A (valóban) katonai felhasználásra szánt (angolul: MILITARY ISSUED) karórák igazi elit klub tagjai, hiszen a hadseregek különböző (nem ritkán elit) alakulatainak megrendelésére készültek, illetve általuk rendszeresített, megbízható időmérők. Kezdjük a katonai órák történetét az ETERNA SUPER KONTIKI bemutatásával.
ELŐSZÓ
A Casio G-Shock különféle változatainak a fent írt területen látható (és érthető), szinte egyeduralkodása előtt, nagyon sok különféle katonai alakulatnál rendszeresített, főként mechanikus karóra volt a világon, amelyek értéke mára már az egekbe szökött.
Tudunk több tíz, sőt olykor sok százezer eurós vagy dolláros aukciós vagy kereskedelmi vételárú, bizonyíthatóan katonai múltú, csodás állapotú, elképesztően ritka karórákról is, melyek között három család kiemelkedő: a repülős (flieger), a gyalogsági (field) és a tengerészethez köthető búvár órák (diver).
Ebben a cikksorozatban számításba veszünk néhány ismert és kevésbé ismert katonai karóra típust, és azok rövid történelmét, hogy megérthessük, miért is adnak gyűjtők olykor forintban átszámítva tízmilliókat is egy-egy jól dokumentált, eredeti állapotú példányért.
ETERNA SUPER KONTIKI
Kezdjük egy rendkívül érdekes modellcsaláddal, az Eterna Super KonTiki-vel! Sajnos, ami mostanában a grenchen-i Eterna háza táján történik (mióta a Porsche Design 2012-ben eladta a céget, s azóta sikerült eltáncolni a távol-keleti befektetőknek a csődeljárásig), az egyszerűen méltatlan a márka csodálatos, több mint 160 éves múltjához. A rendkívüli szakmai tudásához, valamint a könnyen felismerhető egyedi stílusához és a mára legendává vált, főként elképesztően strapabíró és könnyen szervizelhető igásló szerkezeteihez, amelyek leszármazottai a mai napig a közép és belépő luxuskategória alapját képezik.
A felszín kopott fénye alatt azonban ott pislákol a fényes múlt, amelynek a legmeghatározóbb fogalma 1948 óta a KonTiki, és amelynek neve egybe forrt a márka utolsó, majdnem három emberöltőnyi hét évtizedével.
Névadó
A KonTiki eredetileg egy inka napisten régies elnevezése, melyet Thor Heyerdahl hasonló nevű balsafa tutaja tett 1947-ben világszerte ismertté. A norvég néprajzkutató és öt társának expedíciója a 20. század egyik legnagyobb emberi teljesítménye. Bebizonyította, hogy Óceánia szigetei Dél-Amerika felől is benépesülhettek – bár ezt utóbb a tudomány végül megcáfolta. Ettől függetlenül a kezdetleges módszerekkel végrehajtott utazás hatalmas siker volt.
A KonTiki modellek számunkra érdekes, katonai fejezete csak később, 1960-ban, a huszadik század történelmi csúcspontján kezdődik. Gondoljunk bele, alig másfél évtizede ért véget a II. Világháború. Az egykori gyarmatbirodalmak részeinek függetlenségi törekvései forrongó gócpontokká és konfliktus-zónákká alakították a bolygó nagy részét.
Már javában zajlik a hideg háború első fejezete. Castro már besétált Havannába, ebben az évben lövik le a Szovjetunió felett az amerikai U2-est, a vietnámi háború már lényegében elkezdődött, az egykori gyarmatok elszakadási törekvései sikerre vezetnek. Független állammá válik Ciprus, a mai Benin, Togo, valamint Kongó, Mauritánia és Nigéria is.
Belépünk tehát egy rendkívül izgalmas és mozgalmas történelmi korba, ahol a hadseregek soha nem látott fejlődésen mennek keresztül, ám ahol még mindig a legjobb európai óragyártók, megbízható mechanikus karóráira támaszkodva zajlanak a hadi mozzanatok, mert időzíteni kell, időzíteni bizonyos esetekben élet-halál kérdése!
Kezdetek
A ténylegesen vízalatti felhasználásra specializált Eterna Super Kontikik első generációja 1960 és 1962 között futott. Jellemzői alapján ma nem éppen gondolnánk egy ISO 6425 búváróra archetípusának, pedig olyan nagy úttörők szoros nyomában jár, mint a Fifty Fathoms, a Submariner, vagy a Seamaster.
A 130 IPT/A modelleken még nem használtak csavaros koronát, de már megjelent rajtuk a búvár lünetta, amely az azóta megszokott „elapse time” vagyis az eltelt idő mérésére használt skálával szereltek mellett, az úgynevezett „La Plongeé” típusú „immersion time”, vagyis lényegében visszaszámláló skálázású lünettával is készült.
Ennek érdekessége, hogy a búvár a lünettát nem a merülés kezdetén igazítja a percmutatóhoz, hanem a kívánt mélység elérésekor, innentől pedig azt kell figyelnie, hogy a skálán az általa merült mélységet jelző számhoz (piactól függően méter, vagy láb) mikor éri el a percmutató, így az tulajdonképpen azt jelzi neki, hogy meddig maradhat adott mélységen dekompresszió szükségessége nélkül.
A „La Plongeé” elnevezést egyébként a híres francia búvárszakkönyvről kapta, melyben elsőként szerepelt az ilyen lünetták szükségességének felvetése. A könyvhöz természetesen – mint minden merüléssel kapcsolatos dologhoz ebben az időszakban – magának a nagy Jacques–Yves Cousteau-nak is volt némi köze. Nem volt tehát ördögtől való az ilyesfajta lünetta, amelyet az Eterna a mai napig alkalmaz a Kontiki Diver 44 modelljein. Bár ma ez már inkább csak tisztelgés, mint hasznos részlet, hiszen a hagyományos lünetta kiosztása sokkal több célra alkalmazható a hétköznapi életben.
Az első generációt már a híres – az Eterna logójában is visszaköszönő -, öt golyóscsapágyas felhúzórotorral szerelt automata 1414UD (hárommutatós) és 1424UD (1414UD+dátum kijelzés) szerkezetek hajtották. A 36,5 mm átmérőjű tokozás a korban nem számított kompakt méretnek. A koronavédő nélküli tokhoz fekete és fehér számlapot lehetett rendelni. A hagyományos nyílhegy mutatók kiválóan harmonizálnak az Eterna védjegyének számító háromszög alakú 3-6-9-12 óránál elhelyezett radiolumineszkáló háromszög indexeivel, bennük a kis számokkal.
