Bár manapság paradox módon épp sportórái kelendőek, a Patek Philippe 5374G Minute Repeater Perpetual Calendar azért megmutatja, hogy a márkánál nem felejtették el a szakmát.
Azt is azonban gyorsan el kell mondani, hogy a rendkívül konzervatív szemléletük is megmaradt. Ezt lehet szeretni, és el is lehet utasítani, de tény, hogy a márka arculatának szerves része. Ezen pedig úgy tűnik, hogy a Nautilus sportóra időszakos (?) népszerűsége sem változtat sokat. A látszat ellenére nem azért készül csak limitált mennyiségben az acél luxus-sportóra, hogy jól felverje az árat. A valódi ok, hogy a márka megmaradhasson az összetettebb komplikációk és a nemesfémekből alkotott tokok mellett.
Hogy ebben segít-e az 5374G referenciaszámú, percismétlővel és öröknaptárral ellátott újdonság, az kérdéses. Tény azonban, hogy egyből két területen is gyönyörűen bemutatja, miért tekintik konzervatív szemlélete ellenére még mindig a svájci óraipar szentháromsága egyikének. Az egyik a szerkezet, a másik a számlap.
Ismerős lehet
Utóbbinál maradva egyből szögezzük is le, hogy szigorúan véve az óra nem igazi újdonság. Először 2016-ban debütált platina tokban és fekete, zománcozott számlappal. Annak az órának a megjelenését azonban sokan túlságosan is merevnek, már-már ridegnek találták. A kék ennek oldásán sokat segít, ahogy egyébként az arany fénye is – még akkor is, ha történetesen fehérarany.
Természetesen ez a számlap is zománcozott, és lényegesen mélyebb lehet a színe, mint ami az utómunkálatokon átesett fotókon megjelenik. Az ok egyrészt magában az eljárásban, a tűzzománcozásban rejlik, másrészt pedig az alapként szolgáló nyers számlap anyagában. A bevett szokástól eltérően nem rezet, hanem aranyat használnak. Régi gyakorlat a nemesfém favorizálása a márka zománcozott számlapjainál, gondoljunk csak az egyik híres zománcozott modelljére, a 2526-os refenrencia számúra.
Saját?
A Patek Philippe azt is elmondhatja magáról, hogy házon belül készíti zománcozott számlapjait, nem pedig Svájc legismertebb vonatkozó beszállítójától, a Donze Cadranstól kapja. Csak halkan jegyezzük meg, hogy a teljes igazság kicsit másképp fest. A márkának idestova lassan 80 éve szállít számlapokat a Cadrans Flückiger. A vállalkozás még a XIX. század közepén indult, és az alapító leszármazottaitól vásárolta meg a Patek Philippe-t is birtokló Stern család. Ez azonban aligha vesz el bármit is a valódi mélységgel rendelkező számlap szépségéből.
Maga az automata szerkezet is viszonylag fiatalnak mondható, hiszen a platina változattal jelent meg 2016-ban. Az öröknaptár modulját azonban sajnos csak a percismétlővel való összeházasítás erejéig módosították, így továbbra is süllyesztett nyomógombokkal lehet csak állítani a naptár által kijelzett értékeket. El kell azért ismerni, hogy ezek a süllyesztett nyomógombok legalább nem a tok oldalán éktelenkednek, hanem a fülek közé rejtették azokat (összesen hármat, kettőt felül, egyet alul). Ettől függetlenül a XXI. században ennél azért joggal várhatnánk többet még egy konzervatív márkától is.
Jól szól
Ezt a fogyatékosságot igyekeztek ellensúlyozni a percismétlő hangjával, pontosabban hang erejével. A hangrudak ugyanis majdnem kétszer futják körbe a szerkezet kerületét, így valóban sokkal jobban hallhatóak. A eltelt időt a megszokott módon jelzik: mélyebb hangon az órák számát, felváltva magas és mély hangon a negyed órákat, majd mélyen az órákat.
Az óra vélt vagy valós hiányosságai ellenére nyilván fog magának vevőket találni. Annak ellenére is, hogy semmilyen nyomásállósággal (vízállóság) sem rendelkezik (ami mondjuk percismétlőknél azért még érthető). Elvégre csak lesz már néhány olyan gyűjtő, aki egy 42 milliméteres aranytokba zárt Patek Philippe-re ad pénzt. Hogy mennyit is? Azt nem árulják el. A bő öt évvel ezelőtti platina változatból kiindulva azonban olyan öt-, hatszázezer euró közeli összeggel számoljunk.