Tudor Pelagos 25500TN – Egy technokrata óda

Ötven év munkájának érett gyümölcse, olyan édes szirup a sport-, illetve a „szerszámórákat” értékelő felhasználó nyelvén, amit kortyolva elégedetten mosolyog, mígnem egyszer csak túlcsordul benne a boldogság, s felszínre tör az öröm. Következzen az egyik legjobb ár/érték arányú svájci, belépőszintű luxusmárka talán legjobban sikerült modelljéhez zengő, erősen szubjektív érzületű, ám annál objektívabb alapokon nyugvó értékelése. Íme a Tudor Pelagos 25500TN, a technokrata óda!

Tudor Pelagos 25500TN. Fotó: Milan Creative Works
Tudor Pelagos 25500TN. Fotó: Milan Creative Works

5 dekád

Jövő nyáron lesz ötven éve, hogy a Rolex megkapta a levelet a svájci szabványügyi hivataltól, hogy közel három év múltán bejegyzésre került egy addig függőben lévő szabadalmuk. A levélben egy 1967. november 7-én beadott, majd 1970. június 15-én, CH492246 számon bejegyzett tétel szerepelt: az eredeti, első búvárórákba szerelt Gas Escape Valve (GEV), vagyis mára elterjedt köznapi nevén a hélium-szelep. Sokan, sokféle iterációját valósították meg azóta, hívták már sokféleképpen (GEV/HEV/HRV), van már nem csupán automata, de manuális is (Omega), ugyanakkor az eredeti, az igazi a Rolex fejlesztése, amely 3-5 bar közötti relatív külső-belső nyomáskülönbségnél nyit ki egy kis rugós mechanika segítségével.

Tudor Pelagos 25500TN. Fotó: Milan Creative Works

Az 1960-as években zajlott a mélytengerek ipari célú feltárásának igazi hőskora, amely egyre komolyabb technológiai fejlesztéseket kívánt meg, és a kor színvonalán rendkívül előremutató mérnöki és gépipari tudást igényelt. Bizonyos mélytengeri feladatok ellátásakor a nitrogén-narkózis és egyéb, akár halálos élettani változások kivédésére a búvárok nem levegőt, hanem légzőgáz-keveréket lélegeznek be (Heliox). Ebben a nitrogént elsősorban héliumra cserélik, ezzel kerülve el annak merülés közbeni káros élettani hatását. Ez, és maga a szaturációs merülés alapját képező telepített túlnyomásos környezetben történő dekompressziós fázis, szignifikánsan meghosszabbította és kockázatmentesebbé tette a nagy mélységben végzett munkát. Ennek köszönhetően csak a munka végén, egyszer kellett elvégezni a dekompressziót, nem pedig minden egyes felszínre emelkedés során. Az egyetlen probléma a módszerrel csupán az volt, hogy a túlnyomásos szaturációs kamrában is Heliox vagy ezek alternatívája volt a légzőgáz, amelynek magas hélium tartalma sok fejtörést okozott a kamrában használatos hermetikus műszerek, így például a búvárórák gyártóinak.

Tudor Pelagos 25500TN. Fotó: Milan Creative Works

Fizika

Az egyatomos héliumgáz a túlnyomásos környezetben könnyedén utat tört az 5512-es SeaLab Submariner-ek belsejébe, Oyster tok és Twinlock korona (csavarzáras felhúzókar) ide vagy oda. A fizika az fizika, a logika az logika. Aminél nincs kisebb, az a legkisebb. A héliumatomok az óratokon belül felhalmozódtak, ám a dekompresszió során a túlnyomás normál tengerszinti légnyomásra egyenlítődik ki. Itt már a hélium a tokból a tömítéseken keresztül történő kiürülése nem képes lépést tartani a nyomáscsökkenéssel, ezért a leggyengébb pont felé sietősen távozik. Ez a pont egy 5512 esetében az „óraüveg” (amely ekkor még akril kristály, a zafír kristályt csak később, 1970-ben kezdte el használni a Rolex). Egy felrobbant Sub azért még Sub, de a célnak már jóval kevésbé megfelelő formát vesz fel, így merülésre alkalmatlanná válik.  Ezt a problémát oldotta meg a Rolex az 1665 Single Red „Mark 00” kísérleti Sea-Dweller változattal, amelybe először szereltek tesztelési céllal héliumszelepet.

Single Red, mert ezeken a számlapokon csak a Sea-Dweller felirat került pirossal külön nyomva, a „Submariner 500 M – 1650 FT” ekkor még fehér volt.

