Lehet, hogy az első fecskét látjuk az Ebel 1911 Chronograph újbóli megjelenésében, de az is lehet, hogy a márka utolsó húzása.
Talán senkinek nem kell mondani, hogy a retró stílusú órák igazi népszerűségnek örvendenek. Igaz, ezalatt elsősorban a 60-as, 70-es éveket értjük. Előbbi a karórák aranykora volt, utóbbiban pedig kényszerből ugyan, de rengeteg, máig is népszerű formaterv született.
Az Ebel érdekes módon annyira nem szenvedte meg az 1970-es évek kvarcválságát. Gyorsan váltottak kvarckaliberekre, sőt, még a Cartier-nek is ők szállítottak. Ugyanakkor a mechanikus szerkezetektől sem fordultak el, a 80-as évek slágerdarabja pont egy automata kronográfuk volt.
Ami egyszer bevált
Pontosan ez a kronográfuk született újjá idén, és ezzel talán az első olyan nevesebb svájci óramárka, amely beharangozza az 1980-as évek visszatértét. Csak halkan jegyezzük meg, hogy a bordó/piros színű számlapok elmúlt évekbeli újbóli térnyerése már előrejelezte ezt. Az akkori Ebel kronográf egyébként a 80-as évek egyik kedvelt sorozatában, a Miami Vice-ban is állandóan képernyőn volt, hiszen a főszereplő hordta. Más kérdés, hogy az akkori marketing lehetőségek messze nem tették ezt annyira kiaknázhatóvá.
Az is igaz, hogy az Ebel hosszú-hosszú éveket szenvedett, elsősorban az állandó tulajdonosváltásnak köszönhetően, ami ellehetetlenítette a hosszú távú tervezést. A mostani tulajdonos, a Movado-csoport is nehezen tud befektetni a márkába, hiszen portfóliója elsősorban divatmárkákból áll, amelyeken messze nincs akkor haszon. Ennek is köszönhető, hogy az új Ebel kronográfba „csak” egy Sellita SW-510-es kaliber került, míg a 80-as évekbeli darabban El Primerót találhatunk, vagy a Breguet 582-essel majdnem megegyezőt. Nem véletlenül emelkedett látványosan másodpiaci áruk ezeknek a daraboknak, és persze nem az Ebel lenne az első óramárka, amely egy másodpiaci trendet igyekszik kihasználni.
Van kockázat
Rizikós lépés ez, elvégre a kronográfok árai az utóbbi években a piaci átlag fölött emelkednek, így ők sem kérhetnek keveset. Ez a „kevés” jelenleg 3800 euró, ami mögött viszonylag alacsony marketingköltés van.
Kapunk ezért egy 44 milliméteres, ma már „macsósnak” mondható átmérőjű órát. Nyilván nem kell mondani, hogy ez a méretválasztás szembe megy az aktuális trendekkel. Ugyanakkor a csat mellé jár külön egy perforált bőrszíj is, a kettőt pedig szerszám nélkül, egyszerű cserélgethetjük. Aktuális kínálatuk javarészt pont a 80-as évekbeli sikermodell „utánérzéseiből” áll, így ha sikerült idő előtt eltalálniuk a korszak visszatértét, akkor szép fellendülés előtt állhatnak. Ellenkező esetben kérdés, a Movado kénytelen lesz új irányt keresni a márkának.
