Kicsi, független márkák is tudnak érdekeset alkotni, amire jó példa az Auguste Reymond Origin Lunar modell.
Persze azért azt is hozzá kell tenni, hogy csupán negyedikre, de legjobb esetben is harmadikra sikerült nekik. Az Origin kollekcióval ugyanis a retró trend meglovagolásán kívül saját múltjukra is igyekeztek felhívni a figyelmet. Ez utóbbi valószínűleg sokaknak újdonsággal fog szolgálni.
A márka ugyanis 1926-tól egészen a kvarcválságig tulajdonosa volt az Unitasnak. Ennek tükrében már érthető, hogy miért került mindegyik Origin modellbe a manapság jól ismert és kedvelt ETA-Unitas 6497/6498 kaliber. Egyben a meglehetősen méretes tokátmérőre (44 mm) is magyarázatot kapunk, hiszen ez a kaliber eredetileg zsebórákhoz készült. Valószínűleg szintén ezzel magyarázható, hogy az első két próbálkozás meglehetősen sterilnek tekinthető. Persze ha valaki az ú.n. „Beobachtungsuhr” stílusban készít időmérőt, akkor azért csodát ne várjunk.
A harmadik Origin-modell már csontvázasított szerkezetet kapott, amely valóban izgalmasabb az első kettőnél, de aligha eredeti. Főleg, hogy a csontvázasítás „gyári”, azaz nem a márka saját értelmezését láthatjuk viszont. Ezzel szemben a legújabb Origin-darab már kifejezetten ötletesnek tekinthető.
Negyedikre összejött
Természetesen maradt az Unitas szerkezet, amelyet a modell neve – Origin Lunar – ellenére sem láttak el holdfázissal. Sőt, még a számlapról is teljes mértékben le kell mondanunk. Helyette a szerkezet csapágylemeze látja el ezt a feladatot, amelyen egy holdbéli táj textúrája köszön vissza. Megjelenése leginkább meteorit számlapokhoz áll közel, de annál természetesen lényegesen sötétebb, és hiányoznak a jellegzetes csíkok is.
Mégsem ez, hanem sokkal inkább a lünetta ragadja majd meg tekintetünket – elsősorban sötétben. Bár világosban is látványos a szénszálból megformált betét, igazi varázsát akkor mutatja meg, amikor sötétben zölden fénylik.
Hasonlóan látványos a tok megjelenése is. A füleket áttörték, a tok oldala pedig mély bevágást kapott. Ezekkel a formatervezési elemekkel alaposan megnehezítették a dolgukat, hiszen kétszer-háromszor több felületet kell így díszíteni – polírozni vagy szálcsiszolni.
A toknak és a többi látványos megoldásoknak köszönhető, hogy ez a modell az Auguste Reymond kínálatának messze legdrágábbikja. A 5270 dolláros árával lényegesen magasabb, mint a márka óráinak átlagára, ami inkább az 1000 dollár közelében mozog. Az is igaz azonban, hogy az itt alkalmazott formatervezési elemeket egyáltalán nem találjuk belépőmárkáknál, de még a középkategória versenyzőinél is ritka, mint a fehér holló.
