Itthon talán nem cseng annyira ismerősen a márka neve, a Davosa Ternos Professional TT GMT külsejét azonban valószínűleg nagyon sokan felismerik.
Ne is kerülgessük a forró kását, mondjuk ki bátran: az óra szinte szakasztott mása a Rolex GMT Master II modelljének, azon belül is a Batmannek. A becenevet egyébként a fekete-kék lünttának köszönheti.
Amiért itthon kevésbé ismerik a márkát, az a viszonylag fiatal korának köszönhető. Idén lépett krisztusi korba. Ugyanakkor a mögötte álló családi vállalkozás egy évszázados múltra tekinthet vissza. Ha pedig nem a cég alapítását, hanem az óraipari tevékenység kezdetét vesszük figyelembe, akkor bőven a XIX. század közepén járunk. Utóbbi alatt persze ne valamilyen kiemelkedő órástevékenységet képzeljünk el. Ahogy nagyon sok, paraszti sorban lévő ember, úgy az alapító apja is a téli évszak alatt ezüsttokok, később pedig órák összeszerelésével egészíti ki keresetét. Ami az érdekes ebben, hogy egyik fiának sikerült vállalkozást is alapítania, és a nem éppen szépnek mondható XX. században fenntartania.
“Vallásháború”
Hogy miért érdekes ez? Azért, mert mindezt az óraiparon belüli meglehetősen szigorú svájci vallási elkülönülés ellenére is sikerült véghez vinnie. Az összeszerelésből keresetüket kiegészítő parasztok ugyanis zömében katolikusok voltak, míg a kereskedők, illetve városlakók a reformáció valamely felekezetének (jellemzően kálvinisták) követői, akik nem szívesen látták a városokban a más vallásúakat. Természetesen a XX. század elejére sokat javult a helyzet, de a hagyományok azért szeretnek fennmaradni.
A cég maradt a kaptafánál, és összeszerelést végzett. Idővel azonban saját szerkezeteket és idegen név alatt órákat is kezdett gyártani, főleg a nyugat-európai és észak-amerikai igényeket szolgálva ki. Nem véletlen tehát, hogy a mai napig ez a két legfontosabb piaca a Davosának is, amely nevet csak 1987-ben jegyeztettek be.
Nem teljesen szokatlan ez az út, és van rá példa alig pár száz kilométerrel északra is. A tokokat gyártó fekete-erdei Ickler is két saját márkát indított már el, igaz egy bő évtizeddel lemaradva.
A minőségen kívül kismértékben ez a polgári múlt is márka mellett szól, elvégre nyugaton a KKV-kat a társadalom meghatározó alappillérének tekintik. Szintén ez lehet a nyomós érv amellett, hogy ha már valaki egy ún. hommage-darabot szeretne magának, akkor a Davosát válassza. Nyilván vannak olcsóbbak, de egyáltalán nem biztos, hogy a cég még évekkel később is létezni fog, így nem lesz majd kihez fordulni, ha bármi gond lenne. Arról nem is beszélve, hogy az ilyen cégeknek a hitelességük sem fontos, hiszen rövid idő alatt nevet szerezni nem lehet. Legfeljebb rosszat, de ilyenkor egy új céget lehet alapítani, és újra fehér a mellény.
A név kötelez
A Davosa tehát nem engedheti meg magának, hogy gagyi, vagy olcsó megoldásokat válasszon. Már csak azért sem, mert a fő piacai ezt nem fogadnák el, hiába lenne akár lényegesen olcsóbb is az órájuk. Ilyen megoldást lehetne például a lünettán alkalmazni. Mint tudjuk, a mintául szolgáló koronás órán kerámia a betét. Azt is, hogy az nem két darab, hanem egyetlen egy. A Davosa minden további nélkül készíthette volna eloxált alumíniumból a betétet, esetleg valamilyen festési eljárással alakíthatta volna ki a két színt. Utóbbi nem lenne olyan nagy „szégyen” hiszen a Rolex is csak 2007 óta használ kerámiát (két színűt a GMT Master II-n pedig 2013 óta), addig „pingált”. Mégis kerámia a lünetta betétje itt, és bizony pengeéles a kettő közötti határ. (A Rolexnek a legelején ezzel például azért voltak gondjai.)
