Megszaladt a ceruza, mikor a nevét adták a most következő fenegyereknek. Az acélba rejtett tudomány lajstromát látva egyből meg is értjük miért. Van itt kérem látnivaló! Holdfázis, 8 napnyi, azaz 192 órányi járástartalék, retrográd dátum, hogy találomra mondjunk hármat mielőtt a következő sorokban mindezt bővebben is kifejtenénk. Addig viszont ismételjük együtt hangosan, hogy bevésődjön: íme a Blancpain l’Évolution Quantième complet 8 jours.
A karórák iránt csekély érdeklődést mutatók számára e márka név nem feltétlen mond túl sokat. A témáért úgy általában rajongók nagy tömege is leginkább a Fifty Fathoms búvárcsalád erejéig ismeri. Talán ama tény sem ér hideg zuhanyként senkit, hogy a márkanév jó eséllyel a világ, de legalábbis Svájc óragyártásának legidősebb, ma is (újra) nyeregben lévő motorosa, idestova 1735 óta. Az viszont már inkább hathat az újdonság varázsával, hogy a nem igazán túlbonyolított búvárórákon felül leginkább a csúcskategóriás komplikációkat hordozó karórák világában alkotott maradandót. Mi több, sokáig élvezhette a „világ legkomplikáltabb karórája” címmel járó dicsőséget is.
Újrakezdés
Történt 1983-ban, hogy a céget, de leginkább csak a márkanevet, egy bizonyos Jacques Piguet, és az a bizonyos Jean-Claude Biver megvásárolta. Ez utóbbi, immár 70 éves úriember, olyan cégeket állított újból Hold körüli pályára, mint a korábban szebb napokat megélt Omega, vagy a Zenith, hogy az aktuális média szupersztár Hublot-t ne is említsük. Ám e jól ismert és ma felkapott márkákkal elért sikerei előtt, bizony a Blancpain volt az a cipő, amivel igencsak mélyen otthagyta lábnyomát a svájci órásipar csillagporában.
A 2018-ban – bár remélhetőleg csak átmenetileg – nyugdíjba vonult, örökifjú hippi, a kezdet kezdetén kijelentette, márpedig a „Blancpain SOHA nem készít kvarc órát.”
Hitvallás
A kvarc csupán műszaki cikk, egyszerű, múlandó technológia, míg a mechanikus óra művészet. S mint ilyen, örökbecsű alkotás. Vallja ma is, s bizony nehéz is lenne nem egyet érteni vele. E lendület szárnyain aztán, az egyetlen kiutat a kvarcválságból a minél összetettebb, minél komplikáltabb karórák gyártásában találta meg. Eme attitűd eredménye lett a nemes egyszerűséggel csak „1735”-nek keresztelt széria, mely megjelenése után hosszú ideig a világ legkomplikáltabb karórája címet is viselhette.
Az 1735 Grande Complication mindössze 30 példányban készült, 740 darab alkatrészből, s egy teljes évig tartott a kijelölt órásmesternek, mire összeállította. S ha igaz, 2010-ben az egyik példány, kicsivel több mint 1 millió dollár, azaz 270 000 000 forintnak megfelelő ellentételezés fejében cserélt gazdát egy árverésen.
Biver úr cége, bár saját bevallása szerint soha sem érdekelte a pénz, sikerei csúcsán potom 60 millió svájci frankért a feneketlen zsebű Swatch Group kezébe került át. Ráadásul épp mikor a megelőző üzleti évben 50 millió frankos árbevételt produkált. Annak ellenére, vagy épp azért, mert 110 millió frank, mai árfolyamon 31 milliárd forintnak megfelelő zseton lapult már a zsebében, továbbra is vezérigazgató maradt. Egészen 2002-ig, hogy aztán átadja helyét a teljes cégcsoportot (többségében) tulajdonló Hayek család soron következő hercegének.
Hosszúra nyúlt a felvezetés, elnézést érte, ha fájt.
Essen szó tehát végre a címben szereplő modellről, mely már Marc A. Hayek vezérlete alatt látott napvilágot, de továbbra is a nagy újraalapító meghatározta szellemiséggel összhangban megépítve.
Mit is látunk a képen?
