Jobban talán le sem lehetne írni a Swatch-csoport legfontosabb márkájának újdonságát, mint hogy Omega Speedmaster Moonwatch Professional feketén fehéren.
Már csak azért is nehéz, mivel rengeteg Speedmaster található a kollekcióban, sőt, jelenleg a Moonwatch Professional alkollekció is 23 darab modellből áll. Külön neveket ennyi órához kitalálni meglehetősen nagy kihívás, éppen ezért megadjuk a referenciaszámot is modell azonosításához: 310.30.42.50.01.004.
Nem is olyan sok
Akárhogy is nézzük, pont a fenti eset tükrözi, hogy valóban van abban valami, amikor azt mondják, hogy az Omega megszámlálhatatlan bőr húzott már le a Speedmasterről. Az is igaz persze, ha nem lenne rá kereslet, aligha tennék. Ugyanakkor valószínűleg sokan meglepődnek, amikor szembesülnek azzal, hogy Moonwatch modelleknél meglehetősen ritkán találkozni panda, vagy fordított (gonosz) panda számlapos változatokkal. Az a viszonylag kevés is, ami az elmúlt időszakban szerepelt, vagy eleve limitált mennyiségben készült, vagy valamilyen nemesfémből. Az új modell különlegessége, hogy egyik sem igaz rá.
Rozsdamentes acélból készül a 42 milliméteres, jellegzetes aszimmetrikus tok, ami mára talán az egyik legkönnyebben felismerhető vonása az órának. Változásokat így sokkal inkább a számlapon találunk. Ezek persze inkább csak részletek, de ha elég sok változik, akkor azért tud különbözni a számlap. Például az alapnak tekinthető fekete modelltől (310.30.42.50.01.001). Összességében valamivel modernebb benyomást kelt, hiszen míg az alapmodell egyszerűen csak tamponnyomott, addig a tavaszi újdonság számlapja ha csak korlátozottan is, de térben is kiterjed. A segédszámlapok, tehát a kismásodperc és a kronográf két összegzője a számlap síkja alá süllyed, peremüket pedig ródiummal vonták be. Mivel a számlap nem éppen vastag, ezért ez csak nehezen vesszük észre, de jelzi a részletek iránti elhivatottságot. Ellenkező irányba, tehát a számlap fölé emelkednek az indexek, amelyek egy kevéske lumineszcens festéket is kaptak.
Előkelőbb
Kivétel nélkül a számlapnak köszönhető, hogy ezt a modellt elegánsabbnak látjuk az alapváltozathoz viszonyítva, és persze ezért fizetünk is. Nem szó szerinti értelemben, hanem például a leolvashatóság terén. Félreértés ne essék, az órát továbbra is könnyen le lehet olvasni, de mivel szükségszerűen kevesebb a lumineszcens festék, ezért például sötétben már más a helyzet. Szintén a modell előkelőségét bizonyítja a lünetta, amely a hagyományosnak számító alumínium helyett ezúttal kerámiabetét kapott. Technológiai okokból is a feliratok egy leheletnyivel vastagabbak, mint az alumínium betétes lünettán, de ez valószínűleg csak a leglelkesebb Moonwatch rajongóknak tűnik fel.
Azzal azonban valószínűleg sokkal többen vannak tisztában, hogy kézi felhúzású szerkezetet illik ebbe az órában rakni. Ezzel persze a márka is teljes mértékben tisztában van, és pusztán ezért született meg alig öt éve a 3861-es kaliber, amely a 1861-en át egészen 861-ig vezethető vissza. Természetesen METAS tanúsítvánnyal rendelkezik, és kronográf létére kronométer is, amire viszonylag ritkán találni példát.
A búvárórákról szoktuk azt mondani, hogy legtöbbjük nem lát vizet, a Moonwatch modellekről pedig egész egyértelműen kijelenthető, hogy soha nem járnak a Holdon. Persze nem is ebben rejlik a varázsa. Ha lefejtjük a marketinget, akkor mégiscsak az emberiség teljesítményének állíthat emléket, és talán a közvetlen jövőnek is, hiszen az Artemisz küldetéssel újra járhat ember a Holdon. Igaz, ők nagyon nagy valószínűséggel már nem Speedmaster visznek majd magukkal, hanem Omega X-33-t.