Az óraiparban teljesen talán soha nem tűnt el az art déco hatása. Újabb, erőteljes példa erre a Raymond Weil Toccata Rectangular.

A viszonylag csendes, de méretben azért messze nem elhanyagolható független svájci óramárkánál szinte magától értetődik, hogy inkább a klasszikus vonalon mozog. Eleve a klasszikus zene ihlette számos kollekciójának nevét, még ha az utóbbi évtizedben a könnyűzene irányába is nyitottak.

A hölgyeknek szóló legújabb darab is a formatervezés klasszikus szabályait követi. A 23,4 x 34,6 milliméteres négyszögletű tok például az aranymetszés arányosságához közelít. A számlapon is arab számok helyett rómaiakat találunk. Kivételt a gyémántos változat képvisel, amelynél a drágakövek töltik be az indexek szerepét. Ebben az esetben azonban teljes mértékben igaz a kevesebb több szemlélet. A gyémántok és a gyöngyház számlap páros sokkal idegenebbül hat a téglalap alakú tokban, mint a világos társa fekete, festett római számaival.

Bármennyire is jellegzetesen art décos az óra megjelenése, azért a nyolcvanas évekhez is kötődik. Az óra rozsdamentes acélon kívül ugyanis a sárgaarany kivitelben is kapható. A sárgaarany pedig hogy hogy nem pont a nyolcvanas években volt kelendő. Belépőmárkaként persze csupán aranyozott (PVD eljárással) felületet kapunk. Beszédes ugyanakkor, hogy kizárólag sárgaarany kivitel kapható. A vörös tehát az elmúlt egy-másfél évtizedben már lefuthatta köreit.

Az óra természetesen inkább munkahelyi vagy ünnepi öltözékhez illik, könnyed nyári szórakozáshoz nem ajánlott viselni. Pedig alapvetően bírná az igénybevételt, hiszen 5 bar nyomásig (50 m mélységig) vízálló, azaz medence partin sem jönne zavarba, főleg ha szíj helyett csattal viseljük.