Első olvasatra rosszul hangozhat a kétarcúság, pedig mennyivel szegényebb lenne az óraipar változatos márkái híján! Íme az Hublot és a Glashütte Original párhuzamos dimenziói.

Nem kell több száz éves történelem ahhoz, hogy egy óramárka több lábon állhasson, ezt hirdeti az Hublot múltja és jelene egyaránt. Talán kevesek által ismert módon az Hublot eredetileg nem is óramárka, hanem „csak” egy óramodell volt. A céget az Hublot-modell 1980-as megjelenésekor még „MDM Genève” néven ismerte meg a világ azon kis szelete, amelyik kíváncsi volt egy frissen szárba szökkent, semmiből érkező óragyártó rendkívül furcsa modelljére.

Úgy esett ugyanis, hogy amikor az MDM Genève a hajóablak francia megfelelőjével illetett „Hublot” óráját a BaselWorld 1980-as kiállításán prezentálta, egyetlen egy vevőt vagy viszonteladót sem tudott megszerezni magának.

Az Hublot hajózós életérzése nemcsak a hajóablakdizájnból eredt, hanem rendhagyó anyaghasználatából is: az Hublot volt az első karóra a karóragyártás történelmében, ami természetes gumiból készült szíjat társított óráihoz, mi több, az első, aki ezt az (akkor még) túlzóan funkcionális és hétköznapi anyagot a fennkölt és kifinomult 18 karátos aranyból készült tokhoz szerelte. Aranytok, gumiszíj: ma annyira elfogadott dolog ez, hogy még a Patek Philippe is kínál ilyet. Valószínű 1980-ban még ők is nagyon más véleménnyel voltak az akkor úttörő munkát végző, ismeretlenségből jött MDM Genève anyaghasználatáról…

Mindezt két okból mondtuk el. Egyrészt, mert az Hublot immár 40 éves történelméről a konkurencia hangzatos, 19. századi eredeteinek fényében kevésbé esik szó, pedig nem kevésbé izgalmas téma. Másrészt azért, mert a fent bemutatott tendencia ma is igaz az Hublot úttörő munkássága és az általa kiváltott reakciók élvezettel hangsúlyozott maradisága tekintetében.

Új anyagok – anyagukban színes kerámiák, színes zafírkristálytokok, karcálló 18 karátos arany és még sorolhatnánk –, vakmerő megjelenés – Sang Bleu, MP-széria, általános színhasználat és megint csak sorolhatnánk – áll szemben a svájci luxusóraipar enyhülő, de továbbra is meghatározó konzervativizmusával. Utóbbit sajnos kezdő és haladó órakedvelők szerte a világon igyekeznek átvenni és imitálni, de ez egy másik kérdéskör.

A téma, ami ma figyelmet érdemel, az nem más, mint az Hublot 40 év alatt összeállt, szórakoztató, valószínűtlen és lenyűgöző kétarcúsága.

„Szórakoztató, valószínűtlen és lenyűgöző.” Szórakoztató, mert reflektálni enged a luxusóravásárlók sokszínűségére. Valószínűtlen, mert történetesen a luxusóravásárlók széles spektrumának két végletét hozná a márka egy égisz alá. És lenyűgöző, mert mint látni fogjuk, teljes értékű, nagybetűs óracsodákról is szó lesz.

Ahány vásárló és ahány óra, annyiféle indíttatás létezik luxusórát hordani. Hely és érdeklődés szűkében ezt a kismillió permutációt nem készülünk most végigvenni, helyette – bocsáttassék meg – általánosítunk. Legkevésbé sem ítélkezve, csak bemutatva.

Az Hublot iparágszerte irigyelt sikerének egyik titka, hogy széles körökben tudott elképesztően népszerűvé válni. Monacótól Venice Beachig, Szingapúr 57. emeleti medencéjétől a Burj Khalifa Atmosphere étterméig mindenhol minden valószínűség szerint most, ebben a pillanatban is számos Hublot ketyeg. Talán csak Rolexből lesz több, Omegából, Cartier-ből és társaikból aligha.

Miért? Mert az Hublot a széles körök szemében olyan, mint egy köteg illatozó százdolláros: egyet jelent a gazdagsággal (vagy annak látszatával, ami manapság sokak számára ugyanaz). Sőt, több annál: egyet jelent a naprakész divatossággal és annak múlandóságával.