A tok esetében azért már találunk némi eltérést. A leglátványosabb az átmérő. A mintául szolgáló darabtól eltérően nem 40, hanem 42 milliméteres, ami ismét csak a márka főbb piacain jelentkező igények kiszolgálásához igazodik. Mindezt kicsit rasszistábban megfogalmazva: nem az ázsiaiak csuklóátmérőjéhez igazodnak. Részben ez lehet a magyarázat a meglehetősen nagy koronára is. Nyilván a GMT komplikációnál sem utolsó szempont, ha a korona könnyen kezelhető. Ha valóban használjuk a komplikációt, akkor bizony a koronát is sokszor fogjuk ujjainkkal tekergetni. Szintén nem filigrán ujjakhoz szabták a lünettát, amit bizony meg kell ragadni, hogy forgathassuk. Az óráról tehát nem csupán a kinézete sugározza búvárórás, és ezáltal eszköz jellegű időmérő mivoltát, hanem érzetre is az, növelve ezzel az óra hitelességét. Ha nem értenének miről is van szó: képzeljünk el kigyúrt, magas férfit, aki szoprán hangon szólal meg. Valahogy nem azt kapjuk, mint amit a külsőtől várnánk. Ennél a modellnél ezt aligha tapasztalhatjuk meg.
ETA nem Sellita
Bár egykor gyártottak saját szerkezetet is, jelenleg az ETA a beszállító. Ez sokaknál nyomós érv lehet az óra mellett. Bár a svájci versenyhatóság már feloldotta az ETA-ra vonatkozó korlátozásokat, azért még el fog telni néhány év, mire újra nagyobb arányban jelennek majd meg Swatch-csoporton kívüli márkáknál is ETA szerkezetek. Manapság egyben jelzés értékűnek is tekinthetjük, hogy ki az, aki ETA-t kap, és ki nem. Arról nem is beszélve, hogy a jelenlegi modellt három éve mutatták be, és az ETA, illetve a Davosa kitartott egymás mellett.
A két igáslónak tekinthető ETA kaliber közül a finomabb, a 2892-es GMT-s változata, a 2893-as találjuk a tokban, bár DAV 3032-es néven emlegetik. Hogy pontosan melyik (minőségi) kivitelű változatot, azt a tok megbontása nélkül nem tudtuk megállapítani, hiszen a hátlap tömör. Ugyanakkor csupán a szerkezet járáspontosságából kiindulva erős a gyanú, hogy Top kivitelű (második legmagasabb, a kronométer változat utáni) került bele. Ez egyébként illene is a márka magával szemben támasztott követelményeihez.
Az ismert szerkezet négy központi mutatót mozgat a számlapon, amelyek megjelenésükben értelemszerűen megegyeznek hivatkozási alapul szolgáló modellel. Sötétben is mindegyik leolvasható, hiszen mindegyik kapott a lumineszcens festékből. Talán szükség sem lenne rájuk, hiszen a méretes szerelt indexek önmagukban egész jól megvilágítják a számlapot. Utóbbi természetesen majdnem hű mása az eredetinek. Az eltérések a feliratokból állnak, amelyek persze egyből közlik is, hogy egy hommage-darabbal van dolgunk. A feliratok folthatása távolról szemlélve azonban egészen közel van az eredetihez.
Csat, ár
Látványosabban azonban az eltérés a fémcsatnál. A lünetta enyhe kinyúlása természetesen eltakarja a rést a tok és a csat rögzítő szeme között, (amire a mozgás miatt szükség is van), itt tehát még adott a hasonlóság. Ugyanakkor a csat fokozatosan, a fülektől a zárig szűkül le, nem pedig szinte egyből a fülektől. Nyilván ez is csupán egy olyan különbség, amely gyakorlott szemnek tűnik csak föl.
Hogy rákanyarodjunk a sokakat izgató kérdésre is. A jó hír, hogy nyolcad annyit kérnek érte, mint a koronás Batmanért, a még jobb, hogy ezt ténylegesen meg is lehet venni, és nem csak katalógusban nézegetni. Számokban kifejezve ez 428000 forintot jelent. A látszat ellenére ez bizony egyáltalán nem vészes ár. Nyilván azért erősebben fogott a ceruza, hiszen mégiscsak egy Batman ez.
