Az Omega Speedmaster Dark Side of the Moon kollekció megjelenése 2013-ban mérföldkőnek számított a Speedmaster történetében, tulajdonképpen napjainkban is kiemelkedő jelentőségű.
Bár a Moonwatch már akkor is az óraipar egyik legismertebb modellje volt, a teljes egészében fekete kerámiából készült változat új fejezeteket nyitott. Modernebb lett az anyaghasználat, sportosabb a karakter és ezáltal érezhetően markánsabb megjelenést kapott az – bármennyire is elcsépelt a jelző, de joggal annak nevezhető – ikonikus kronográf.
Bő egy évtizeddel később az Omega ismét alaposan átdolgozta a DSOTM (Dark Side of the Moon) családot. A 2026-os generáció immár Master Chronometer minősítésű szerkezetekkel, új tokkialakítással, finomabb részletekkel és négy különböző karakterű modellel jelenik meg. A változtatások első pillantásra visszafogottnak tűnnek, valójában azonban a kollekció történetének legátfogóbb technikai frissítését jelentik.
Versenypályától a Holdig
Bár ma a Speedmaster neve szinte automatikusan a Hold-programot idézi fel, a modell eredetileg egészen más célra készült. Az 1957-ben bemutatott kronográfot elsősorban autóversenyzőknek és motorsport-rajongóknak fejlesztették, innen ered a külső tachiméter skála is.
A NASA-val kialakított együttműködés azonban alapjaiban változtatta meg az óra történetét. Az Apollo-program során a Speedmaster lett az első, majd hosszú időn keresztül az egyetlen hivatalosan minősített űrhajós kronográf. Kevés olyan karóra létezik, amelynek története ennyire részletesen dokumentált, és amelynek örökségét a gyártó ennyire következetesen ápolná.
Ez a kivételes múlt ugyanakkor komoly kihívást is jelent a tervezők számára. Egy ilyen ikonikus modellt nem lehet radikálisan átalakítani, ezért minden új generáció esetében rendkívül szűk mozgástér áll rendelkezésre.
Mit jelent valójában a „Dark Side of the Moon”?
A kollekció neve hosszú ideje félreértések forrása. A Holdnak valójában nincs állandóan sötét oldala. Mivel kötött tengelyforgást végez, mindig ugyanazt az oldalát fordítja a Föld felé, így a túlsó oldalát egyszerűen nem látjuk bolygónkról. Ugyanúgy váltakozik rajta a nappal és az éjszaka, mint a Földön, csak egy-egy nappal vagy éjszaka közel két hétig tart.
Ember először az Apollo 8 legénysége láthatta ezt a területet 1968-ban, de a Hold túlsó oldalán mind a mai napig ember nem járt. A Hold sötét oldala tehát sokkal inkább szimbolikus fogalom: az ismeretlen, a felfedezés és az ember számára elérhetetlen világ metaforája. Ezt az érzetet kívánta az Omega is átültetni a DSOTM kollekcióba.
2013 – a kerámia éve
A Dark Side of the Moon 2013-as bemutatkozásakor nem csupán egy új színváltozat volt. A modell jelentette az első teljes egészében fekete kerámiából készült Speedmastert, amely a klasszikus Moonwatch formavilágát modern high-tech anyaghasználattal ötvözte. A kerámiatok egyszerre kínált rendkívüli karcállóságot, kisebb tömeget, mély fekete színt, és persze sportosabb karaktert is.
A kedvező fogadtatása hatására hamarosan megjelentek a Grey Side of the Moon, White Side of the Moon, sőt, még a furcsának hangzó Blue Side of the Moon modellek is, így a DSOTM önálló alkollekcióvá nőtte ki magát.
Újdonságok
Az új generáció legfontosabb fejlesztései a Master Chronometer minősítésű szerkezetek (9900, 9908), a vékonyabb tokkialakítás, és a viszonylag ritkán használt, Liquidmetal technológiával készült lünetta. A változtatások első pillantásra visszafogottak, de használat közben sokkal jelentősebbek, mint azt a külső alapján gondolnánk. Tulajdonképpen azt is mondhatjuk, hogy a DSOTM modellek utolérik a Speedmaster családot. A korábbi Dark Side of the Moon modellek még a Co-Axial 9300-as szerkezetet használták, miközben a Speedmaster kínálat jelentős része már évekkel ezelőtt áttért a METAS által hitelesített Master Chronometer kaliberekre.