Érdemes eljátszani a maradandó luxus gondolatával: egy Cartier Tank érinthetetlen és örökkévaló értékével és eleganciájával, egy Rolex Day-Date világvégét is túlélő, robusztus szerkezetével… Majd ezt az egészet megszorozni mínusz eggyel.

Különböző, most nem firtatandó szociálpszichológiai okokból ugyanis elképesztő népszerűségre tett szert a múlandó luxus viselete, megvillantása, megélése és mások arcába dörgölése. Tudja ezt a Guccitól a Lamborghinin át az Hublot-ig mindenki.
Ha tartós luxusterméket veszel, a mai közösségi médián és aranyásókon szocializálódó milliomosok és látszatmilliomosok szemében a gazdagok szegénye vagy. Lehet ezereurós cipőd, de jövőre már semmiképp se vedd fel. Lehet a legújabb luxusautód, de csak a következő „faceliftig”. És lehet luxusórád, de csak az à la mode, amit a filmsztárok múlt héten, nem múlt évben viseltek.

Ennek egyik zseniális haszonélvezője az Hublot. Míg a tradicionális svájci márkák Zorró kardjával igyekeznek az emberek fejébe vésni ikonikus modelljeik 50, 70, 100 évvel ezelőtti születési dátumát és ikonikus dizájnjaik ikonikus dizájnelemeit… Addig az Hublot-nál szóba sem kerül a márka fundamentumaként szolgáló Big Bang Chronograph.

Helyette van Sang Bleu és most már Sang Bleu II (mert hát a Sang Bleu I legalább két évig piacon volt, végül is ideje volt leváltani), van újabbnál is újabb Classic Fusion Cruz-Diez és még sorolhatnánk. Nincs viszont visszapörgetett idő, nincsenek archív felvételek a Big Bang Chronographról, és végképp nincsenek évente évfordulós újrakiadások és megemlékezések.

Van viszont úthengerként előre – és csak előre – haladó Hublot, új színekkel, új formákkal, új anyagokkal… Melyeket habarcsként köti össze az Hublot-DNS, melyet többé-kevésbé tökéletesen tart egyben a márka úgy megjelenésben, mint kommunikációban.

Ha mindennek a gyakorlati kihívásait megpróbáljuk fejben átfogni, rögtön világossá válik: minden valószínűség szerint összemérhetetlenül munkásabb feladat egy folyton megújuló Hublot-t pályán tartani, mint egy minden szempontból stagnáló Jaeger-LeCoultre-t és társait.

Az Hublot tehát elképesztő erőfeszítések árán igyekszik vitorláival a múlandó luxus szeléből minél többet kifogni magának, és teszi mindezt azért, hogy a látszatra mindennél többet adó, többnyire nouveau riche-vásárlók villogásra, csillogásra használt céleszköze maradhasson világszerte.

És most jön a csavar, az arc második fele. Az Hublot egy, túlzás nélkül, mindenre képes, igazi óramanufaktúra is egyben, mely a mások kedve és ízlése szerinti óravásárlás korlátait maguk mögött hagyó órakedvelők számára megannyi különleges időmérőt kínál megvételre… És teszi ezt a kategóriában versenyképesnek számító 19 600 eurótól egészen sok százezer euróig.

Ezért fáj azt hallani, amikor az Hublot-t mint drága divatmárkát említik magukat sokat látottnak gondoló órakedvelők. Persze, lehet sokat láttak, de annyira azért talán mégsem, ha eddig nem ismerték fel az Hublot manufakturális képességeit.

Mi több, nem holmi titkos dolgokról van itt szó: az olyan briliáns szerkezetmegoldások, mint az UNICO, a MECA–10 és az MP-széria bármelyike, vagy az olyan lenyűgöző tokok (melyeket szintén az Hublot gyárt), mint a Techframe vagy a Rainbow, és az olyan szó szerint senki által egyelőre utol nem ért anyagok, mint a Magic Gold vagy az anyagukban színes kerámiák…

…Ez is mind Hublot. Nem testvérmárkáktól einstandolt technológiák (mint a jelek szerint Radótól származó kerámiák használata a Swatch Group márkái között), hanem saját fejlesztések, amiket egyazon épületen belül ültetnek át a valóságba.

Méltó példa az Hublot erőfeszítéseire a MECA–10 Full Magic Gold. Az Hublot-gyárat látogatva beleakadtunk a MECA–10 HUB1201-es szerkezetének szemtelenül fiatal tervezőmérnökébe. Gyors bemutatkozást és kellő mélységű kérdéseket követően már elénk is tárult a túlméretes, dupla képernyőkön a MECA–10 teljes virtuális valóságában. A karóraszerkezeteket ma már kifinomult számítógépes szoftverek segítségével tervezik meg, ez a MECA–10-re nézve aligha lehet meglepetés.

