Időszerű volt a márka furcsa modelljének feltámasztása. A Bvlgari Aluminium több szempontból is jó húzásnak ígérkezik.
A márka évek óta elsősorban az Octo modelljeivel hallatott magáról. Ezek kétségkívül nagyon rafinált tokkal és sok esetben szerkezettel is készültek, de mennyiséget nem azokból adnak el. Legalábbis nem annyit, amennyi hozná az órarészleg egészére vetített számokat. Itt bizony a belépőkategóriában kell valamit nyújtani. Ehhez pedig annyira meg sem kellett erőltetni magunkat.
Nem tettek mást, mint újra elővették az 1998 és 2010 közötti alumínium modelljüket. Maga az anyag természetesen nem ismeretlen az óraiparban. A belépőkategóriában találkozni vele, elsősorban eloxált formában, általában a lünettán. Ott azonban mechanikai tulajdonságai miatt nem a legjobb helyen van, hiszen sokkal hamarabb összekarcolódik, mint az acél. Tudták ezt a Bvlgarinál is, ezért csupán a tokközép készült ebből az anyagból. A hátlap titán, a lünetta pedig kaucsuk. A látszat ellenére kifejezetten viselhető méretekkel rendelkezik az óra: átmérője 40 milliméter, magassága pedig kicsivel haladja meg a 10 millimétert.
Szokatlan anyagok
Amivel az egykori óra a 90-es évek legvégén feltűnést keltet, az természetesen az anyaga. A kaucsuk és főleg az alumínium teljesen ismeretlen volt abban a ligában, amelyben a Bvlgari játszott. Ne feledjük, az Hublot akkor még sehol nem volt, éppen csak pangott. Egyedül Spanyolországban volt valamennyire ismert az órabarátok köreiben. Hogy aztán 2010-ben eltűnt a kollekcióból talán épp az Hublot menetelésének volt köszönhető.
Az dizájnt illetően azért nagy meglepetésre ne számítsunk. Elvégre miért is kellene? Egyszer már kitalálták, más modelleken is működött, nem kell feltalálni a spanyolviaszt. Amúgy is úgy tűnik, hogy a márka szereti a fekete-fehért ha éppen az óraiparban kevésbé bevett anyaggal dolgozik. Lásd példának a magnézium tokos Diagono modelleket. Ez az erősen kontrasztos színvilág pedig meglepően jól működik. Még akkor is, ha a világos változatnál nem sikerült összehangolni a számlap és a dátumtárcsa színét. A számlap ugyanis nem fehér, hanem inkább elefántcsontszínű, esetleg nagyon világos szürke.
ETA szerkezet
Magyarázat persze van. Mivel ez egy belépőmodell, ezért érhető módon nem manufaktúra kaliber került a tokba. A B77-es kaliber ugyanis valójában az ETA 2892-A2-es szerkezete. Jó hír ez, ha szervizelni kell az órát. Csak mellesleg jegyezzük meg, hogy a koronavírus járványnak az óraiparra gyakorolt kevés pozitív mellékhatásaként a Bvlgari teljesen legálisan kapja meg az ETA-tól a kalibereket. A svájci versenyhivatal ugyanis felülbírálta augusztus elején saját döntését, és szabad kezet adott a Swatch-csoporthoz tartozó ETA-nak.
Az új Bvlgari Aluminium tehát önmagában nem igazi nagy durranás. Persze a kor színvonalának megfelelően részletes az alumínium megmunkálása és persze a kaucsuk sem összevethető a egy évtizeddel ezelőttivel. Még a szíj többrészes kialakítása sem eredeti ötlet, hiszen szintén láttuk már a márkánál. Ennek ellenére egy karakteres darab, kiszolgálja a luxus-sportórák iránti keresletet, nem egy unalmas retró-dizájnra alapoz, és 2950 eurós árával a márkához képest egészen baráti áron kínálják. Kapni szeptembertől lehet.
