A Sinn EZM 12 ugyan már három éves, ideje azonban egyértelműen most, a járvány idején jött el. Legalábbis itt Európában.
A hidegháború éveit alatt az Egyesült Államok hadseregében bevett mondás volt, hogy az oroszoknak mindenre van tervük. Még WC-re sem mennek el úgy, hogy ne lenne tervük. Valahogy így van ezzel a Sinn is karórák és feladatkörök viszonylatában. Persze ezen ne is csodálkozzunk! A német márkát pont azért kedvelik sokan, mert célszerszámként tekint a karórára.
Az EZM sorozatba tartozó órák sem ma kezdték pályafutásukat, lassan már negyed évszázada a márka elengedhetetlen része. Az EZM rövidítés is találóan illeszkedik a márka feladatorientált filozófiájához: feloldása Einsatzzeitmesser (ejnzácc-cejtmesszer), amit kiolvasva remélhetőleg mindenki vigyázzba vágta magát. Jelentése pedig nagyjából bevetési időmérőt jelent.
Az EZM 12-t a légimentőknek, mi több a németországi egységekkel együtt tervezték, ezért az órán megjelenő funkciók elsősorban az ő igényeiket igyekeznek kielégíteni. Az megint más kérdés, hogy a helyszínen a beteg egészségéért, esetleg életéért küzdve az órát viselő hivatásosnak van-e ideje foglalkoznia az karórájával. Valószínűleg nincs, de mint tudjuk a karórák nem is erről szólnak.
Légimentőknek
Mégis igyekeztek megfelelni az elvárásoknak. A tok például ezért lett retrós alakú, nem pedig kizárólag azért, mert a retró épp felkapott. Ha jól megnézzük, a 44 milliméteres tokon gyakorlatilag nincsenek éles szögek, minden kerekded. Hiába méretes a lünetta is, lekerekített élei és szögi miatt inkább bárgyú benyomást kelt. Nagy előnye viszont ezeknek a formáknak, hogy még véletlenül sem szakítja fel a műanyag kesztyűt. A tok anyaga ugyan rozsdamentes acél, de annak felületét a márka saját, Tegiment nevű eljárásával vonta be, ahogy amit a lünetta esetében még DLC-vel (gyémántszerű szén bevonat) is „megfejeltek”. Felületi karcolások miatt különösebben tehát nem kell majd aggódni.
Funkcionális
Ha már időmérő, lássuk, mit is mérhetünk! A központi mutatókhoz három skála is jár. Kívül befele haladva a lünettán egy visszaszámlálásra alkalmas percskálát, az üveg alatt, önálló, két óránál elhelyezett koronával állítható percskálát, és a számlap központjához legközelebb, félkörívben egy pulsométert. Utóbbi a pulzus megállapítására szolgál. Ehhez általában kronográfot szoktak használni, hogy bármikor indítható legyen a mérés. Az EZM 12-be azonban egy 2836-os jutott, azaz egy hárommutatós „igáslószerkezet”.
Hogy ne kelljen túl sokat várni a mérés megkezdésének lehetőségére, azaz, hogy a másodpercmutató nullára érjen, másodpercmutatót négyágúra tervezték. Mivel a négy ág közül mindegyik azonos, így állításnál aligha fogjuk tudni megmondani, hogy az adott perc melyik negyedében is járunk. Cserébe azonban a pulzusmérés megkezdésére jó esetben csak néhány másodpercet kell várni, és ami még fontosabb, nem kell kéz a kronográf kezeléséhez. Maga a mérés rendkívül egyszerű: megvárjuk míg a másodpercmutató valamelyik ága nullára ér, 15 szívverést számolunk le, majd leolvassuk az ekkor a másodpercmutató által kijelzett értéket a skálán.
Persze nem a Sinn lenne, ha figyeltek volna oda a környezetre is, ahol az óra megfordul. Ez egyrészt a pilótafülke, illetve a helikopter belseje, illetve az egészségügy nagy általánosságban. Előbbi esetében a mágneses terek (műszerek, rádiók, hajtómű) jelenthetnek problémát, így az óra 1000 Gaussig ellenálló ezekkel szemben. Hogy ne legyen átcsengés egy bizonyos „koronás” márka modelljével, ezért a Sinn amper per méterben adja meg az értéket, ami kerekítve 80000 A/m.
Utóbbinál pedig a könnyű és gyors fertőtlenítés lehetősége fontos. Ennek jegyében a kaucsukszíjakat szerszám nélkül is le lehet szerelni, és a lünetát is könnyű lepattintani. Illúzióink azért persze ne legyenek. Nem kizárt, hogy a Sinn hazájában egy orvos megengedhet magának egy ilyen időmérőt, de hogy itthon a mentőhelikopter személyzetének tagja képes és/vagy hajlandó letenni 3320 eurót egy ilyen óráért, arra azért nem vennénk mérget.
