Belépő a luxuskomplikációk világába

A luxuskategória belépőszintjén is megtalálni a legfontosabb komplikációk figyelemre méltó képviselőit. Íme öt notabilis komplikált karóra.

A luxuskaróra-gyártás 1990-es évek óta tartó reneszánsza során számtalan márka megpróbálkozott az „elérhető luxus” és a „luxus mindenkinek” lelkületű karóragyártással; elegánsan felülemelkedve az ötlet paradox mivoltán. Más szóval: a most következő öt karóra egyike sem a szó szoros értelmében „elérhető” és végképp semmi esetre sem „olcsó”, csupán arról van szó, hogy bár 10 000 € alatti árazásukkal már vastagon a hamisítatlan luxuskategóriát erősítik, annak mégis az úgynevezett „belépőszintjén” találhatók. Tehát mindazok, akik valóban nem restek a luxusban lubickolni, nos ők ezekkel az órákkal tehetik meg a legolcsóbban, ha nem érik be tradicionális komplikációk nélkül. Lesz itt: kronográf, éves naptár, öröknaptár, világidő és – meglepetésként – „egyszerű” dátumkijelzés is.

Érthető módon megjelenésekor is büszke volt a Zenith a világ első automata kronográfjár

Kezdjük a kronográffal!

A kronográf, melyet a köznyelv az órásnyelvtől idegen módon előszeretettel hív „stoppernek” is, méltán az egyik legnépszerűbb komplikáció, melynek figyelmen kívül hagyását alig akad ma olyan luxusmárka, aki megengedhetné magának.
A vevők és az órakedvelők méltán imádják a kronográfot: óra az órában, időmérő az időmérőben, mely ereje felett teljesítve kölcsönöz olykor (lássuk be), szükségtelenül komplex képet az általa belakott órának. Akadnak 30 vagy 45 perces, illetve 12 órás összesítők a segédszámlapokon, tachyméterskálák a lünettákon vagy a számlap peremén, teleméter vagy pulsométerskálák a számlapon, a másodperc tört részét kijelző osztások a percskálák mentén… No és persze egy, kettő vagy akár három nyomógomb a tok peremén. Naphosszat lehetne sorolni, milyen kreatív módokon képes ugyanaz a komplikáció varázsütésszerűen összetettebbé tenni egy óra megjelenését, szintén varázsütésszerűen igazolva a hárommutatóshoz képest sokszor jelentősen magasabb árfekvést. Persze, mint minden valaha volt óratípusnál, úgy a kronográfnál is szédítő kilengéseket tapasztalhatunk ár/érték arányoknál.
A kronográf létjogosultságáról egész könyvet, történelméről pedig teljes enciklopédiát lehetne írni, elragadó és megragadó megjelenése úgy a számlap, mint a hátlap felőli oldalon mégis szavak nélkül, első pillantásra is magától értetődő.

Pandaszámlap, büszkén pirosló kronográf-másodperc és jellegzetes, hatvanas-hetvenes éveket idéző tokforma teszi a Zenith A384-et igazán különlegessé.

Bár a legelső kronográfzsebóra jelenlegi ismereteink szerint az 1800-as évek elejéről származik és Louis Moinet munkája, korunk egyik legismertebb kronográfkarórája mégsem az ő, hanem a Zenith nevét viseli. Az El Primero – mely már nevében is hirdeti 1969-es elsőségét az automata kronográfok között – létjogosultsága épp annyira rejlik történelmi jelentőségében, mint kialakításának szemet gyönyörködtető mivoltában. Többször írtunk már az El Primero történetéről, az 1969-es, az első automata kronográf megalkotásáért vezetett nagy hajszáról, illetve a befutó vitatott eredményéről. Bizonyos szempontok szerint az El Primerót ismerik el elsőnek, más okból pedig a TAG Heuertől, illetve Seikótól származó konkurenseit.
Hiába, eltelt pontosan 50 év, ekkora távlatból a sikerhez pedig már jóval többre van szükség egy jó sztorinál.

A tartalom nem elérhető!
Engedélyezd a sütiket, hogy felold a tiltást.

