ugyanis egy legalább olyan fontos mozzanata a vásárlásnak, mint maga a termék.
Óvatosan talán annyit ki lehet jelenteni, hogy amennyiben a járványt sikerül leküzdeni, akkor sem fog a vásározás abban a formájában visszatérni, amit 2019-ig megismertünk. Tény, hogy (egyelőre) van igény az adott időmérők fizikai valójában történő megismerésére, ám az is igaz, hogy a horribilis költségeket már nem fogják kifizetni a márkák. Egyfajta hibrid megoldás képzelhető el jövőre, amely részleteinek kidolgozásán bizonyára már dolgoznak elsősorban a rendezvényszervezők, hiszen ők a legnagyobb vesztesei az egész iparágat (márkáktól vásárlókig) érintő helyzetnek.
