Aki azt hiszi, hogy 2019-et írunk, téved. Valójában a négy évtizeddel vagyunk hátrébb. A Chopard Alpine Eagle a bizonyíték.
Nem kell semmiféle red pill-blue pill mémre gondolni, és az időutazást sem találták fel. Az új Chopard időmérő sokkal inkább korunk tünete. Az óra önmagában természetesen minden szempontból hozza azt, amit eddig a Chopard-tól megszoktunk, sőt, még annál is többet. Svájc nagyon kevés jelentős, független és családi tulajdonban lévő óramárkái közül talán pont a Chopard a leginkább emberközeli. Talán szükségszerű is ez, hiszen nem pusztán óra-, hanem ékszermárka is.
Mit lehet tudni a Chopard Alpine Eagle-ről?
Valószínűleg a márkát ismerőknek is újdonságként szolgál az a tény, hogy az órának van elődje. A St. Moritz névre hallgató modell az első óra volt, amit a jelenlegi társelnök megalkotott. A névválasztás természetesen nem véletlen, a település környékének pályáin már akkor is a felső tízezer síelt. Az óra egyben a márka első sportórája is volt, ám nem aratott osztatlan sikert. Az 1980-as bevezetést követően mindössze néhány év kellett ahhoz, hogy kikerüljön a kollekcióból. Helyét a Mille Miglia órák vették át, amely máig részese a márka kínálatának, mi több, arculatának is, és a sportos vonalat képviselik. Egyben ez az egyik belépő kollekció is a márka világába, éppen ezért talán egy kicsit már elcsépelt is. Nem könnyű három évtizeden keresztül évről évre megújítani egy belépőmodelleket felvonultató kollekciót.
A Choprad Alpine Eagle ebből a szempontból valóban egy váratlan, friss húzás a márka részéről. A 41 mm vagy 36 mm átmérőjű tok vonalvezetése nagyon távol áll attól a formavilágtól, amit eddig a márkától megszokhattunk. Nem pusztán a tok szimmetriáját megőrizni hivatott, a baloldalon is megjelenő “koronavédők” lógnak ki a sorból, hanem a tok hatszögletű formája is. És akkor még nem beszéltünk a csavarokkal rögzített lünettáról, és az integrált fémcsatról. Ennek különlegessége, hogy a központi sort adó szemek enyhén a szélsők fölé emelkednek.
Csillog, de nem arany
Szerencsére azért van néhány olyan vonása is az órának, ami azért elárulja, hogy melyik házból is származik, és itt most nem a számlapon szereplő márkajelzésre kell gondolni, de közel járunk hozzá. A számlapon az enyhén örvénylő mintázat ismerős lehet mindenkinek, aki látott már egy Chopard L.U.C modellt. Illik a márkához, hiszen távolról nem feltűnő, de mégis gondos kidolgozásról, aprólékosságról árulkodik. Elsőre talán nem tűnik fel a fém elemek különös fénye. A Chopard ugyanis vette a fáradságot, hogy saját acélötvözetet hozott létre ehhez a modellhez, amelynek nemcsak fénye, hanem keménysége is felülmúlja az óraiparban használt ötvözetet. A “Lucent Steel 223” nevet viselő ötvözet találó megnevezés: a fénye valóban ragyog, a szám pedig a Vickers skálán való keménységre utal, ami közel ötödével nagyobb, mint az általánosan használt rozsdamentes acélé (189). Érdekesség, hogy egyrészt az ötvözetet a Chopard maga, házon belül állítja elő, másrészt ők a második márka, amely nem standard ötvözetet használ acél órához. (A másik a Rolex, amely 914L acéllal dolgozik, de az ipari szabvány és nem saját fejlesztés.)
A márkának nem ez az első “kotyvasztása”. Hosszabb ideje dolgozik már “etikusan bányászott arannyal”, amelyet szintén saját kohóban dolgoznak fel. Alapvetően kisipari bányászoktól vásárolják fel a termelést, akik méretük miatt nem tudnak kárt tenni a környezetben. Az aranyat piaci ár felett vásárolja fel tőlük a márka, cserébe humánus munkakörülményeket kell biztosítaniuk az esetleges alkalmazottaknak, és természetesen gyerekmunkáról szó sem lehet.