A Zenithnél tudják ezt, ennek megfelelően pedig a márka modern történetében az El Primerót az összes létező módon csűrték-csavarták már: láthattunk tourbillonnal, percismétlővel, öröknaptárral szerelt változatokat, mi több, a Zenith nem átallt kronográf nélküli (!) El Primero-szerkezetet tenni az Elite-szériájába.
És mégis, az eredeti El Primero továbbra is egyenlőbb a többinél, a Zenith pedig az 50. évforduló méltó megünneplésére feltámasztotta egy – a szakik, a márka, illetve a komplikáció szerelmeseit leszámítva elfeledett – változatát: íme az A384 Revival, avagy szó szerint az A384 újraélesztett verziója. Történt ugyanis, hogy manapság az A386-os, kerek tokú verzióra szokás emlékezni, mely érthető okokból (a fogyaszthatóbb, hagyományos tokforma farvizén) maradt a népszerűségi verseny élén, míg az A384 kora hasonló formavilágú óráival együtt feledésbe merült. Ugyanakkor éppen ez a sajátosan Zenith tokforma üti a hitelesség pecsétjét ma mai, új Defy modellek formavilágára is.
Az A384 „történelmileg pontos” rekreációja az eredeti retró-futurisztikus megjelenését annak teljességében hozza vissza, ami fantasztikus lehetőség: lehet nézegetni és ízlelgetni, újramegismerni a tonneau-tok, a kerek arc és az integrált tokfülek keserédes elegyét. Olyan mint egy jó Negroni: a cukros löttyök tenyérbemászó fogyaszthatósága helyett a kitartó ízlésnek kedvez.

Az El Primero 400, mely az újrakiadott A384-et is hajtja, igazi régi motoros a számtalan El Primero-szerkezetvariáció között.

A tok az eredetivel megegyező módon 37 milliméter átmérőjű, de jelenléte túlmutat ezen az értéken. Vastagsága 12,60 milliméter, ami a mai automata kronográfok között egyértelműen a vékonyabbak közé tartozik, és még az avatatlan szem számára is azonnal értékelhető módon vékonyabb a 7750-es szerkezetettel szerelt óráknál.
Az El Primero 400-as szerkezete kvintesszenciális El Primeróként hozza az elvárt értékeket: 5 hertzes frekvencián, 36 000-es féllengésszámmal üzemel, járástartaléka „minimum 50 óra”. Fontos megjegyezni még, hogy a 400-as szerkezet mindössze 6,6 milliméter vastagságába és 30 milliméteres átmérőjébe foglal 278 alkatrészt és 31 követ. Micsoda teljesítmény még ekkora távlatból is!
A fehér alapon fekete panda számlap, a tökéletesen integrált dátum, a retrómutatók és a masszív, fekete aligátorszíj pedig tényleg mind-mind már csak hab a tortán. Ára 7800 svájci frank, azaz nagyjából 2,4 millió forint, mellyel nyakig lubickolunk a luxusárazásban, de kapunk cserébe egy nagy falat történelmet, menő (talán újraéledő?) dizájnt és egy, a mai napig páratlan szerkezetet.

Kronográf pipa

Következzék egy komplikáció meg sok szempontból hasznosabb a XXI. századi fejlett világ életében: a „world time”, avagy világidő-kijelzés. Követhetjük vele a tőzsdék nyitását, tengerentúli főnökünk első várható emailjének pillanatát, interkontinentális repülőutunk érkezésének napszakát és globalizált hétköznapjaink hasonló sarokköveit. Íme a Nomos Zürich World Time Midnight Blue, ami az El Primero árának alig kétharmadáért, másfél milliós áron keres – és talál – szerető otthonra. Jó hír, hogy akinek nem kenyere a Nomos bauhaus stílusa, most nem kell, hogy elviselje: érdekesebb formájú fülek vezetnek egy nem hétköznapi számlaphoz, aminek megannyi rétege, színe és felirata van. A sokszor erőltetett hatású Bauhaus-vonal ez esetben háttérbe szorul és épp annyit nyom a latba, amennyit kell: megmenti a Zürich World Time-ot a világidős órákat gyakran magába szippantó totális káosztól.

A márkától megszokott elvek alapján letisztult és elegáns, Nomos-mércével mégis egész akciódús a Zürich World Time.