Tudor Pelagos 25500TN. Fotó: Milan Creative Works
Tudor Pelagos 25500TN. Fotó: Milan Creative Works

Hélimuszelep

Az eredeti Gas Escape Valve szabadalma tehát nemsokára 50 éves lesz, de mi köze ennek egy 2015-ös two-liner Tudor Pelagos-hoz? Egyrészt az, hogy a Pelagos a 1665 Sea-Dweller „Mark 00”-hoz hasonlóan 500 méterig vízálló, héliumszeleppel ellátott, a kor minden technológiai arzenálját felvonultató, kompromisszumok nélküli, jövőbe mutató tudású, mechanikus, professzionális búváróra. Másrészt a Rolex az 1960-as évek közepe, tehát a Sea-Dweller megszületése óta nem készített annyira tökéletesen az eredeti szemléletéhez illeszkedő új, mélytengeri toolwatch, azaz szerszámóra típust, mint a Pelagos.
Ezen sorok olvasói számára valószínűleg ismert a tény, hogy a Tudor 100%-ban a Hans Wilsdorf Alapítvány tulajdonában áll, ahogyan a Rolex is, tehát lényegében testvérek.  Ugyanakkor a Pelagos mégsem egy kistestvér, nem csak egy „Rolex akar lenni” modell, mint több márkatársa, például a Ranger, vagy a Black Bay széria. Tulajdonképpen ez az óra egy olyan Rolex, amit a Rolex manapság már nem engedhetne meg magának ennyire könnyedén (lásd például Yacht-Master mint Submariner prototípus fogadtatását). Miért ragadtatom el magam ennyire? Nem egyszerű képekben és szavakban visszaadni egy ennyire tökéletesre csiszolt tárgy hatását, de azért megpróbálom.

Tudor Pelagos 25500TN. Fotó: Milan Creative Works

25500TN vs. 25600TN

A jelen tesztben szereplő példány a sajátom. Utolsó szériás 2015-ös two liner, vagyis a 25500TN (Titán), amely nem az új, in-house COSC-kronométer szerkezettel készített változat (25600TN), hanem a mindössze három évig gyártott, a 2012-es Baselworld-ön bemutatott ETA alapú kaliberrel szerelt típus. Az én szememben az új MT5612, „saját” mechanika, egy tömör hátlappal szerelt szerszámóra esetében felesleges „úri huncutság”, a jól bevált igásló helyett (ETA 2824-2), bár a járástartalék különbség azért jelentős az újabb modell javára.

A tartalom nem elérhető!
Engedélyezd a sütiket, hogy felold a tiltást.

Nem tetszik az ötsornyi szöveg sem a számlap alsó felében. A COSC-tanúsítvány gegnek jó, de az is csak egy papír, hiszen ez a konkrét Pelagos napi +1 másodperc eltéréssel jár, kronométer tanúsítvány nélkül is tudja, ami elvárható egy újonnan bőven millió feletti árú mechanikus Tudortól. Gyűjtői szemmel a 3 évig gyártott 25500T, a 6 hónapig katalógusban lévő 79220NSmileyBlack Bay Black után a második legkívánatosabb és legritkább modern hárommutatós, nem limitált kiadású Tudor.

Tudor Pelagos 25500TN. Fotó: Milan Creative Works

Belsőségek

Az 500 méterig vízálló órában természetesen a Rolex Triplock (csavarzáras, tömítésekkel erősített) koronája van ugyanolyan finom és masszív, mint egy új Submariner-ben, semmi meglepetés, mint ahogyan a négyzetcentiméterenként 62 kilóra méretezett, belülről tükröződésmentes bevonatos, sík zafírkristály sem az. Ez eddig ujjgyakorlat egy Rolex szintű istálló számára. Az óratok viszont egy másik dimenzió. Grade 5 titánötvözetből (Ti6Al4V) készült, 42 milliméteres, szaténfényű, és olyan minőségű, annyira precíz, olyan okos éleldolgozásokkal készült, amilyennel még az acél sport Rolex-eknél sem minden esetben találkozunk. Komolyan!

Nagyító alatt sincs benne egyetlen hiba sem, minden szálhúzás irányban áll, minden párhuzamos, minden következetes, nincsenek elcsalt megoldások, hogy gazdaságos legyen a tömegtermelés. Minden illesztés ezredmilliméter pontos, sokszoros nagyításban sincsen benne semmilyen hiba. A tok bal oldalán a szokott helyen található a 16660-as „triple six” Sea-Dweller-rel 1978-ban behozott – és azóta Rolex-szerte megtartott – nagyobb méretű héliumszelep, gyönyörűen gravírozottGAS ESCAPE VALVE” felirattal, a tokkal csodásan harmonizáló selyemfényű középső elemmel. A hátlap ugyanilyen tökéletes (kevés gravírozás: TUDOR GENEVE SUISSE és három pajzs logó). Az egész óra a fémipari megmunkálás csúcsa, a nettó robotizált precizitás titánból faragott himnusza. Az anyagválasztás egy 21. századi ISO 6425 búváróra számára tökéletes: a hagyományos acélok sűrűségének feléből hozható ki sokkal nagyobb rugalmasság, szakítószilárdság és keménység. Ami azonban ezután jön, ahhoz még a tok megmunkálása sem fogható.