Kezdjük hátulról kivételesen, a nem éppen agyoncicomázott manufaktúraszerkezettel, az automata, 8 napos, azaz 192 órás járástartalékot biztosító 66R9 jelű kaliberrel. Különleges képessége az általa irányított komplikációkon túl, hogy legtöbb vetélytársnál látottaktól eltérően felépítése nem a szokványos bázis kaliber és a ráépített, általában külső gyártótól vásárolt modulok halmaza. Ellenben, ahogy egy rendes, valamire való „in-house”, mechanikus óraszerkezetet elképzel az ember, az elsőtől a háromszázhuszonötödik alkatrészig, mint komplex egész kelt életre. Előbb a tervezőasztalon, végül a mesteremberek kezében.
További érdekessége, amit szemmel nem biztos, hogy észreveszünk, a titán billegő. Ezt egyrészt nem könnyű megmunkálni, másrészt kevésbé érzékeny a hőmérsékleti változásokra, mint egyéb fémtestvérei. Ennek hála egyenletesebb járást, nagyobb pontosságot is ígér. Ráadásul csekély súlyának köszönhetően, az a bizonyos „járása” kevesebb energiával is fenntartható. Ettől függetlenül, vagy talán épp ezért kell 3 rugóház is a szokványost meghaladó járástartalék biztosításához. Ez utóbbi energiaellátását egyébként egy elsőre acélnak tűnő, ám valójában aranyból készült rotor táplálja.
Szemtől szemben
Az órát megfordítva a szürke ötven, de legalább is jó pár árnyalatában pompázik, az ún. „Côtes de Genève” (genfi csíkozás) díszítésű számlap. Rajta felülről lefelé haladva, a 12. órát jelölő, csúcsára állított háromszögindex alatt egyből beleakad szemünk a visszafogott, de piros tónusú járástartalék kijelzés ívébe, épp a márkanév felirata felett. Alatta egyből a nap és a hónapra emlékeztető tárcsák harapnak ki két, igencsak jelentős falatot a számlap felső feléből. Az óra nevében is hirdeti, „Quantième complet”, azaz teljes naptár mivoltát. Így dátum kijelzést is találunk, mégpedig a számlap szélére, körbe írva. A retrográd dátummutató végén vörösben végződő, villaszerű félkör öleli át az aktuális nap számát. Talán csak akkor lehetne teljesebb az élmény, ha valahova az évszámot is felírták volna nekünk.
Bonyolult
A dátum, a nap és a hónap komplikációt, illetve az óra számlapjának középpontja alá elhelyezett holdfázis megjelenítést is egy-egy süllyesztett nyomógombbal vezérelhetjük. Ezek az óratok jobb és bal oldalán kaptak helyt. Ez utóbbi megoldás a szemnek kellemes, hisz az összképet nem töri meg. Nem ágaskodik, egyetlen ormótlan billentyű sem a tok magasfényűre polírozott, 43,5 mm átmérőjű, letisztult eleganciát árasztó testéből. Ugyanakkor nem a legkényelmesebb, tekintve, hogy csak külön szerszámmal, jobb híján egy fa fogvájópálcával (is) működtethető.
Ami viszont sokkal nagyobb durranás, hogy mind a négy funkció bármikor állítgatható. Ha egész nap nyomkodni támad kedvünk a rejtett gombocskákat, akkor se nagyon történik hiba. Miközben a legtöbb mechanikus óra esetén ez szinte biztos, hogy előbb-utóbb a dátumtárcsa működését biztosító alkatrészek törését okozná. Leginkább a késő éjszakai és a kora hajnali időpontok között. A legtöbb időmérő ugyanis éjszaka, egy hosszabb folyamat során vált dátumot, s ha ebbe akkortájt kézi vezérléssel beavatkozunk, annak jó eséllyel sírás lesz a vége.
És még sötétben is világít!
A holdfázis alatt másodpercmutatót találunk. Bár a sok villantós funkció között szinte észre se veszi az ember. Legfeljebb csak este, hiszen ahogy az óra és a percmutató, illetve az óráknak megfeleltetett, kisebb – nagyobb indexek, úgy az aprócska mutató is lumineszcens festékkel kezelt. S ha már nagyobb indexek, bizonyára minden érdeklődő szemét kibökte már a két darab hatalmas, 3 illetve 9 óránál elhelyezett római szám, ami igencsak egyedi hangulattal ruházza fel eme ketyegőt. Mindez elsőre talán ormótlannak is hathat, ám jobban megnézve kiegyensúlyozza a számlapon lévő áttörések képét. Annyi bizonyos, hogy akár 100 méteres víztömeg alatt is látjuk majd mikor van három, illetve kilenc óra, hiszen az óra ilyen mértékben nyomásálló, s a nyomakodó nedvesség ellen csavarzáras koronával is védekezik.