Az utazós – azaz kettő vagy több időzóna kijelzésére képes – karórák leolvasása és beállítása leginkább kétféleképp történhet: otthonlét, illetve utazás során. Otthonlét esetében a 23 időzóna és vele együtt a 24 órás tárcsa leolvasása egy tőlünk távoli időzóna lekövetését teszi lehetővé, míg a hagyományos, központi mutatók az otthoni, pontos időt tudatják a megszokott, 12 órás elv alapján.Utazás közben a hagyományos mutatók a helyi időt mutatják, jól érthető okokból: megbeszélésre rohanva, avagy jetlaggel ébredve jó az, ha mindenféle csűrés-csavarás nélkül megtudhatjuk, mennyi is az idő ott, helyben. A 24 órás tárcsa, mely a három órai pozíciónál található, ez esetben pedig az otthoni időt mutatja, erre utal a szívmelengető piros házikó is a kijelzés mellett. Logikus: jobb 24 órás tárcsán követni az otthoni időt és éjjel 11 helyett délelőtt 11-kor megejteni azt a várva-várt hívást.

A piros házikó utazásaink során a második időzóna „otthoni idő” kijelzésére utal.

Mindezen funkciókat a Nomos manufaktúra szerkezete, a glashüttei műhelyben készített DUW5201 biztosítja. 5,7 milliméter vastag, a Nomos „swing system”-nek keresztelt saját gyártású gátszerkezetével, automata felhúzással és csekély, 42 órás járástartalékkal bír. Utóbbit a kompakt méretezés számlájára írjuk; a lényeg, hogy utazásaink során amúgy is aligha fogjuk egy napnál többet a széfben hagyni.
Hiányosság a Nomos World Time esetében a mindössze 3 atmoszféra vízállóság, melyet a márka helytálló módon csak mint „fröccsenésálló” értékként jelöl meg. Aki sokat utazik, az tudja, milyen jó érzés felszerelésünk minden elemére tudni támaszkodni: amikor speciális hátizsákok, bőröndök, sőt még pénztárcák és utazós ruhák is a tapasztalt utazók kényelmét ígérik, akkor bizony jó bízni karóránk szívósságában is. 50, de még inkább 100 méter sokat dobott volna az összképen, még akkor is, ha a világidő-kijelzés állítására használt nyomógombot ehhez át kellett volna tervezni.

A Nomos „in-house” saját szerkezete hajtja a Zürich World Time-ot, büszkén mutogatják is a zafírkristály hátlapon keresztül.

Van viszont háromrészes rozsdamentes acéltok zafírkristállyal elöl és hátul, előbbi ponton külső és belső tükröződésmentes réteggel ellátva, ami külön plusz. Az átmérő mindössze 39,9 milliméter, vastagsága 10,9 milliméter, melyek a lágy, de tartós shell cordovan lóbőrszíjjal párosítva garantálják a kényelmes viseletet.
A Nomos Zürich World Time Midnight Blue árával már a nagyok között játszik, de szerethető dizájnjával, eleganciájával, villantós automata szerkezetével sokat tesz, hogy a vevők bizalmát kiérdemelje. Kicsit szívósabb vízállóság és hosszabb járástartalék tehetnék a világidős luxusórák kategóriájának királyává.

Jöhetnek a naptáras modellek

Mind a mai napig sokak számára az etalonkomplikációt jelentik a luxusóragyártás terén. Első versenyzőnk az Omega Constellation Globemaster Annual Calendar, amely már nevében is utal naptárkomplikációjának pontos típusára. Éves naptárral van dolgunk, amely „magától” képes megkülönböztetni a 30 és 31 napos hónapokat, mindig a megfelelő alkalommal ugrasztva dátum- és hónapkijelzéseit a következő hónap első napjára. Az egyetlen alkalom, amikor a Globemaster egyik legösszetettebb változata felhasználói beavatkozást igényel, február végén van, a mechanikának csak ekkor kell némi segítség az elseje megtalálásában.

A Constellation Globemaster éves naptárral a bonyolultabb Omegák sorát erősíti.