Most ez a különbség megszűnik. Az automata modellekben a már említett 9900-as, míg a kézi felhúzású változatban a 9908-as dolgozik. Értelemszerűen mindkét szerkezet koaxiális gátszerkezetű, a kronográfot oszlopkerék vezérli, tengelykapcsolása függőleges, ahogy azt egy korszerű, valamire való minőségi kalibertől elvárjuk.
Elegánsabb?
A Speedmaster karakteres tokformája természetesen változatlan maradt. Az aszimmetrikus tok, a jellegzetes fülek és a 44,25 milliméteres átmérő továbbra is a DSOTM sajátja. Ez utóbbi méret egyes piacokon ma már talán sok lehet, itthon azonban láthatóan keveseket izgat. Érdemi előrelépés történt azonban a vastagság terén. A korábbi, 16 millimétert is meghaladó tok helyett az automatákat sikerült 15 milliméterre leszorítani, míg a kézi felhúzású változat alig haladja meg a 13 millimétert. Más szóval a kézi felhúzású esetében érezhetően kényelmesebb viseletre számíthatunk. Azt se feledjük, hogy ezt a fogyókúrát úgy sikerült véghez vinni, hogy közben műszakilag többet kapunk, hiszen az óra METAS minősítésű.
Négy arc
A teljesen fekete, black-black változat továbbra is a kollekció legkarakteresebb darabja. A leolvashatóság értelemszerűen háttérbe szorul, a hangsúly a monokróm megjelenésen van.
A fehér indexekkel és mutatókkal szerelt változat, ha úgy tetszik, a klasszikus modell áll legközelebb az eredeti 2013-as darabhoz. A fekete és a piros részletek jó kontrasztot alkotnak, és persze dinamizmust sugallva jól illenek a fő kollekció nevéhez (Speedmaster) is.
A kézi felhúzású modell kicsivel többet is ad, mint ahogy azt neve sejtetni engedi. A 9908-as kalibernek köszönhetően nyilván vékonyabb a tok, de elhagyták a dátumablakot, a csupa fekete modellhez hasonló karakterű, ám a kronográf másodpercmutatót élénk pirosra színezték. Aligha kell mondani, hogy akinél szempont a gyűjtés, az jó eséllyel erre a modellre fog pályázni.
Vagy éppen a negyedik változatra. Az ugyanis az előző háromhoz képest teljesen más filozófiát követ. A tokban a 3869-es kézi felhúzású szerkezetet, azaz az egykori NASA Speedmasterek örökösét találjuk, a számlapon pedig lézermarással meglehetősen részletgazdagon adják vissza a Hold felszínének változatosságát. Talán nem túlzás kijelenti, hogy a számlap miatt ez a változat áll legközelebb az immár hat évtizedes Apollo-program örökségéhez.
Lesz tovább
A Speedmaster történetéből kiindulva valószínűtlen, hogy ez lesz a DSOTM család utolsó állomása. Az előző generáció esetében az Omega rendszeresen bővítette a kollekciót új színekkel, különleges számlapokkal és limitált kiadásokkal. A 2026-os frissítés bár elsősorban műszaki jellegű, de egyben új alapot is teremt az új generáció számára. Ez azt is jelzi, hogy a Dark Side of the Moon ma már nem egyszerűen egy különleges Speedmaster-változat, hanem önálló család, amelyben a klasszikus Moonwatch örökségét napjaink modern anyagtechnológiájával ötvözik. Ezt tovább gondolva, azt is jól példázzák ezek a darabok, hogy egy ikonikus modell is képes érdemben fejlődni anélkül, hogy elveszítené karakterét. A Master Chronometer szerkezetek, a kifinomultabb kerámiatokok, a Liquidmetal részletek és a vékonyabb kialakítás nem látványos, hanem használati értéket növelő fejlesztések. A négy új változat magától értetődően különböző ízléseket igyekszik kiszolgálni, árakat tekintve azonban annyira nem is különböznek egymástól. Nyilván a legdrágább a „szürke”, „holdfelszínes” modell, 16200 euróért, míg „klasszikusnak” nevezhető automatáért 15400 eurót kérnek. Félúton, 15800-ért lehet a minek egy-egy darab a kézi felhúzásúból vagy a csupa feketéből.
