A Grand Seiko (SEIKO) kínálatából az SBGE001 referenciaszámú volt az a modell, amit nem egyszerű beskatulyázni. Sportos, „testes” búvár, GMT komplikációval, mégis kényelmes viselet. Elegáns, már–már kecses. Kezünk közé került egy már nem gyártott Grand Seiko Spring Drive GMT SBGE001!
Az igaz, hogy a nagyon hasonló kiadása, az SBGE201G jelenleg is kapható, hazánkban is, s mindössze a számlapon szereplő feliratok, márkajelzések tekintetében találunk az itt látható modellhez képest kisebb–nagyobb eltéréseket.
SEIKO
A nálunk járt SBGE001 ugyanis még SEIKO felirat alatt látta meg a napvilágot, és 2017-ben került kiskereskedelmi forgalomba. Az óra, perc, másodperc és GMT (másik időzónához rendelhető) mutató alatt viszont már ott díszeleg a GS, Grand Seiko és a Spring Drive felirat is.
9R66
A döbbenetesen pontos és strapabíró, mechanikus–hibrid, mi több, automata szerkezetről (9R66) írtunk már, ezért e ponton inkább fejet hajtva a pengeéles, japán technika előtt más dolgunk nincs, mint közreadni, hogy bizony ez az óra is éppen olyan megbízhatóan legyezgeti számlapján körül az időt, mint a korábban nálunk járt, szintén Spring Drive belsővel szerelt társa. Pontatlansága, ha annak lehet nevezni egyáltalán, kevesebb, mint napi 1 másodperc.
Van itt bőven látnivaló
A bevezetőben említett kettősség a számlapon érhető talán leginkább tetten. Egyrészt az elegánsabb modellek, mint az SBGE005 esetén Zaratsu módra tükörpolírozott mutatói és indexei e sportos fenegyerek esetén odavesztek. Helyüket kevésbé metszőn éles vágásokban végződő, kifejezetten tompára lecsapott végű, szálcsiszolt, néhol recézett felületű, valamelyest épp ezért robosztusabbnak is ható karok és oszlopok vették át. A látvány elsőre talán nem annyira szép, és semmiképp sem hat annyira kifinomultnak, mint a magasfényű változatok esetén, bár jobban megnézve azért (megfelelő fényviszonyok mellet) az élek mentén egy leheletnyi tükröződést mégis felfedezhetünk. A mutatók és az egész órákat jelölő osztások ráadásul nem túlzásokba esve, de hordoznak némi lumineszcens festéket is. Az SBGE001 bizony lát a koromsötétben is.
Fényszimfónia
A számlapi kép tehát indusztriálisabb, közelebb áll egy szerszámnak szánt eszköz képéhez, s nem akar feltétlenül ékszerré válni. Ehhez jól illő aláfestést játszik a nagy, szinte már túlzottan testes, 44 milliméteres rozsdamentes acéltok, s a hasonlóan vaskos, bár viszonylag lapos, hasonló anyagú fémcsat együttese. Esetükben is inkább a szálcsiszolt textúrák dominálnak. Ellenpontként, főleg erős napfényben ragyogó csillámokat vet a lünetta és a számlap közé szorított, magasfényű fém keret, s a tok füleinek oldalán, valamint az “óralánc” középső szemeinek peremén végig zongorázó, fényesre polírozott ívek sora. A tetőpontot végül maga a lünetta hozza el, ami nem kerámia, ellenben zafírüveg borítású. Karcálló, és képes a borvörös mélysötétből egészen a hamuszürke világosságba változtatni színét, fényviszonyoktól és betekintési szögtől, illetve attól függően is, hogy éppen milyen színű bármiről érkező fénysugarakat vetít vissza az őt szemlélő szemei felé.
Varázslat
Az elsőre már–már aránytalannak ható, szemre „fejnehéz” Grand Seiko így vált megkapó, izgalmas látványossággá, miközben csuklóján viseli az ember fia, ami annak ellenére, hogy a tok bizony nagy és nehéz, mégis kényelmes kaland. Egyrészt a megfelelően ívelt, az emberi csukló idomait jól követő, lefelé tört fülek, másrészt a 4-óra tájon, szinte a tokba rejtett korona a felelős. A felhúzókar, becsavart állapotban szinte észrevétlen simul a tokhoz, kizárt, hogy beleakadna a kéz, a ruha, vagy akármi. Ennek hála ezt az órát csaknem olyan érzés viselni, mint egy „hagyományosabb” tájolással és koronavédővel is felvértezett, de 41-42 mm átmérővel készült búvárt.
A kényelemnek ára is van természetesen, s azt a praktikum oltárán kell leróni. A korona ugyanis még mindig túl közel ül a tok széléhez, „kitekert” állapotban is, s eleve túl kicsi ahhoz, hogy egy emberes férfikéz, tömzsibb ujjai könnyedén elbánhassanak vele. Különösen a visszacsavarása okozhat ilyenkor apróbb kellemetlenséget.
Zár
A fémcsat alját összeszorító kapocs ellenben maga az elegancia és bármelyik svájci vetélytárssal felveszi a versenyt kidolgozottság és működés terén. Sokkal inkább kifinomult és kellemesebben is használható, mint a SEIKO (Grand Seiko) „búvárórásabb” (ha van ilyen szó) fémzárja. Arról azt kell tudni, hogy túl magas, túl vaskos, túl sok, még akkor is, ha viszonylag könnyen (talán túl könnyen is) állítható, legalább 2,5 centiméter hosszan, anélkül, hogy láncszemet tenne be, vagy épp venne ki az ember.
Az SBGE001 esetén e gyorsállítós búvár-hosszabbító megoldást nélkülözni vagyunk kénytelenek, ami kifejezetten örömhír, amikor szárazon viseli az ember. Az óra kettőségéhez persze ez is hozzátesz, mivel megint csak olyan alkotórész, ami közelebb viszi e sportos modellt az elegánsabb testvérei nyújtotta élményhez.