A Constellation-család Globemaster-tagja immár közel 5 éve van velünk jelen formájában: a rovátkált lünetta, a jól eltalált méretezésű, 41 milliméter átmérőjű tok, valamint a letört szélű, ezáltal is érdekes számlap arzenáljával küldi az Omega csatába legnagyobb ellenfelével, a Rolexszel szemben.
Ahogy az autó- és fogyasztói elektronikai iparágakban, úgy az óragyártásban is érdemes felfigyelni ezekre az ütközetekre, ugyanis pontosan ezek azok az alkalmak, amikor a legnagyobb fejlesztői gárdával és büdzsével felvértezett manufaktúrák tényleg megmutatják, mire is képesek. Nekünk fogyasztóknak, csodálóknak pedig ennél aligha kell szerencsésebb felállás érdekes, új órákkal találkozni.

Gyönyörű a letört szélű számlap: peremén a hónapok, melyekre központi mutató mutat szigorúan. A dátumablak hat órához került a szimmetria kedvéért.

Az évesnaptár-komplikáció erős fegyvertény a Rolexszel szemben, a koronás márkánál erre képes kijelzést csak a Sky-Dwellerben találhatunk, mely az Omega árának kétszerese. Apropó, ár: bőrszíjon, acéltokkal az Omega Constellation Globemaster Annual Calendar nagyjából 2,4 millió forintos árával bőven befér cikkünk 10 000 eurós, a luxusóra-vásárlók körében érthető módon népszerű lélektani határa alá, de még a fényűző Sedna-aranyból készült lünettával is épp alatta lesz.

Az Omega Co-Axial Master Chronometer Calibre 8922 működteti az éves naptárral felvértezett Constellation Globemastert.

A szerkezet, nem meglepő módon, az Omega sajátja: az Omega Co-Axial Master Chronometer Calibre 8922 hajtja az évesnaptár-kijelzéssel bíró Globemastert. Járástartaléka 55 óra, hála a kettő, sorba kapcsolt főrugónak, melyeket automata felhúzás tölt újra energiával. Master Chronometer-tanúsítvánnyal is rendelkezik, mely igazolja, hogy a Globemaster sikerrel vette a svájci független mérésügyi hivatal (METAS) által jóváhagyott belsős Omega minőség-ellenőrzési procedúrát. Magyarán, a közhiedelemmel ellentétben a METAS nem egyenként a Master Chronometer-jelölésű Omega-órákat hitelesíti, hanem azt a minőség-ellenőrzési eljárást, amit az Omega alkalmaz a Master Chronometer-karórák gyártásának végén.
Akárhogyis, plusz pont jár a 100 méteres vízállóságért és a 18 karátos fehérarany vagy Sedna-arany mutatókért és indexekért, ezeket a fegyvertényeket bár hozza a Rolex minden óráján, az Omega esetében nem csak, hogy rendhagyónak számítanak, de szintén példázzák az Omega törekvéseit egy „Rolex-verő” modell megalkotására.

Öröknaptáras

Innen már csak egy nagy megmászható lépcső maradt a naptárkijelzések számára, ezt pedig sikerrel teljesíti is a Frédérique Constant Slimline Perpetual Calendar Manufacture. A 8000, valamint 8300 eurós ár szinte tökéletesen megegyezik az Omega Constellation Globemaster árazásával, bizonyítva, hogy eljött az idő, amikor egy Frédérique Constant kerülhet annyiba, mint a legnagyobb nevek egyike. Érdekes helyzetet teremt ez: lesz, akinek bárminemű kétséget kizáróan egyértelmű választás lesz a nagyobb név, amit az Omega vagy a Zenith jelent; és megint csak lesznek olyanok, akiket az ár-érték arány és a kevésbé ismert név fog vonzani.

A Frédérique Constant továbbra is tudja, mi a dörgés: versenyképes árú öröknaptáras órájuk bejelentésével csaptak némi zajt a 10 000 € alatti luxusórák világában.

