Az ördög a részletekben rejlik; E tesztelésre megkaparintott, mesekék számlapos Grand Seiko, majd minden porcikájára igaz. Lássuk is, hogy mit láttunk, illetve mit nem látunk, hacsak nem sikerül valóban kézbe venni e 2020. évi újdonságot, következzék egy GRAND SEIKO Hi-Beat 60th Anniversary Limited Edition SBGH281G teszt.
Ezt látni kell!
Ezúttal valóban arra buzdítunk mindenkit, hogy vegye a fáradtságot és – ha meg tudja oldani – fáradjon be a budapesti Seiko / Grand Seiko márkaboltba, ahol – ha minden igaz – még meg lehet fogdosni a képeken látható újdonságot.
Higgyük el, érdemes. Élőben ugyanis sokkal tisztább, sokkal letaglózóbb élményt nyújt a számlap, a mutatók, az indexek, a tok és főleg a tokfülek kidolgozottságának már-már betegesen végletes kifinomultsága.
Ezt élőben is látni kell!
De mit is?
Akinek nem sikerül testközelből megtapasztalnia, annak remélhetőleg jól összefoglaljuk az élményt, amit reményeink szerint az itt közölt fényképek is segítenek érzékeltetni.
1960 – 2020
Ahogy arról írtunk már, idén 60. évfordulóját üli a Grand Seiko (60th Anniversary), legalább is a modellcsalád, hiszen a márka ettől azért jóval fiatalabb, ami az önálló életútját illeti.
A Seiko (Grand Seiko) méltón emlékezve e két emberöltőnyi történelemre, idén több, korlátozott példányszámban gyártott modellel is jelentkezett.
Közös jellemzőik a kék (Grand Seiko kék) számlap, valamilyen vörös ízzel fűszerezve, na és persze a japán megszállottság jegyében tökéletesre csiszolt kidolgozottság, ami bármely középkori szamuráj becsületére válna.
SBGH281G
A tesztlaborunk asztalára került modell neve GRAND SEIKO Hi-Beat 60th Anniversary Limited Edition SBGH281G, bár valójában és hivatalosan a Grand Seiko leginkább csak ez utóbbi szám és betűkóddal, avagy a modell referenciaszámával hivatkozik a termékre.
Kék
A száraz, technikai adatok sorolása helyett vessük is bele magunkat a fent már emlegetett élménybe, hiszen a lényeg végül is mégis csak az, hogy mivel és miként kényezteti viselőjét az adott karóra.
Kényeztetésből itt nem lesz hiány!
Ami legelőször feltűnik és bizony részrehajlás nélkül állíthatjuk, elragadja az ember figyelmét, az a kék számlap varázsa.
Nevezhetjük színváltós, színjátszós vagy épp színátmenetes hatásúnak, a lényeg a látvány és az árnyalatok „mélységében” rejlik. Döbbenet, de – különösen jó fényviszonyok mellett – a számlap úgy hat a szemlélőre, mintha valóban a több száz, akár ezer méteres mélységű, nyílt óceán mélyére tekintene. Az összkép végig amolyan homályban marad, azaz szinte sosem lesz túl intenzív és túl élénk, túl világos, mint a legtöbb kék színűre hangolt arcú karóra esetén. Végig megőrzi ezt a sejtelmes, mélységet imitáló, s közben a mélybe csábító kisugárzását, miközben a színek árnyalatai az egyértelműen kék és a fekete között váltakoznak, attól függően, a számlap melyik részére pillantunk éppen, illetve mozgatjuk-e azt, megtörve vele az épp beeső fotonnyalábokat.
Ún. sunburst, azaz színátmenetes vagy sugárcsiszolt számlapot sokat láttunk már. Nagymestere e témának a legendás vetélytárs, a „koronás svájci”, ám amíg esetében, ha túl intenzív fény – jellemzően verőfényes nyári napsütés – éri az efféle számlapot (legyen az akár kék, zöld vagy barna), némileg az összkép úgymond töredezett lesz. Ehhez képest a most tesztelt GRAND SEIKO Hi-Beat kékje valamennyi, illetve bármilyen fényviszonyok mellett is egységes, töretlen, végtelenül sima és lágyan hullámzó marad, akár a tengerek feneketlen mélye.
