Sok furcsa együttműködést láttunk az óraiparban. Éppen ezért már-már üdítőnek tűnik, amikor egy hitelessel akad dolgunk.

Az IWC és a repülés kapcsolatát aligha kell bárkinek is ecsetelni, aki akár csak egy kicsit is ismeri a schaffhauseni márka múltját. Több alkollekció a high-tech-től (Top Gun) egészen a klasszikus repülős órákig (Große Fliegeruhr) gondoskodik a változatos felhozatalról. A kettő között találjuk a hölgyek körében is népszerűvé vált, a Mark XI-en alapuló utódmodelleket és az eleganciát megtestesítő Spitfire alkollekciót.

A második világháborús brit vadászgép bő hetven év után is nagy népszerűségnek örvend. Oly annyira igaz ez, hogy szakavatott repüléséhez Nagy-Britanniában akadémiát alapítottak, amelynek PR fogása egy világot megkerülő út. Az IWC természetesen nem engedhette meg magának, hogy más csapjon le erre a lehetőségre. Egyrészt adott a Spitfire nevű alkollekció, másrészt a második világháború után a brit légierő (is) őket választotta.

A világot nyugati irányba megkerülő repülés augusztus elején indult, és jelenleg az USA nyugati partvidékén járnak. A kihívást persze nem csak az jelenti, hogy egy 1943-ban gyártott repülőt kell biztonságosan üzemképes állapotban tartani. A gép korszerű fedélzeti berendezések híján csak jó látási viszonyok között repülhet, ennek megfelelően kellet megtervezni az útvonalat is. Nyilván a tervezés során a PR-szempontok sem voltak elhanyagolhatóak. Így kereken száz fel- és (remélhetőleg) leszállást kellet betervezni. A színe miatt Silver Spitfire nevet viselő vadászt természetesen egy szállítógép is kíséri, elvégre minden repült órára jóval több órányi karbantartás jut.

Az IWC sem volt rest, alapjaiban újította meg idén a Spitfire alkollekciót, amelyről itt is lesz szó, de aktuális kiadványukban is lehet olvasni róla.