A Slimline Perpetual Calendar Manufacture legújabb változatai hozzák az eredeti, jó néhány évvel ezelőtti modellek értékeit: a 42 milliméter átmérőjű, elegáns tok folyami kavicshoz hasonlóan lekerekített élekkel és vékony – bár a gyár által nem közölt vastagságú – profillal száll versenybe az órakedvelők kegyeiért. Mindkét új modell háromrészes rozsdamentes acéltokkal rendelkezik. a háromszáz eurós felárért cserébe azonban rózsaarany bevonatot kapunk. Ez ugyan csak néhány mikron vastagságú, és a sérülésektől is célszerű megóvni, de színe és megjelenése pontosan olyan lesz, mint a tömörarany-tokoké. Az avatott szem számára sem a tok csillogásából, hanem a márka ismeretéből lesz tudható, hogy ez egy bevonattal ellátott tok, nem pedig tömör arany, melynek a svájci luxusórák körében milliós felára van, még akkor is, ha a szerkezet és minden egyéb tényező abszolút változatlan. A horrorisztikus felárral szemben a Frédérique Constant azonban most is egy észszerűbb megoldást keresett és talált.

Pompás a 2019-re bejelentett szürke számlap a Slimline Perpetual Calendar Manufacture-on.

A szerkezet a márka sajátja, erre utal a „Manufacture” megjelölés és az FC–7-es szériájú kaliber is. Az FC–775 a márka alapwerkjére helyezett öröknaptáras modullal operál. Az öröknaptár annak a bizonyos februárnak ismeretével tud többet, mint az éves naptár: a Frédérique Constant Slimline Perpetual Calendar Manufacture az év minden hónapjának végén tudni fog pontosan elsejére váltani, mi több, még a szökőévek sem zavarják meg működését. A szépen dekorált szerkezet egyetlen gyenge pontja a rövid, mindössze 38 órás járástartalék: célszerű lesz minden nap viselni, ellenkező esetben pedig mindennap a koronáról felhúzni, vagy óraforgatón tárolni.

A tok rozsdamentes acél rózsaarany bevonattal, így kerülhető el a tömörarany-tokok milliós felára.

Mezei naptár

Bár a listánkon szereplő órák sorrendje egyénenként eltérő lesz – ismerve a változatos preferenciákat és sokszínű ízléseket –, az összehasonlítás mégis úgy nyer értelmet, ha megadunk egy referenciapontot. A 10 000 € alatti szegmens egyik ilyene pedig, már ami a komplikált órákat illeti, a Rolex Datejust. Egy okosan kialakított dátum ugyanis sokaknak tökéletesen elegendő, a Rolex-névvel, a Datejust megjelenésével és a márka megbízható, immár hivatalosan is 10 éves szervizciklusú szerkezeteivel ellátott csomag pedig jól érthető, miért szerepel minden más versenyző szemében legyőzendő célpontként.

A jellegzetes nagyítólencse a dátum fölött Rolex-találmány és a Datejust egyik védjegye.

Rozsdamentes acél külsővel, háromszemes acél Oyster-csattal 7100 €, míg a Rolex-védjegynek számító, rovátkált, 18 karátos fehérarany lünettával extrázva 9000 € a legújabb generációs szerkezettel szerelt Rolex Datejust 41 milliméteres verziójának listaára. Az ötszemes Jubilee-csat felára százötven euró. Nincs komplex naptár, van helyette éjfélkor azonnal ugró kijelzés, az imént említett kitolt szervizciklus, valamint a sorozatgyártott mechanikus karórák között a mai napig legszigorúbb gyári pontosság –2/+2 másodperccel.

Vékony tokprofil, 18 karátos fehérarany lünetta, aranyindexek és -mutatók, valamint az egyik legtechnikásabb „alapszerkezet” teszik a Datejust-ot sokkal többé egy hangzatos név hagyatékánál.

Nem győzzük hangsúlyozni: listánk változatossága pontosan arra kíván rámutatni, milyen sokszínű is az élet a drága, de önmagukhoz képest versenyképes árazású luxusórák terén. Lehet imázs szempontjából „biztosra menni” a legnagyobb nevekkel éppúgy, mint a frissebb, feltörekvő manufaktúrák kiemelkedő alkotásaira szavazni.

Kimondva vagy kimondatlanul, még a gyártók szerint is őt kell legyőzni stílusban, funkcióban, árban, megbízhatóságban: Rolex Datejust 41.

Akárhogyan is döntsünk, az itt bemutatott öt óra mindegyike és bármelyike tökéletes időmérő lehet egy életre, ahogyan azt ennyi pénzért azt el is várja az ember.

A cikk a Prémium Óra Ékszer Magazin 121-es számában jelent meg.