A svájci óraipar szentháromsága közül a legrégebbi idén végre kitett magáért. A Vacheron Constantin Traditionelle Tourbillon Chronograph igazi ínyencségnek ígérkezik.
Meglehetősen nagy az egyetértés abban, hogy egy jó kronográf szerkezetet készíteni, legalább akkora kihívás, mint egy jó tourbillont. A különbség mindössze annyi, hogy előbbiért jóval kevesebbet lehet kérni. A Vacheron Constantint azonban nem kell félteni, nem szégyellősek, ha egy szép kerek számot kell írni az árcédulára. Főleg akkor, ha egy kronográfot és egy tourbillont egyesítenek. Viszonylag új fejlesztésről beszélhetünk. A idei “virtuális” genfi vásáron bemutatott modellben egy mindössze öt éves kalibert láthatunk viszont.
Eredetileg az óra szerkezetét 2015-ben, a márka alapításának 260. évfordulója alkalmából készítették el. Összetettsége révén meglehetősen ritkának számít, egész pontosan ez a második modell, amelyben a 3200-as kaliber szerephez jut. Csak halkan jegyezzük meg, hogy ez a kaliber az alapja a 3300-as kronográf kalibernek, amely a márka első, házon belül készült kronográfja. A tourbillont nyilván hagyományos billegőre cserélték. Egészen 2015-ig ugyanis a márka egy már régen a Breguet-be beolvasztott gyártó, a Le Mania kaliberére alapozta saját, 1141-es szerkezetét, ami 2015-ben már jóval túl volt a harmincon.
Jobb később, mint soha
A 3200-as kaliber pedig valóban látványos lett. Ahogy egyébként a 42,5 milliméteres kerek tok is. Ehhez társul egy egészen kellemes 11,7 milliméteres magasság. A két érték optikailag pedig egy viszonylag lapos időmérőt eredményez, miközben kronográfot és tourbillont is magába foglal. A kerek tok nyilván a leghagyományosabb, amit azonban nem jelenti azt, hogy nem lehet izgalmas. Kénytelenek is újítani a magasra pozicionált márkák. Manapság egyszerű tokok esetében már sok belépőkategóriás márka is tudja azt a szintet hozni, ami akár még egy évtizede is a csúcson lévők kiváltsága volt. Éppen ezért a tok már lassan egy dombormű összetettségével vetekszik. A legjobban ez a tok profilján látszik, ahol mélyedések, recék, finom élek és persze kecses fülek néznek vissza ránk.
Szintén nem mindennapi az óra számlapjának megjelenése. Az aszimmetrikus elrendezés kifejezetten frissnek hat, hiába viseli az óra a “tradicionális”-t még saját nevében is. A 3300-as kaliberhez tartozó külső hozzá képest kifejezetten konzervatív; a számlapjának vízszintes tengelyén elhelyezett két segédszámlapja, a kismásodperc és a percösszegző. Ha pedig már a percösszegzőnél tartunk, szintén nem hagyományos vonás, hogy 30 vagy 60 helyett 45 percre skálázták.
Van még érdekesség
Ezzel azonban nem értünk a különlegességek végére. A szerkezet is tartogat érdekességet. A kronográfot nyilvánvalóan oszlopkerék vezérli, ez alapvető elvárás ezen a szinten. Ahogy egyébként a függőleges kapcsolás is, ami megakadályozná az kronográf másodpercmutatójának induláskori ugrását. A 3200-as azonban írd és mondd vízszintes kapcsolású. Ennek ellenére se szörnyülködni, se méltatlankodni nem kell. Nem arról van szó, hogy egy szuper-sportkocsira hulladékfából esztergáltak szpojlert. A márkánál egy újfajta megoldással álltak elő. A kapcsolás egy függőleges elrendezésű kettős kerékkel történik. A felül rézből, alul acélból készült kettős kerék zseniálisan akadályozza meg, hogy a kronográf másodpercmutatója ugráljon. A két kerék ugyanis el tud csúszni egymáson. Így a korona fejében lévő gomb benyomásakor csak a kapcsolódás után indulhat el a másodpercmutató. Nyilván elméletben ez a mérés pontosságát befolyásolja, ugyanakkor a folyamat jóval az emberi reakcióidő alsó határa alatt megy végbe, azaz elhanyagolható.
Az óra elvileg nem limitált. A márka évi kb. húszezer órát készít (a vírusválság előtt), azaz lenne miből gazdálkodni. Ugyanakkor árfolyamtól függően közel 80 millió forintos árral azért nem könnyű nagy mennyiséget értékesíteni.