Az óraipar legutóbbi visszaesésekor pénzügyi befektetőkhöz került a Breitling. Mostanra degeszre keresték magukat.
A Breitling négy évvel ezelőtt, 2017-ben került családi tulajdonból 80% erejéig pénzügyi befektetők (CVC Capital Partners) kezébe, állítólag 800 millió euróért. Egy évre rá a maradék 20% is a céghez került, egy kicsiny, elenyésző rész pedig az új vezérigazgató, Georges Kern vagyonát képezte. Teljesen nyilvánvaló, hogy az egykor a Richemont-csoport legfiatalabb vezérigazgatójának számító Kernnel már jóval a 2017-es üzlet nyélbeütésekor megegyeztek.
Hogy miért pont rá esett a választás, azt meglehetősen egyszerű megmagyarázni: az IWC élén töltött másfél évtizede alatt a forgalmat megközelítőleg 40-ről 800 millió dollárra emelte, amit a svájci karórák iránti általánosan növekvő kereslettel aligha lehet megmagyarázni. Szintén sokat nyomott a latba, hogy a Richemont-csoporthoz tartozó IWC-t bizonyos értelemben határok közé szorították. Az összes többi, órákat gyártó luxuscsoporthoz hasonlóan az IWC-nek is megszabták, hogy milyen termékeket állíthat elő és mely szegmensekbe pozicionálhatja azokat. Az önálló Breitlingnél ilyen kötöttség nincs, azaz a szép fizetés és résztulajdon mellé Kernt olyasmivel is csábíthatták, amit sem az IWC-nél, de még a Richemont-csoport óraipari részlegének vezetőjeként sem kapott: szabadságot.
A történet folytatását ismerjük.
A retró trenddel összhangban a Breitlingnél is feltúrták a levéltárat. Tették annak érdekében, hogy a sportos (pilóta, búvár) órák mellé egy teljesen új arcot is adjanak a márkának. Ezek a retró modellek egy új vásárlói réteget tudtak megszólítani, és a kisebb tokátmérő Ázsiában is kelendővé tette a márkát. A fő piac Kern előtt ugyanis Észak-Amerika és Európa volt.
Értelemszerűen a marketing mellett az értékesítésre is nagy hangsúlyt fektetett. A saját butikok számát megduplázta, így azt már 150 körüli egységere növelte. Szintén kiemelt szerepet kapott az online értékesítés, ami Kerntől szinte várható is volt, elvégre az általa egykor vezetett IWC volt egyike az első svájci óramárkáknak, amely felfedezte az online közösségben való potenciált közel két évtizeddel ezelőtt. Ennek ellenére meglepő, hogy a forgalomnak továbbra is csak kb. 10 százaléka bonyolódik online felületen. Hasonló értékeket hoznak más márkák is, és azt is hozzáteszik, hogy egyelőre nem tudják feljebb tornázni.
Az mindenesetre biztos, hogy a 2017-es év 350-400 millió frankra becsült forgalmát 700 millió fölé növelte, az adózás előtti nyereséget pedig kb. 80-ról 190 millió frankra. Tekintettel arra, hogy pénzügyi befektetők középtávnál hosszabb ideig nem igen szokták tartani részesedésüket, nem kizárt, hogy hamarosan új (társ?)tulajdonosa lesz a márkának.