Szinte az utolsó pillanatban, de a karácsonyra időzítve jelent meg az Omega Seamaster Planet Ocean kollekció negyedik generációja.
Talán mondani sem kell a Seamaster kollekción belül képviseli a Planet Ocean a professzionális vonalat. Mielőtt azonban az Omega rajongói szívbajt kapnának, gyorsan tegyük hozzá, hogy a széles közönségnek szánt modellek közül. Nyilván a Seamaster Ploprof modelleket illetné a fenti cím, ám a Seamaster többi alkollekciójához képest azok a darabok elenyésző súlyt képviselnek.
Ahogy írtuk, az elmúlt húsz év alatt ez már a negyedik „reinkarnációja” a Planet Oceannek, azaz átlagban hét évente cserélték. Valójában a legutóbbinak, a harmadik generációnak majdnem egy teljes évtized jutott, hiszen még 2016-ban mutatták be azokat. Ezekhez a modellekhez képest a negyedik generáció látványos változásokat hozott.
Laposabb
Az egyik talán legfontosabb, hogy figyelemre méltó mértékben sikerült csökkenteni a 42 milliméter átmérőjű tok magasságát. Míg az előd 16,09 milliméterre magasodott, addig az az új csupán 13,79 milliméterig ér. Ezzel az új óra nagyjából annak a határán mozog, amit még elfogadható módon képes az ingujj alatt járni, az előddel ezen a téren komoly küzdeni kellett. A laposabb tok azonban nem jár kompromisszumokkal. Ugyanúgy 60 barig (600 méter) nyomásálló, és természetesen a METAS minősítésről sem kell lemondani. Amiről viszont igaz, az a héliumszelep. Ez egyébként az egyik ismertető jele volt a korábbi Planet Ocean modelleknek, de a realitásokkal már ideje volt szembe nézni.
Búváróráknak ugyanis csak kis része kerül vízbe, búvárkodni pedig még kevesebbel szoktak. Ha pedig igen, akkor is inkább szabadidős búvárkodásról beszélünk, ami legfeljebb néhány tíz méteres mélységet jelent, profik pedig amúgy is búvárkomputert használnak. Még talán korai búcsúzni a héliumszeleptől, de tény, hogy egyre kevesebb új búvárórán jut hely neki.
Szögletesebb
A tok azonban nem csak laposabb lett, hanem szögletesebb is. Ez egyben azt is jelenti, hogy a Seamaster-modellek jellegzetes fülének is búcsút inthetünk. Helyette egy kifejezetten szögletes tokot kapunk, amelynek vonásai a csat első szemére is átterjednek. Ennek jegyében a csat is új, most először jelennek meg rajta polírozott szemek is. Egyebek mellett ez is jelzi, hogy immár nem kizárólag egy célszerszámmal van dolgunk, a búváróra-életérzés (ha lehet ilyenről beszélni) hangsúlyosabban jelenik meg.
Ha a tokról nehezebben is lehet immár megmondani, hogy mely márkához tartozik, a számlap esetében ilyesmitől nem kell tartani. Világos, jól áttekinthető, nem hiányoznak a broad arrow-nak nevezett háromszögfejű mutatók sem, hiányzik azonban a dátum. Mint a legtöbb esetben lehet mellette és ellene is érvelni. A dátumablak mellett szólhat például, hogy hétköznapi viselésre szánják az órát, ellene pedig, hogy ez mégiscsak a márka professzionális búvárórája, azaz a dátumablak hiánya helyes. Tény azonban, hogy a többi Seamaster alkollekciónál mondhatni „alapértelmezetten” kapunk dátumablakot, és csak elvétve találunk olyan modellt, amelynél elhagyták. A Planet Ocean azonban eleve dátumablak nélkül érkezik most.
Drágább
Maradva a számlapnál, színekből nem válogathatunk, csupán feketét kapunk. Színt azonban hagyományosan a lünetta ad a Planet Oceannél, köztük a legjellegzetesebb, a narancssárga is. A másik két lehetőség a fekete, illetve a kék, természetesen mindhárom kerámia. Pont a lünetta színe felel azonban azokért a minimális különbségekért, amelyek a számlapon megjelennek, legalábbis a narancssárga esetében. Ott ugyanis az arab számjegyek narancssárgák lettek.
Ami a szerkezetet illeti, természetesen koaxiális, rendelkezik METAS minősítéssel 8900-as családból származik. Egész pontosan a 8912-es, 60 órás járástartalékkal, azaz a márka hozza, amit elvárunk tőle. Ugyanez igaz a a nettó listaárakra is: kaucsukszíjjal 6700 franktól indul, csattal pedig 7200 franktól. Mindkét esetben a narancssárga változat egy kicsivel drágább.
