Elképzelhető, hogy ne egy mainstream felső kategóriás márka törje meg a retró-trendet, hanem egy belépőszegmensben versenyző? Azért nem eszik ilyen forrón a kását, de a Maurice Lacroix Aikon Automatic Skeleton az első lépés egy új irányba.
Ha valaki ezt az évtizedet eddig a külvilágtól elzárva töltötte volna, könnyen érezné úgy, hogy a múltba tért vissza. Persze szigorúan csak az óraipar termékeinek felhozatalát nézve. A biztosra való törekvés, a kockázatvállalás hiánya az órák formavilága terén nagyon egységessé, generikussá tette különböző, sokszor egymással versengő márkák kínálatát. A kulcsszó a retró, és még most is vannak olyan márkák, akik csak most szállnak fel erre a vonatra.
A Maurice Lacroix-t a hitelválság meglehetősen erősen megtépázta, így a középkategóriába való átpozicionálást nem sikerült végrehajtaniuk. A gödörből az Eliros és persze az Aikon modellek húzták ki a márkát, mindkettő egy tipikus belépőkategóriás kollekció. Éppen ezért tűnik kicsit furcsának, hogy ezt a merész lépést pont az Aikon kollekció tokjával lépik meg. Persze jobban belegondolva érthető, hiszen az Aikon formáját elfogadta a piac, és maga a tok is retrósnak nevezhető. Arról nem is beszélve, hogy az Aikon tokon finoman szólva néhány más márka (Omega, Hublot) jellegzetes stíluseleme is megjelenik.
Mivel a Maurice Lacroix Aikon Automatic Skeleton a kollekció első, mechanikus szerkezettel szerelt modellje, ezért egy kicsit áttervezték a tokot. Erre részben az arányok megtartása miatt volt szükség, mivel a tok 45 milliméteresre nőtt. A magasságot azonban sikerült viszonylag alacsonyan tartani, ami konkrétan 13 millimétert jelent. Ezzel az óra egyszerre hordható feltűnően, de egy kis szerencsével akár a mandzsetta alá is becsúsztatható. Ezt azért alapvetően kár lenne megtenni, mert a csontvázasított manufaktúra szerkezetet érdemes közelről is megnézni. Csak halkan jegyezzük meg, hogy az ML234, amely az ML134 automata változata az Eta/Unitas kaliberen alapszik, bár tény, hogy alaposan módosították, arról nem is beszélve, hogy csontvázasított.
Szerencsére nem a hagyományos, cirádás stílus mellett döntöttek, hanem sokkal inkább az indusztriális formatervezést vették alapul. Ennek megfelelően fémes, illetve fekete felületek köszönnek vissza, és persze a szerkezet kerekei. Ami a feketítést illeti, érdemes megjegyezni, hogy nem az olcsóbb PVD eljárást, hanem a DLC-t részesítették előnyben. Erre elvileg nem lenne szükség, hiszen a szerkezeten belül aligha fogja olyan igénybevétel érni, ami indokolná a gyémántszerű szén (DLC) bevonat alkalmazását.
Ahogy sejteni lehet, nem az Aikon Automatic Skeleton lesz a Maurice Lacroix legolcsóbb órája. Közel 6000 dolláros árra kell számítani. Keresni még felesleges, nyár előtt nem lesz az üzletekben.