Szintén öröm, hogy saját manufaktúraszerkezet került az órába, és ügyeltek arra is, hogy a nagyobb változatnál a dátumtárcsa színben egyezzen a számlappal. A 41 mm esetében 60 órás járástartalékot kapunk, míg a kisebbnél csupán 42 órát.
Az óra helye
Ahogy említettük, valóban idegen a márka arculatától az új modell. Hogyan illeszkedik tehát? A hivatalos magyarázat szerint a társelnök fia a nagyapja csuklóján látta meg az elődmodellt és jött rá, hogy ilyen órákat kellene újra gyártani. Saját apját, a márka társelnökét persze nehéz meggyőznie, de végül beadta a derekát. Nincs ezzel a magyarázattal különösebb gond, a meséket felnőttként is lehet szeretni. Azonban minden mesének van valamennyi valóságtartalma, jelen esetben a generációváltás közeledtét is jelentheti.
Nyilván nem nehéz felismerni a hasonlóságot a Chopard Alpine Eagle és az Audemars Piguet Royal Oak, illetve a Patek Philippe Nautlis között. E tekintetben az eredeti modell sokkal távolabb áll az említett két konkurenstől. Miért gondolták úgy a Chopard-nál, hogy érdemes lenne hasonlítani a két ikonikus, acélból készült luxus sportórára? A válasz nagyon egyszerű: sokkal nagyobb a kereslet, mint a kínálat (ezt is Ázsiának köszönhetjük). Ha ekkora a kereslet, akkor miért nem gyártanak többet? Ezzel ugyanis elveszítenék az exkluzivitást, a Patek Philippe esetében pedig az üzletmenetet is veszélyeztetné. Ők ugyanis pontosan látják, mit történt az Audemars Piguet-nél. Egészen a Royal Oak megjelenéséig a márka szinte kizárólag nemesfémből készített órákat, amelyen természetesen nagyobb volt a haszonkulcs. Az Audemars Piguet-nek azóta sem sikerült visszaterelnie vásárlóit az aranyórákhoz, ráadásul a Royal Oak és leszármazottai a márka bevételének közel kétharmadát adhatják. Ha a Royal Oak népszerűsége elmúlna (ami még középtávon is nehezen elképzelhető), a márka nagy bajban lenne. A Patek Philippe nem akar erre az útra lépni, ezért szándékosan kevés acélmodellt gyárt, aminek eredménye, hogy a másodpiacon többet adnak a frissen vásárolt acél-Patekért, mint amennyiért a hivatalos kereskedésben eladták. Hasonló a helyzet jó pár acél Rolexnél is.
Réspiac
A Chopard a acélból készült luxus-sportórák piacát célozza tehát meg, anyagát tekintve valódi újdonságot is szállítva. Ráadásul az árazás a fent említett két modellhez képest nagyon baráti, és még a Piaget Polo S-t is alulmúlja. Az összeg a 41 milliméteresnél 9760, illetve 15490 (arany-acél) frank, míg a kisebbnél jóval nagyobb a szórás a gyémántok és az arany miatt. Ott 13900 az induló ár és egészen 43800 frankig fut fel. Nyilván a 41 milliméteres fog inkább fogyni.
Hogy veszélyezteti-e a Chopard Alpine Eagle a márka kínálatának nagyobb részét adót aranyórákat, azt egyelőre nehéz megjósolni, de valószínűleg inkább nem. Túlságosan felgyorsult a világ ahhoz, hogy ez a modell át tudja venni az uralmat a márkánál. Ugyanakkor nagyon úgy tűnik, hogy az ékszeriparban a nemesfémek népszerűségének körforgásába az acél is bekerült. Eddig az arany három különböző színű ötvözetének körforgásáról beszélhettünk, immár az acéllal is számolni kell. Az okok között szerepel a retró népszerűsége (és a acélból készült luxus-sportórák mint kategória születése pont a 70-es években történt), a jóval nagyobb környezettudatosság, amelyet sokan trendként is élnek meg és követendőnek tartják, illetve az Y generáció elvárásainak megjelenése a vásárlói igényekben. Ha más okokból is, de mind formaterv, mind anyagok népszerűségének terén az óraipar újra a hetvenes években van. Azért nagyon reméljünk, hogy most egy kvarcválsághoz mérhető visszaesés azért kimarad.