A program segítségével órákig tudtunk volna repkedni a hidak és fogaskerekek közötti, a valóságban lehetetlenül kicsi zugokban, megismerve, hogyan is áll össze egy, a semmiből megalkotott, 10 napos járástartalékú szerkezet, melynek feladata úgy a pontos idő, mint a márka technológiai fejlettségének kijelzése.

A HUB1201-es szerkezetet magába foglaló, csak gyémánttal és azzal megegyező szilárdságú tárgyakkal megkarcolható Magic Gold tokról már értekeztünk. Lényege, hogy ez a hitelesítve is 18 karátos valódi aranytartalmú ötvözet egyes kerámiák készítéséhez is felhasznált összetevőkre épül, így hozva létre egy, a hétköznapi életben megkarcolhatatlan, mégis 18 karátos aranytartalmú nemesfémet.

Ez a szerkezet, ebben a tokban csak egy a több tucatnyi példából, melyek ékesen szemléltetik, hogy az Hublot vérében van, hogy több legyen egy népszerű játékszernél.

Egy másik országból és másik cégcsoportból származó márka a közelmúltban találta meg újra – az egyébként nem is olyan távoli múltban – levedlett, második arcát. Ez a német Glashütte Original, ami kompromisszummentesen elegáns kollekciói mellé újra felvette a sportosabb vonalat, így lehelve újra életet a márka párhuzamos indentitásába.

Említettük, hogy nem is olyan régen ez a dinamikusabb vonal már létezett. A „GO” kedvelői és ismerői számára talán elég lesz a 2008-as Sport Evolution Impactet megemlítenünk, mely egy markánsan sportos Glashütte Original képét eleveníti fel. Aki pedig ezt a modellt esetleg nem ismeri, de szereti a valószínűtlenül fantasztikus darabokat, annak érdemes lehet utánanézni. A Sport Evolution Impact egy németesen túltervezett, ütésálló (!), mechanikus luxussportóra az óragyártás egyik legvisszafogottabb márkájától.

A Glashütte Original most azonban még mérsékeltebb módon keresi az aktív életet élő vásárlók kegyeit: és teszi ezt a hangzatos „Spezialist”-kollekció bemutatkozó szériájával, a SeaQ-modellcsaláddal. A márkától megszokott, kissé túlgondolt rendszeretet megköveteli, hogy a SeaQ-ról ne mint kollekcióról beszéljünk, hanem mint a „Spezialist”-kollekció egy… modellcsaládjáról.

A SeaQ esetében a visszafogottság a Sport Evolutionben megismert „impact” ütésállóság és a hozzá kapcsolódó „aktív életmódra” utaló dizájnjegyek kispadra száműzéséből származik. Ezek helyett a márka egészen 1969-ig meredt vissza mozgalmas történelmébe, ahol is a mai SeaQ alapjaira ráleltek az akkor még „Spezimatic Type RP TS 200” néven futott modellben.

A SeaQ jelenleg a SeaQ, SeaQ 1969 és SeaQ Panorama Date változatokban elérhető. Előbbi kettő egyazon modell két változata: a SeaQ 1969 zöld festésű mutatókkal és 69 darabos (érthetetlenül szűkös) limitációban érkezik. Ezzel szemben a félrevezető módon egyszerűen csak SeaQ-nak nevezett modell nem limitált, minden lumineszkáló felülete a vintage-hangulatot idéző bézs színben játszik.

Ezek, tehát a SeaQ és SeaQ 1969 állnak valóban közel az 1969-es eredetihez, úgy megjelenésükben és részleteikben, mint méretükben. A tokátmérő 39,50 milliméter, vastagsága 12,50 milliméter, ezekkel az értékkel pedig nem is távolodik el olyannyira a már jól ismert, kimért, öltönyórás Glashütte Original vonásaitól. Az óra frontján az egyetlen szembeötlőn modern részlet a kerámialünetta: egyenesen váratlan fordulat a márkától, amely eddig aligha használta ezt a rendkívül karcálló, ebben a formájában XXI. századinak számító anyagot. Ehhez társul a 200 méteres vízállóság – egy Glashütte Originalon ez szintén igazi ritkaság –, valamint a választható, retrómintás gumiszíj, mely az utolsó csepp kétséget is kizárja a SeaQ sportosságát illetően.