Parádé
Jobb kifejezés erre nincs! Mégis a Grand Seiko ezt is képes fokozni, egy olyan apró finomsággal, mely csak hosszas nézegetés után tűnik fel.
Fényben mozgatva az órát, a számlapon szinte mindig végigfut egy világosabb átló. Mintha Mózes épp ott választaná ketté a Vörös-tengert, s ami e bibliai csodatétellel határos tett, hogy ez a fényes ív mindig, de szó szerint mindig úgy fút keresztül a számlap egész felszínén, hogy az mindig metszi az aranyszínű „GS” logót, a számlap felső felében, a Grand Seiko felirat felett.
Döbbenet és egyben igazi remek!
A mélység efféle tökéletes hatásának keltését, illetve valószínűleg a fent leírt, mesterien irányított fénysugár kordában tartását is rengeteg réteg festék felvitelével oldotta meg a gyártó, ami – ha már bibliai hasonlattal éltünk – minimum megér egy misét.
Mutatók, indexek
Miután kiélveztük a számlap nyújtotta kékség végtelen élményét, észrevesszük – az egyébként a Grand Seiko karórák esetében már jól ismert – penge éles mutatók és rakott indexek alakulatát.
Tökéletes kidolgozottsággal, nem mellesleg Zaratsu polírozással törik és szórják a szélrózsa minden irányába a fényt, hogy úgy csillogjon az óra viselője csuklóján, mint valami ezüstből öntött, karácsonyi csillagszóró.
Az első pillantásra talán unalmasnak tűnő időmérő a fény és jó értelemben vett szín játék okán korántsem fáradt, s ha mindez kevés lenne, a hangulatot tovább pezsdíti a vörösre festett másodpercmutató, a hasonlóra színezett, kétsoros alsó felirat, illetve az aranyszínű, rakott GS logó.
Folyó
S ha már másodpercmutató, tesztalanyunk esetén ugyan nem kapunk Spring Drive űrtechnikát, ellenben – s sokak szemében talán jóval többre is értékelt – felsőkategóriás automata mechanika rejtőzik a 40 milliméteres átmérőre szabott, rozsdamentes acéltokban. A 9S85 kódra keresztelt kaliber ráadásul a szokványosnál magasabb, 36.000 féllengésszámon „ketyeg”. Ennek hála – bár nem annyira tökéletes egyenletességgel, mint a hibrid társa – mégis mondhatjuk, hogy siklik, ha tetszik, folyik körbe és körbe, a szakadatlan számlapi indexek fölött.
Hogy mindez valóban szakadatlan legyen, ahhoz a rendelkezésre álló 55 órányi járástartalék is hozzájárul, amely érték manapság nem rossz, bár lehetne több is. Pontossága ellenben aligha hagy kívánni valót maga után.
Az órához csomagolt és igényesen bőrbe kötött bizonyítvány szerint 1,8 vagy kevesebb másodperc az eltérése naponta, melyhez 17 napon át gyötörték a Grand Seiko gyárban, ezt a konkrét modellt. Négy, egymástól igen eltérő hőmérsékleten és 6 különböző pozícióban.
Kétségtelen, hogy efféle tételes teszteredmény összefoglalót, különösen bőrcsomagolásban, más gyártótól aligha kapunk, s ami még ennél is jobb hír, hogy az élőszereplős tesztünk során még a bizonyítványban ígért értéknél is kedvezőbbet mértünk.
Teszt
Több hetes tesztfolyamat során, az eltérés 1 másodperc körül alakult, naponta, interneten elérhető, atomórához szinkronizálva.
Igaz – lévén nyári időszakban mértünk – mínusz fokos hideget, de még ahhoz közelit sem tudtunk a karórával közölni, hűtőbe tenni pedig azért mégsem mertük, bár bizonyára azzal sem okoztunk volna neki túl nagy megrázkódtatást.
Gondoljunk csak arra a bizonyos megkínoztatott Seiko SKX-re.
