A márka kettős évfordulójáról emlékezik meg a Christophe Claret Angelico, és természetesen hozza azt, amit korunk jelentős órásától elvárunk.
Pedig Christophe Claret nem akart óramárkát alapítani. Ő harminc évvel ezelőtt pusztán egy órásműhelyt nyitott, ahol felkészültségének köszönhetően egyhamar jól ismert, nagy márkák csúcsmodelljeinek szerkezeteit készítette, hogy végül az ütőszerkezetek legyenek azok a komplikációk, ahol igazán megcsillogtathatta tehetségét. A 2008-as hitelválság azonban őt is hátrányosan érintette, és az előremenekülést választotta. Így született meg 2009-ben a nevét viselő márka.
A Christophe Claret Angelico erről a dupla jubileumról emlékezik meg, egyből három komplikációval. Ezek mindegyike az órakészítés tradicionális célját, a minél pontosabb időmérést szolgálják, miközben az óra megjelenését aligha nevezhetjük hagyományosnak. A három komplikáció közül a legismertebb a tourbillon, amely a gravitációnak a billegőre gyakorolt hatását hivatott kiegyenlíteni. Ugyanakkor a szokásos egy perc helyett hat perc alatt tesz meg egy fordulatot. Hiába épült ugyanis titánból és alumíniumból az egész, jelentős mérete miatt rengeteg energiát igényel.
Nem véletlenül kapott két rugóházat a szerkezet, amely így összesen 72 órányi járástartalékot tud biztosítani. A rugó persze lefutása alatt egyre csökkenő nyomatékkal hat a kerékműre, az pedig a szabályzásra, jelen esetben a tourbillonra. Ez értelemszerűen a pontosságra is kihatással van. Régi, még Galileo Galilei által föltalált megoldással, csigás áttétel ellensúlyozta ezt. Ugyanakkor a csiga és a rugóház között nem a hagyományosan használt apró szemekből álló lánc feszül, hanem egy high-tech szál. A nanoszálas anyagból álló szál mindössze 0,18 milliméter átmérőjű, ami nagyjából két-három hajszálnak felel meg, ugyanakkor 10 kilogrammos tömeget is elbír. Az újításon kívül persze további igen hasznos tulajdonsága, hogy a lánchoz képest sokkal kisebb a súrlódása. Ez volna a Christophe Claret Angelico második különlegessége, amellyel lényegesen ritkábban találkozni karórákban, mint a tourbillonnal.
Ugyanakkor a kronométer gátszerkezethez képest még ez is tömegcikknek számít. Tegyük hozzá, nem véletlenül. A kronométer gátszerkezet, ahogy azt neve is jelzi, hajókronométerekben jutott szerephez. Ezek az rendkívül pontos órák egyebek mellett többtengelyes felfüggesztésüknek köszönhetően tudtak rendkívül megbízhatóak lenni. Hiába imbolygott a hajó, a felfüggesztés miatt az óra mindig merőlegesen helyzetben maradt a tömegvonzáshoz irányához képest, és persze óvtak mindenfajta rázkódástól is. Erre szükség is volt, mivel a kronométer gátszerkezet az ütésállóság fogalmát nem ismerte, nem véletlenül nem építették be nem hogy karórákba, de még zsebórákba se. Christophe Claret persze nem foglalkozott ezzel, és már a Maestoso modelljeiben megmutatta, hogy lehet karórába is kronométer gátszerkezetet építeni.
Alapelveiben tehát egy túlontúl is hagyományos órát kapunk, ugyanakkor ezek az elvek finoman szólva sem klasszikus módon öltenek testet a 45,5 milliméteres tokban. A rugóház és a csiga, valamint a tourbillon mind kiemelkednek a szerkezet síkjából , mutatókat nem is találunk. Az órákat, beleértve egy második időzónáét is egy-egy, öt és hét óránál lévő ablakban olvashatjuk le, míg a percmutató a szerkezet pereméből kilógó rubin (vagy kék zafír a titán kivitel esetében) .
A Christophe Claret Angelico természetesen limitált, mindössze 10-10 példány készül az arany és titán modellből. Ha esetleg valakinek lenne röpke 60-70 milliója (avagy 218000 frank a titánra, illetve 238000 frank az aranyra) ne sokat gondolkozzon. Ezek az órák ugyanis befektetésnek sem utolsók.