Tudor Pelagos 25500TN. Fotó: Milan Creative Works
Tudor Pelagos 25500TN. Fotó: Milan Creative Works

Kerámia

A lünetta-érzet mindent „elver”, ami eddig a kezemben járt ebben az árkategóriában. Pariban van az egy árosztállyal feljebb lévő Submariner-rel, vagy akár a Jaeger-LeCoultre Master Compressor Navy Seal-el is. Számomra (bár ez erősen szubjektív) nincs ma jobb választás, ami a modern búvárórákat illeti, 5000 euro alatt. A lünetta egyébként titán keretbe foglalt matt kerámia. A peremének megmunkálását ezzel a példával kellene megtanítani! A fogásérzés puszta kézzel és kesztyűben is páratlan. Szavak nincsenek arra, hogy mennyire semleges a kerámia felülete, hogy hogyan szórja a napfényt, hogy hogyan keretezi az óraipar ma kapható legfunkcionálisabb számlapjainak egyikét. A lünetta Rolex-gyűjtői technicus terminus-szal élve „hash style”, vagyis az első negyed órában percenkénti beosztással bír.

Tudor Pelagos 25500TN. Fotó: Milan Creative Works

A több lépcsős számlap a fehér alapon fekete dátumkomplikációval a szögletes markeres 1980-as évekbeli 94110-es fekete Tudor Submariner-eket idézi. Stílusa a mutatókkal együtt „snowflake” – amely tradicionális a Tudor búváróráinál – és nagyon informatív, értsd extrém gyorsan leolvasható. A kontraszt aránya nem igazán fokozható. Világosban fekete-fehér, sötétben a számlapon és a mutatókon tonnányi Chromalight lumineszcens anyag ragyog, amely a Rolex saját alternatívája a Superluminova-ra. A kék fény a lünettán is folytatódik a kerámiába mart markerekbe injektálva.

Tudor Pelagos 25500TN. Fotó: Milan Creative Works

A tökéletes zár

A gyári dobozában minden Pelagos egy oyster-stílusú titán-acél csattal és egy, a végszembe csatlakozó tüskezáras kaucsukszíjjal érkezik. Ehhez tartozik még egy „régimódi” dive extension, avagy búvártoldó kaucsuk köztes elem is. A fémcsat maga a tökély. Bár kényelemre nem ér fel a Breitling Professional 3-hoz, vagy az Omega SMP sokszemes darabjához, ám tudja azt, amit egy Submariner-é. Emellett titán, amelynek a hőérzete egészen más, mint az acélé.

Az acélból készült zárrész viszont nagyon más, mint bármi, amit eddig próbáltam. Mindent tud, amit egy modern sportóra zárjának tudnia kellene. Etalon a gyorsállítás és a rugós mechanika, amellyel a csukló mozgását és a búvárruha neoprénjének nyomás hatására történő kerületváltozásait leköveti. Tartozék a szépen kidolgozott hosszabbító szem is, ha nagyon vastag neoprénre készülnénk felvenni a karórát. Minden él, minden illeszkedés, minden kis rugós kerámia csapágygolyó, amelyekkel a zár részei a helyükre kattannak, minden olyan, mintha az emberiség összefogott volna a tökéletes zár elkészítésére. A kaucsukszíj vajpuha, a kiegészítő hosszabbító elemmel egészen extrém átmérőkre is biztonsággal feltehető. Ezek a részletek sokunk számára nem feltétlenül létfontosságúak. Ha azonban valaki tényleg komolyan űz vízi sportokat, annak ezek a gesztusok tesznek egy tárgyat igazán komfortossá.

Tudor Pelagos 25500TN. Fotó: Milan Creative Works

Summa

A Tudor tehát nem viccelt a Pelagos-szal. Nem bevált vintage-retro húrokat akart megpengetni, hanem valami olyasmit tett le az asztalra, ami még a Rolex logó alatt is kiváló lenne. Egyszerűen megmutatta, milyen egy tökéletes, racionális, technokrata szemléletben megalkotott, igazi 21. századi mechanikus szerszámóra – már ha létezik még ez a kategória. Ez az a luxusóra, amire igazán szükséged van, de nem fogod megvenni, vagy nem tartod meg egy életen át, mint a Submariner-t, mert egészen egyszerűen túl steril. Nem tudom, hogy lehet-e ilyet mondani, de túl jó.

Amikor próbáltam megfogalmazni, hogy milyen érzés a Pelagos, mindig az Audi A6 Allroad Quattro jutott eszembe. 349 lóerős V6-os TDI motor, 7 literes fogyasztás, állítható futómű, mindennel kistaffírozott technológiája, óriási helykínálat. Egy olyan autó, ami mindenhol megállja a helyét, még ott is, ahová igazából nem való, a belvárostól a földutakig. Aztán jött a kérdés, mennyi Allroad-ot is lát az ember a nagy SUV-ok tengerében?! Keveset. Na ugye! Hiába tökéletes. Az a baj a Pelagos-szal is, hogy az ingerküszöb alatt marad. Sokaknak ez jó, sokaknak nem. Mégiscsak kifizetünk érte bőven több, mint egymillió forintot. És ha végül meg is vesszük, egy idő után a Pelagos is a Rolex felé terel bennünket. Megfordul a fejünkben, hogy vajon ha ez a Tudor ilyen tökéletes, milyen lehet egy koronás búvár? A Hans Wilsdorf Alapítvány ismét nyerőt alkotott.

Szentirmai László 

Szerkesztette RetekG