A pozíciókat nem állítgattuk olyan tudatos gondossággal, mint amiről a gyártói tanúsítvány árulkodik, de nem is ez az efféle, valós körülmények közötti tesztelés célja. Helyette egyszerűen csak viseltük az órát, különböző élethelyzetekben, mint egy ember, és ennek megfelelően állapíthatjuk meg, hogy Spring Drive ide, Hi-Beat oda, ez a Grand Seiko szerkezet igen pontosan teszi a dolgát.
Dekoráció
A mechanika ráadásul látható is a hátlapi zafír üvegen keresztül. Bár a képbe kissé „bezavar” a 60. évfordulóval dicsekedő felirat és a jelentős méretű, kék oroszlán. Ki, illetve belátásainkat a – szerkezethez mérten – igen nagy felhúzósúly sem segíti, ami megint csak eltakarja a dolgos alkatrészek felét, bárhova is görgessük éppen. Játszani kell kicsit az órával, ha meg akarjuk figyelni valamennyi, felnyitás nélkül is látható részegységét.
A látvány egyébként megéri a törődést. A finomhangolás valamennyi, szemmel látható részen szépre sikerült, bár a díszítés terén nem esik túlzásokba.
Heavy Metal
A tok és a „szíj” anyaga egyaránt rozsdamentes acél. Az előbbi keresztmetszetén mért átmérő a modern Grand Seiko-k csarnokában kistestűnek számít. A magasság viszont továbbra is 13,5 mm, ami az egyetlen gyenge pont a tesztelt óra esetén.
Ugyan – szintén családon belül körbe nézve – egyáltalán nem a legtestesebbek közül való, ám a kecsesen kidolgozott, már-már vékony szíj, a hozzá igazított és kifinomult zár, valamint a tok és a tokforma mellé 2-3 milliméterrel vékonyabb tok dukálna. Ebben az esetben ugyanis, ez a Grand Seiko bizony versenyre kelhetne az acél sportmodellek világát hosszú ideje uraló legendák (Audemars Piguet, Patek Philippe, Vacheron Constantin), avagy a svájciak ún. szentháromságának tagjaival is.
Zaratsu
Ettől függetlenül az SBGH281G messze az egyik legkecsesebb, modern Grand Seiko, amihez valaha is szerencsénk volt. Ezt az érzést egyértelműen fokoz a tok, váltakozó síkú felületeinek és éleinek eszméletlenül tökéletes polírozása.
Részrehajlás nélkül kell elismerni, hogy a legdrágább luxustükrökkel vetekszik az a felületkezelés, ami az órát magunk felé fordítva visszatekint ránk, s ami leginkább az igen nagyra nőtt tokfülek esetén szúr szemet.
A tok és a tokfülek efféle kialakítása egyébként – a korábbi hasonlóan sportosan elegáns, vagy elegánsan sportos, azaz nem búvár modellek estén – a megszokottaktól eltérő, újszerűnek hat. Ellenben sokkal inkább a 6 évtizeddel ezelőtti dizájn visszhangjai.
Jubileumi kiadásról lévén szó, ez egyébként nemcsak hogy rendben van, de kifejezetten kívánatos is. Ráadásul egyáltalán nem hat idejét múlt, avitt, önös erőlködésnek, sokkal inkább modern külsőt kölcsönöz.
Titán nem volt?
Felmerülhet végül a kérdés, miért nem kapta meg ez, az 1500 db erejéig gyártott, különleges időmérő a Seiko – Grand Seiko féle ún. nagyintenzitású titán tokot és csatot, hiszen – mint tudható – az igen sok kedvező tulajdonsággal bír. Bár a kérdésnek lehet létjogosultsága, ugyanakkor valószínűleg a rozsdamentes acél használata okán is lehet, hogy a tesztelt modell az egyik legjobb áras Grand Seiko, ami az aktuális kínálatban elérhető, a maga 2,1 millió forintos listaárával.
A titán ugyan elvileg kényelmesebb (hiszen szinte súlytalan), a gyártó szerint hétszer kevésbé karcolható, mint az acél és fokozottan anti-allergén is, az SBGH281G azonban inkább azoknak szól, akik nem csak a kifinomult kidolgozást szeretik, de azt is, ha érzik – szó szerint – a súlyát, hogy valami igazán értékes luxusóra mutatja kezükön a mindent felfaló, soha meg nem álló időt.