Felsorolva ezeket a tényezőket világossá válik, hogy a vintage-megjelenésbe egy hétköznapi, mi több, aktív hétköznapi viseletre alkalmas órát oltottak, csak a mai igények szerint ez kelendőbb könnyebb így, történelmi köntösben, mint a James Bond- vagy szaturációs búvárimitátor-körítéssel eladni. Az óravásárlók továbbra is szeretik a minden helyzetben helytálló órákat, csak most már kevésbé szeretnek kommandósnak vagy mélytengeri munkásnak tűnni a céges tárgyalásokon és ebédeken.

Aki immunis a vintage-lázra, azt sem hagyja opció nélkül a Glashütte Original: íme a SeaQ Panorama Date, mely bátran elhagyja a múltidéző hangulatot, kortárs méretekre és vonalvezetésre cserélve azt. 43,20 milliméteres tokja kifejezetten nagy, mint ahogyan a márka egyedi megoldású Panorama Date dupla tárcsás dátumkijelzése is.

A kerámialünetta itt sem maradhat el, mi több, a SeaQ Panorama Date egy szintetikus anyagból készült fonott szíjat is társít a gyönyörűen megmunkált rozsdamentes acéltokhoz és a kerámialünettához. Vízálló, könnyen tisztítható, kényelmes és tartós ez a szíj, melyet gyönyörűen kidolgozott pillangócsattal szerelnek, így idézve fel az öltönyös Glashütte Original-modellek világát. Akinek pedig nem inge, annak jó lesz tudni, hogy a kisebb és a nagyobb SeaQ-modellek egyaránt elérhetők háromsoros acélcsattal is.

A Glashütte Original sajátságos sármját az utolsó részletekig terjedő figyelmessége, kidolgozottsága és alapossága határozza meg. Ezekkel a tulajdonságaival képes kategóriája legnagyobb svájci konkurenseit is zavarba hozni. A SeaQ megalkotásánál sem az elegáns óráknál alkalmazott eljárásokkal formáltak egy öltönyórát egyszerűen sportosabbra, ezzel lerövidítve (és lényegesen barátibb költségvetésűvé téve) a folyamatot.

Ehelyett a szászországbeli Glashütte városkájának szívében található manufaktúrában egy teljesen új részleget hoztak létre, mely csak és kizárólag a SeaQ 200 és a SeaQ Panorama Date 300 méteres vízállóságán

ak ellenőrzésével foglalkozik, megdöbbentő alapossággal. Nem elég holmi nyomáspróba vagy vizes merülés: minden egyes SeaQ-modellen egy gramm néhány milliomod részében kimutatható elváltozásokat mérnek, ezáltal olyan módon is vizsgálva a tömítések működését, amit más manufaktúrában még nem tártak szemeink elé. A kondenzáció tesztje is Celsius-fokos és másodperces pontossággal kerül végrehajtásra, mintha csak világéletükben a sport- és búvárórák csúcsait gyártották volna…
…Mindezt egy olyan márkánál, amely a Senator és Pano kollekcióival már sikerrel elnyerte az órakedvelők szeretetét, és amely ennél fogva aligha volt rákényszerítve, hogy egy ilyen, abszolút túltervezett sportszériával térjen vissza.

És mégis, a Glashütte Original képes volt félretenni kimért oldalát egy olyan új arculat létrehozataláért, amely egy közismerten telített és kiélezett versennyel bíró szegmensbe taszítja a márkát. A 10 ezer euró alatti luxussportórák piaca mély víz csak úszóknak, de a németek felvették a versenyt.

A SeaQ és SeaQ Panorama Date a hétköznapi életben is kényelmesen viselhető, a manufaktúrától megszokott, elképesztően magas színvonalon kialakított, szinte mértéktelenül túltervezett modellcsalád lett… A jelek szerint a német márkánál is úgy vallják: ha valamit érdemes csinálni, akkor érdemes jól csinálni.

Népmesei tanulság is akad: a kétarcú márkák nem szégyenfoltjai, hanem épp ellenkezőleg, színfoltjai az óraiparnak. A sokszínűség, amelyet fájóan kevés márka képvisel magas színvonalon, kétség kívül nagyobb eséllyel szólít meg, vonz be és hoz létre új órakedvelőket, és úgyszintén nagyobb valószínűséggel szórakoztat sikerrel minket, sokat látott óraszerelmeseket.

A cikk az Óra magazin 124. számában jelent meg.